|
|
|
|
Helmut Kohl pohárköszöntője (1. rész)
|
1989. december 16., szombat - Helmut Kohl pohárköszöntőjében mindenekelőtt köszönetet mondott azért a barátságos fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben magyarországi látogatásán részesítették. Mint mondta, különös örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen Magyarországhoz hosszú idő óta baráti érzések fűzik a németeket, s a Német Szövetségi Köztársaság már régóta olyan kapcsolatokat ápol Magyarországgal, amelyek - különösen a kelet-nyugati viszonyt tekintve - példamutatóak.
E kapcsolatok múltját elemezve hangoztatta: a német-magyar összetartozásnak mély történelmi gyökerei vannak. Európának nem sok népe van, amely - mindent egybevetve - olyan tartósan élt egymással békében és egyetértésben, mint a német és a magyar. A XX. századi történelemnek sötét fejezetei is voltak, s ezeket sem szabad a népek emlékezetéből kitörölni. A közös történelem azonban sokkal több ennél a néhány esztendőnél, és ennek is tudatában kell lenni. Kohl kancellár részletesen idézte a magyar-német kapcsolatok történelmi múltjának egyes állomásait. Hangoztatta, hogy hosszú századok érlelték ki azt a szilárd barátságot, amely napjainkban is kiállta a próbát. A történelmi múltból a napi aktualitásokhoz visszakanyarodva a kancellár méltatta a magyar kormány bátor döntését, amellyel lehetővé tette az NDK-ból érkezők tízezrei számára a szabadságot jelentő kiutazást. A magyar kormány ezzel azt is bebizonyította, hogy mennyire komoly és visszafordíthatatlan a magyar reformpolitika, amely döntő ösztönzést adott Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa átalakításához. Szeptember 10-e, amikor az NDK-állampolgárok előtt is megnyitották a magyar határokat, mérföldkő marad a két állam és a két nép történelmében. Az alkalmat felhasználva Helmut Kohl köszönetet mondott a magyar kormánynak azért a nagyszerű emberi szolidaritásért, amely azokban a napokban az NDK-állampolgároknak osztályrészül jutott. ,,Nem fogjuk elfelejteni ezeket a pillanatokat,, - hangoztatta a kancellár. Ugyancsak köszönetét tolmácsolta azoknak a magyar segélyszervezeteknek is, amelyek áldozatkészen segítették a nehéz útra készülő embereket. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 21:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|