|
|
|
|
- Román állásfoglalás - 5. folyt.
|
Zárójelben mondom el: az a külügyminisztérium, amelynek igazgatója három napja elzárkózik az elől, hogy fogadja riporterünket, aki azt akarja megtudni: milyen eredménnyel járt a román diplomáciai szakértő küldöttség Budapesten a román-magyar kapcsolatok helyreállításának kérdésében?
4.) Az elemi korrektség nem követelte volna meg a külügyminisztériumtól és a történészek között még mindig vita tárgyát képező történelmi kérdéseket a napi politikába belekeverő úgynevezett diplomatáktól és rémüldöző újságíróktól, hogy legalább a francia államfő válaszának teljes szövegében megfogalmazott álláspontokról is mondjanak valamit, legalább olyan politikai tisztességre törekvően, mint tegnap a tévében (...) a Nemzeti Liberális Párt egyik vezetője tette, vagy legalábbis megpróbálta. És folytathatnám a kérdések sorjázását.
Ki válaszol nekem, nekünk romániai magyaroknak ezekre a kérdésekre? Ki válaszol olyan körülmények között, amikor régebbi és újabb keletű szép nyilatkozatokban meghírdetett elemi és természetes, egyéni és közösségi önrendelkezési jogaink érvényesítésében a román nacionalizmus exluzivista törekvéseibe és jól kiépített hadállásaiba ütközik lépten-nyomon, és miközben az ilyen exluzívizmusok szó nélkül hagyásával egyidejűleg szeparatizmust vesznek a szemünkre.
Ki a szeparatista, ki a nacionalista és a soviniszta, uraim? Aki jogot véd vagy jogot akar helyreállítani, vagy pedig, aki jogot sért és a jogsértést védelmezi felforgató egységjelszavak puffogtatásával? Az-e, aki magyar iskolát akar ismét Bukarestben, és Bólyai Egyetemet Kolozsváron, vagy az, aki fel akarja gyújtani azt az iskolát, és keresztbe fekszik a magyar egyetem létrehozása előtt?
Hogy van ez urak?
Olyan rövid az emlékezetük Önöknek, hogy elfelejtik: ugyanígy csinálta ezt Ceausescu is. Pardon uraim Nem kérünk belőle, ha mindjárt Stefan Pascukkal, Lancranjeanokkal és más hasonszőrüekkel szövetkezve állnak is ki a porondra. (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|