|
|
|
|
Mozgássérültek demonstrációja
|
1989. szeptember 15., péntek - Szomorú látvány fogadta a járókelőket péntek délután a Liszt Ferenc téren: mintegy 50 tolókocsis és botra támaszkodó mozgássérült gyűlt itt össze 15 órakor, hogy aztán családtagjaikkal és barátaikkal együtt a Lenin körút-Dob utca útvonalon a Közlekedési, Hirközlési és Építésügyi Minisztérium elé vonuljon. Chikán Csaba, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetségének elnöke a minisztérium elé érve petíciót nyujtott át Derzsi András miniszternek, hogy ily módon hívják fel a figyelmet arra: a járdák, a közutak, a középületek kivitelezésénél számoljanak a mozgáskorlátozottak sajátos igényeivel is.
A petícióban utalnak arra, hogy hazánkban 100-150 ezer súlyosan mozogássérült ember él. Ám sajnálatos módon szinte senki nem gondol arra, hogy azoknak, akik bottal, mankóval, vagy kerekes székkel közlekednek, milyen nehézséget jelent akár egyetlen lépcső vagy járdaszegély. A jogszabályok évek óta előírják, hogy az építőmérnököknek joguk és kötelességük úgy tervezni, s a kivitelezőknek úgy felépíteni minden létesítményt, hogy az tolókocsival közlekedő moozgássérültek is akadály nélkül használhassák. Ennek ellenére rengeteg az indokolatlanul magas járdaszegély és szembetünő a megfelelő rámpák hiánya is, ami egyuttal a babakocsit toló kismamák, bottal járó idős emberek közlekedését is megnehezíti. Mindenesetre némi reményre adhat okot, hogy a miniszter - a peticióra adott válaszában - lehetségesnek vélt azonnali intézkedéseket, elsősorban a már meglévő jogszabályok haladéktalan betartatásával. Derzsi András megigérte azt is, hogy a már körvonalazódó új építési törvény megfogalmazásánál figyelembe veszik a mozgássérültek kéréseit. (MTI)
1989. szeptember 15., péntek 18:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|