|
|
|
|
- Román állásfoglalás - 4. folyt.
|
Hogy a Romania Libera és Rompres fordítói és szerkesztői, valamint a külügyminisztérium illetékesei miért éppen az orvosi értelmű elvág-levág fordítás mellett kötöttek ki, az csak az ő tudásukon és szándékaikon múlt, de ennek a végső megdöbbenő, aggódó, vagy éppenséggel felsértődő és gyanakvó, gyanúsítgató álláspontnak a kialakítása szempontjából igen nagy a jelentősége. De nemcsak ezért, és főleg nem ezért aggasztó az egész hajcihő és rémüldözés, hanem:
1.) Miért csak egy tiltakozó, gyanúsítgató írás összefüggésében kell nekem, romániai halandónak tudomást szereznem az országot egy ilyen érzékeny kérdésben érintő nyilatkozatról? És 6-7 napos késéssel, mint a gyászos emlékű zsarnokság nacionalizmustól csicsegő propagandájának virágzása idején. Miért nem közölte azonnal és pontosan a Rompres - és nyomában a román sajtó -, hogy mit kérdeztek Budapesten a francia államfőtől, és az mit válaszolt a kérdésre? Miért kellett egy késleltetett - de vajon miért késleltetett? - és nem a legpontosabbnak mondható AFP-jelentés nem feltétlenül csillogóan fordított és értelmezett román szövegére hagyatkozni, és annak alapján rémüldözni?.
2.) Olyan nehéz leszokni a szövegtorzításokról, csonkításokról, s az ilyesmire épülő polemizálásról, amiből - a megdöntött zsarnoki rendszer egész becstelen manipulációs eszköztára ismeretében - éppen eleget volt alkalmunk részesülni?
3.) Milyen ideológiai forrásokból táplálkozik és kinek az érdekeit szolgálja az a román külügyminisztérium, amelyben továbbra is ott állnak a kulcsfontosságú posztokon a Ceausista diplomácia kézművesei és kivitelező, meg végrehajtói beleértve a megdöntött zsarnoki dinasztiához rokoni szálakkal kapcsolódó főtisztviselőket és mindazokat, aki lihegve kértek legszigorúbb bűntetést az ellen a Mircea Raceanu ellen, aki - bár kiszabadult a börtönből - ma is munkanélküli, nincs törvényesen rehabilitálva, régi munkahelyének régi személyzeti állományába pedig nem hajlandó visszailleszkedni. (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|