|
|
|
|
Aláírták a szerződést: január 1-jétől Petrenkó János az OKÜ durvahengerművének tulajdonosa
|
1989. december 22., péntek - Hosszas előkészítés és tárgyalások sorozata után pénteken Ózdon aláírták azt a szerződést, amely szerient január 1-jétől az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművének tulajdonosa Petrenkó János, aki 150 millió forintért vásárolta meg az üzemet, hat évi törlesztésre.
A Pekó Acélművek egyelőre 480 munkással kezdi meg termelését: nyugdíjba vonult 110 dolgozó. Petrenkó János elmondta: az új évben 20 százalék béremelésben részesül minden dolgozója, s a termeléstől, szorgalomtól, tehetségtől függően kilátásba helyezett további béremeléseket is. Ehhez persze nyereségessé kell tennie az eddig veszteséges üzemet, amit egyrészt rugalmas piac- és munkaszervezéssel, valamint a saját találmányaira épülő új gyártmányok révén kíván elérni a gyártulajdonos. A későbbiekben a durvahengermű eddigi profiljától eltérően nemcsak félkész termékeket állít majd elő a Pekó Művek, hanem a hengerelt termékeket fel is kell dolgoznia. Petrenkó János az MTI munkatársának elmondta: a következő évre már most eladták termékeiknek 85 százalékát. Miután a gyártmányok 35-40 százaléka exportra készül, a külkereskedelmi kapcsolatok lebonyolítására január 1-jétől Budapesten felállítják saját irodájukat, a Pekó üzletházat. Az ózdi nagyüzemben a durvahengermű kiválásával egyidejűleg - a fennmaradás, illetve a nyereséges termelés érdekében - technológiai fejlesztéseken dolgoznak. Ennek eredményeképpen helyezték üzembe szintén pénteken azt az úgynevezett üstkemencét, amely 432 millió forintba kerül, és segítségével évente mintegy 120-130 millió forintot tud megtakarítani a vállalat. (MTI)
1989. december 22., péntek 18:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|