|
|
|
|
- Román állásfoglalás - 1. folyt.
|
A Rompres példáját hűségesen követte az egész, vagy legalábbis az általam ismert, követett romániai sajtó is. Ilyen körülmények között derült égből jött és villámcsapásként hatott a Romania Libera, fővárosi napilap január 28-iki számának első oldalán megjelent cikk, amelyben "Pardon, Monsieur Mitterrand" cím alatt a AFP francia hírügynökség hat nappal korábban keltezett jelentése alapján, Mihály Krendl(?) - első szám többes személyben, s a román nép nevében - a lap első oldalán kiugrasztva közölve kérte ki magának a francia államfő nyilatkozatát.
Másnap, azaz január 25-ikén ugyanaz a Romania Libera ezúttal utolsó oldalán - és nem, hogy hasonló képpen bombasztikus, hanem inkább szürke, semmit mondó, jellegtelen cím alatt - visszatér Mitterrand úr inkriminált kijelentéseire, mégpedig a bukaresti francia nagykövet különkérésére közelve azon a bizonyos sajtókonferencián elhangzott idegborzoló kérdést, és a reá hatott szó szerinti Mitterrand-választ.
Én, a romániai újságolvasó kereken egy hetet kellett, hogy várjak arra, hogy a román sajtó egy kisebbfajta diplomáciai- és sajtóbotrány következményeként megtudhassam, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Abban a reményben, hogy nem lesz belőle amolyan Karinthy-féle fordítói Hertz-féle szalámi, megpróbálom románból magyarra fordítva visszaadni az eredetileg nyilván francia nyelven feltett kérdést, és a francia köztársasági elnök által reá adott választ.
Nos, tehát a kérdés így hangzott - idézem -:
"Az Ön tárgyalópartnerei közül többen is azt óhajtották, hogy Franciaország hozzájáruljon a nemzeti kisebbségek kérdésének megoldásához Közép-Európában. Mi volt az Ön reakciója, és hogyan válaszol Ön erre a kérésre?" (folyt.)
1990. január 26., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|