|
|
|
|
- Tüntetések a munkásőrség ellen - interjúk - 2. folyt.
|
Ami azt a részét illeti, hogy mind több állampolgár követeli-e a munkásőrség megszüntetését, mi is találkozunk azzal, hogy az állampolgárok egy csoportja valóban kéri, követeli, mindegy melyik kifejezést használom. Viszont azt is el tudom mondani, hogy naponta találkozunk olyan emberekkel, emberek tömegeivel, akik meg azt mondják, hogy szolidárisak a munkásőrséggel, maradjon a helyén a munkásőrség. Most, hogy elterjedt a tüntetés híre rengeteg telefont kapunk. Sőt személyesen bejött, az előbb találkoztam egy öreg bácsival, egy budapesti munkásember, hogy meg ne ijedjünk, maradjunk a helyünkön, ne féljünk. Biztatott bennünket. Tehát az is igaz, hogy az állampolgárok másik csoportja pedig a munkásőrség mellett, a munkásőrök mellett van. Hiszen a munkásőrséget maguk az állampolgárok alkotják. Nem tudom a BBC hallgatói tudják-e, hogy itt önkéntes jelentkezés alapján tömörülnek azok az emberek, akik szeretik a rendet, az ország függetlenségét és belső rendjének a védelmére szövetkeznek. Ami a jövőjét illeti, tehát a világ sok országában - ez nem magyaroszági találmány, nem a szocialista országok találmánya - működnek hasonló jellegű önkéntes szervezetek, amelyeket az állampolgárok hoznak létre, s ezért nem tartom valószínűnek, és nagy hiba is lenne, ha megszüntetnék a munkásőrséget Magyarországon. Erre nem is készül a kormány sem, amelyről tegnap Németh Miklós miniszterelnök nyilatkozott, hogy a kormánynak milyen szándéka van a munkásőrség jövőjét illetően. Abban teljesen igaza van a kormány elnökének, hogy a munkásőrség feladatain változtatni kell, módosítani, másrsézt jelképrendszerén, esetleg nevén is lehet változtatni, de azt az öntevékenységet, nem szabadna megfosztani az állampolgárokat attól, hogy íly mádon is részt vegyen a közösség ügyeiben. (folyt.)
1989. szeptember 29., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|