|
|
|
|
Viharos munkásgyűlés Vásárosnaményban - Négyszáz dolgozó és
tanuló az utcára kerül? (1. rész)
|
1990. január 15., hétfő - Viharos munkásgyűlést tartottak
hétfőn a Medicor Röntgen Részvénytársaság vásárosnaményi üzemében,
amelyen Mikes Gábor, ügyvezető elnök-igazgató bejelentette: csak
február végéig tudják foglalkoztatni a dolgozókat, utána munka
nélkül maradnak az emberek...
A Medicor piaci pozícióinak romlása, valamint a keleti exportlehetőség csökkentése miatt kényszerül arra, hogy leállítsa egyik üzemét. A választás a központtól igen messze lévő vásárosnaményi telephelyre esett. A döntést még az elmúlt év júliusában közölték az ott dolgozókkal, és akkor megígérték: megpróbálják eladni az üzemet. Ez eddig nem sikerült, hiába bíztak meg egy nyugatnémet közvetítőt is az eladásával. A jelentkező nyugat-európai és magyar cégek elálltak a vételtől, a nagy távolság és a hiányos infrastruktúra miatt sorra lemondták az üzletet.
A bajba került dolgozók a hétfői munkásgyűlésen indulatosan fogalmazták meg kérdéseiket. Feleletet vártak például arra, hogy miért a vásárosnaményi üzemre esett a választás, és miért nem a jobban eladható Budapest-környéki telephelyek valamelyikére? Véleményük szerint ilyen határozatot indokolt volna az is, hogy a fővárosi dolgozóknak a másutt történő elhelyezkedésre van esélyük nem úgy, mint nekik. Miért hozták ilyen helyzetbe a szabolcsiakat, akiket egyébként két éve képezték át új szakmára? Miért nem próbálkozik a Medicor vezetése szerkezetváltással? Miért nem adnak lehetőséget arra a vásárosnaményi üzemvezetőknek, hogy maguk vállalhassanak munkát más megrendelőknél? (folyt.köv.)
1990. január 15., hétfő 18:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|