|
|
|
|
- Kántor Lajos - 3. folyt.
|
- A szeparatizmus vádja ez így hangzott el. A szeparatizmust arra értették - mert ezt többször a fejünkhöz vágták -, hogy miért akarunk külön intézményeket, külön iskolákat, amikor olyan jól megvagyunk, és annyira szeretjük egymást és olyan jó barátságban vagyunk.
Mi, a romániai Magyar Demokrata Szövetség már első percben kinyilvánította azt, hogy a független, szabad, demokratikus Románia területi integritását elfogadja azzal - ez viszont nagyon lényeges dolog -, hogy a nemzetiségi jogainak a teljes biztosításával, az általános emberi jogok alapján, az ENSZ alapokmány, a helsinki, a bécsi utókonferencia, a strassburgi határozatok alapján, és azzal a perspektívával, hogy az Európa Házba akar belépni Románia. Tehát a határok fokozatos spiritualizálásával tartja elképzelhetőnek.
A szeparatizmus vádját megfogalmazni egy demokratikus és pluratistának álmodott, független Romániában, ez valahol nonszensznek tűnik, és számunkra elfogadhatatlan. Tehát, hogy mi nem állíthatjuk vissza - mert még csak nem is újakról volt szó - a 4-5 éve még megvolt iskoláinkat mint magyar iskolákat és az egyetemet, amit maga Ceausescu rendeletére és jelenlétében szüntettek meg 1959-ben, és azután fokozatosan a Ceausescu-diktatúra alatt sorvasztották el teljesen, vagy szinte teljesen a magyar nyelvű főiskolai oktatást, ami nem volt külön szervezeti keretben.
Ha mi az ellen harcolunk, ami akkor volt, akkor a diktatúra következményeinek a felszámolása ellen harcolunk, és a lehető legfelháborítóbb ezt most szeparatizmusnak nevezni. Ezt a vádat hallottuk eleget a Ceausescu diktatúrában, és nem akarjuk újra hallani. (folyt.)
1990. január 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|