|
|
 |
|
 |
Iliescu - exkluzív interjú
|
--------------------
Bukarest, 1990. január 29. (Román rádió, Láttuk, hallottuk,
olvastuk) - Vagy hiba volt leváltani Pálfalvi Attilát a
miniszterhelyettességről, és akkor a legegyszerűbb az lenne, ha
visszavonnák a felmentéséről szóló döntést, vagy pedig nem volt
hiba, de akkor miért akarják megvigasztalni a kárvallottat, vele
együtt a romániai magyar közvéleményt is azzal, hogy más
miniszterhelyettesi megbízatást ajánlottak fel neki; nyilván nem az
oktatásügyben, hanem valamelyik ipari profilu minisztériumban, amit
én helyette - mármint Pálfalvi Attila helyett - nem sértődöttségből,
ó dehogy, hanem elvből, a dolgok helyére tevése végett nem fogadnék
el. De persze ez lehet csak egy egyéni vélemény.
De talán mégsem egyedülálló vélekedés, amint hogy nem én voltam
az egyedüli, aki joggal vettem zokon Iliescu úr január 25-iki esti
tévébeszédében használt megfogalmazást, azt a bizonyos szeparatizmus
vádat, vagy veszélyt, amely sajnos csöppet sem félreérthetően csak a
romániai magyar kisebbséget illette abban a formában. Ez világlik ki
a Domokos Géza által aláírt és szombaton közzétett - románul és
magyarul egyaránt közzétett - állásfoglalásból is.
Mondom: a szeparatizmus vádja abban a megfogalmazásban
elsősorban vagy kizárólag a romániai magyar kisebbséget illette
igazságtalanul, miközben ez a kisebbség sok helyütt lent és fönt, a
fővárosban és vidéken éppenséggel a többségi exkluzivizmussal
találja szemben magát; például iskolaügyekben, de nemcsak
iskolaügyekben. (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Iliescu nyilatkozata - 1. folyt.
|
De éppen most kaptuk meg Ion Iliescu úrnak, a Nemzeti Megmentési
Front elnökének exkluzív interjúját, amelyet Gyarmat Jánosnak a
Romániai Magyar Könyv szerkesztőjének adott, és amely a holnap
reggeli dátummal ma kinyomtatott Romániai Magyar Szóban jelenik meg.
Ime az interjú teljes szövege - mert kérem szépen idefigyelni,
megérdemli a teljes szöveg az ismertetést. Az interjú - az
Iliescu-interjú - a holnap reggeli Romániai Magyar Szóban: Nem
akarunk taktikázni és semmit se elodázni - cím alatt jelenik meg.
Gyarmat János első kérdése így hangzott:
Elnök úr
Szerkesztőségünket pénteken, majd szombat reggel több
olvasó is felhívta telefonon és azt kérte: a Romániai Magyar Szó
magyarázza meg a magyar közvéleménynek mire utalt ön csütörtök esti
televíziós beszédében, amikor elítélte az Erdélyben tapasztalható
szeparatizmust. Ezt a kérdést, mi úgy pontosítanánk, ahogy az ön
kijelentése elhangzott, tehát:
A napokban számos aggasztó jelenségről értesültünk, egyes
erdélyi megyékből szeparatista tendenciákkal kapcsolatosan, ami
feszültségeket és konfliktusokat okoz a román és a magyar
nemzetiségű állampolgárok között - eddig az idézet a csütörtök esti
Iliescu beszédből. Melyek ezek - kérdezte Gyarmat János, mire Ion
Iliescu úr így válaszolt:
Mielőtt válaszolnék, talán folytassuk a megkezdett gondolatsort.
A továbbiakban azt mondtam, hogy kár szítani az ilyenszerű
feszültségeket, miután a forradalom kidomborította, hogy a románok
és a nemzeti kisebbségek közös érdeke volt megdönteni a diktatúrát,
amely számos igazságtalanságot és keserűséget okozott mind az egyik,
mind a másik félnek. (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Iliescu nyilatkozata - 2. folyt.
|
A december 22-ikén a nép akaratából megalakult Front a románok
és a nemzeti kisebbségek egymásra találását különben nagyra
értékelte, első közleményében leszögezte a nemzeti kisebbségek
jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartását és a románokkal
való teljes jogegyenlőség biztosítását.
A Front tisztában van vele, és én személyesen is tisztában
vagyok azzal, hogy a nemzeti kisebbségeket az elmúlt évtizedekben
számos sérelem érte, a megbuktatott rezsim elnemzetlenítő
politikájával hátrányos helyzetbe sodorta a magyarokat, németeket,
de minden más nemzeti kisebbséget is, számos már meglévő joguktól és
szabadságjoguktól fosztotta őket meg, ugyanakkor a román tömegek
lelkében elültette a nacionalizmus magvait.
Sajnos ezt a szomorú örökséget nem lehet egyik napról a másikra
felszámolni, mindazokat az intézményeket helyreállítani, amelyeket a
nemzeti kisebbségek elvesztettek. És most tessék figyelni:
Amikor a szeparatista tendenciákra utaltam - különben lehet nem
a legmegfelelőbb kifejezést használtam - azokra a jelenségekre
gondoltam, amelyek az utóbbi időben éppen ezt a politikát, az
együttműködést sodornák veszélybe. Az igazság az, hogy mindkét fél
részéről türelmetlenség nyilvánul meg, éppen ezért türelemre,
józanságra hívtam fel mind a románokat, mind a magyarokat minden
téren.
A türelmetlenség különben nemcsak ebben a kérdésben nyilvánul
meg, hanem a gazdasági és társadalmi élet más területein is, ami
zavarokat idéz elő. Így a parasztság türelmetlenül várja a földdel
kapcsolatos intézkedéseink gyakorlatba ültetését, ami érthető, az
viszont nem, hogy főleg a Nemzeti Parasztpárt nyomására számos
faluban egyszerűen meg akarják szüntetni a téeszeket, az állami
gazdaságokat; fel akarják osztani a nagyberuházásokkal létrehozott
intenzív és szuperintenzív gyümölcsösöket, szőlőtelepítéseket.
(folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Iliescu nyilatkozata - 3. folyt.
|
Meg kell azonban érteni, hogy az mtsz-ek nem csupán fölterületet
jelentenek, hanem hatalmas, az emberek közös munkájával létrehozott
állóalapokat is, amelyek sorsáról még nem született döntés.
Olyasmiről is jöttek hírek, hogy a bevetett földeken a búzát
tönkreteszik, a tagosított táblákat feldarabolják.
Meg kell érteni, a kenyerünkről van szó. Ha a búzát
tönkreteszik, az idei kenyértől fosztják meg az ország lakosságát.
A Romániai Magyar Szó szerkesztőjének következő kérdése így
hangzik:
Visszatérve az említett jelenségekre, gondolom mindenekelőtt a
magyar tannyelvű iskolák létrehozására utalt?
Arra is, de nemcsak arra - mondotta Ion Iliescu. A Front
egyértelműen támogatja azt, hogy a nemzeti kisebbségek saját
iskolájukkal rendelkezzenek, azokat újraélesszék; ami személyesen
engem illet: csak a sietséggel, a türelmetlenséggel nem értek egyet.
Nagyon nehéz tanév közben ezt a kérdést úgy megoldani, hogy egyik
fél sem érezze megrövidítve magát, hogy ne zavarjuk meg az oktatás
normális menetét. Az intézkedést e téren elhamarkodottnak tekintem,
hiszen - amint azt az élet is bizonyítja - fölkavarta a
szenvedélyeket, zavart keltett, amelyet az új rendszer ellenségei,
az ellentéteket mindig is kihasználó elemek, s miért ne mondanák
meg, egyes ellenzéki csoportosulások azonnal ki is használtak, a még
oly jogos követeléseket is megkérdőjelezték.
Sajnos sokan megpróbálnak - nem is mindig eredménytelenül - a
zavarosban halászni. Úgy vélem ebben a kérdésben, most elvi
döntéseket kell hozni okosan, körültekintően, és majd a tanév végén
azokat gyakorlatba ültetni. De nem zárom ki annak a lehetőségét sem
- mondotta Iliescu úr -, hogy abban az esetben, ha a helyi szinten
megegyezésre jutnak, már most végre is hajtsák azokat. (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Iliescu nyilatkozata - 4. folyt.
|
Sokan úgy értelmezték az ön felhívását - mondotta a Romániai
Magyar Szó szerkesztője -, hogy a Front eltávolodott a romániai
nemzeti kisebbségek jogairól szóló január 5-iki nyilatkozatában
foglalt elvektől.
Szó sem lehet róla - mondotta Ion Iliescu. Felhívásommal - mint
említettem - egyaránt fordultam a románokhoz és a magyarokhoz, a
nemzeti kisebbségekhez. A nemzeti kérdést új alapokról, a demokrácia
alapjairól kell megközelíteni új módszerekkel. Együttélésünket is új
alapokra kell helyezni, el kell érnünk azt mindkét fél, mindkét
közösség rendezze a maga sorait, lenyesegesse a túlkapásokat,
kizárja a konfliktust előidéző nacionalista megnyilvánulásokat.
Érdekünk az egység, de nem a régi értelmében, amikor azt erőszakkal
akarták megvalósítani. A forradalomban megszületett egység erősödjön
meg a közös érdekek alapján, őszinte közeledéssel az egymás iránti
tisztelet alapján.
Szeretném, ha elhinnék, hogy a Front érvényt akar szerezni a
romániai nemzeti kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatban foglalt
elveknek, hiszen amint azt hangsúlyozza az a nyilatkozat, a
harmonikus együttműködésnek és a kölcsönös bizalomnak magától
értetődő föltétele a sajátos kisebbségi érdekek és a többségi nemzet
érdekeinek egyeztetése. Éppen ezért zárjunk ki minden szélsőséges
megnyilatkozást, tendenciát, nyilván mindkét fél részéről
szigeteljük el a nacionalista, soviniszta jelenségeket, keressük
azt, ami összetart bennünket.
Nyilván ezt az egykori elvtársak nem nézik jó szemmel; az
egykori román elvtársakra gondolok, akik továbbra is meg szeretnék
osztani az ország népét, hogy esetleg visszaszerezzék az uralmat.
Ezek is fűtik a szenvedélyeket, amelyekre várható, hogy a jogosan
érzékeny, csalódott, sok megpróbáltatáson átment magyarok
riposztáljanak. Nos éppen ezt kell elkerülni. Ne adjunk elsietett,
kellően át nem gondolt döntésekkel támadási felületet sem nekik, sem
másoknak, akik nem nézik jó szemmel törekvéseinket. (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Iliescu nyilatkozata - 5. folyt.
|
Azzal fejezném be gondolataimat - mondotta a Romániai Magyar
Szónak adott és a holnap reggeli lapszámban közölt exkluzív
interjújában Ion Iliescu úr, a Nemzeti Megmentési Front tanácsának
elnöke -, hogy értem és megértem a türelmetlenséget, amellyel a
nemzeti kisebbségek jogainak érvényt akarnak szerezni, és mégis
türelmet, türelmességet kérnénk, ami - hangsúlyoznám - ez alkalommal
nem taktikázás, nem az oly ismert elodázási politika
megnyilatkozását jelenti.
Nemcsak ebben a kérdésben kérünk haladékot, több türelmet, hanem
a gazdasági, társadalmi és politikai élet számos más, azonnal aligha
megoldható ügyében.
Ha a pénteki nyilatkozatom, felhívásom félreértésekre adott
okot, sajnálom - jelentette ki Ion Iliescu a Romániai Magyar Szó
holnap reggeli számában megjelenő exkluzív interjújában, amelyet
önök előzetesben most hallhattak teljes szövegében, és amiért külön
köszönetet mondunk a Romániai Magyar Szó szerkesztőségének. +++
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|