|
|
 |
|
 |
Munkásőrség a határon
|
München, 1989. augusztus 26. (SZER, Világhíradó) - Németh Miklós
és Horn Gyula bonni villámlátogatásával gyakorlatilag egyidőben
szemmel láthatóan megerősítették Magyarország nyugati határának
védelmét - idézőjelek között -, azokkal a keletnémet polgárokkal
szemben, akik az ország területéről próbálnak nagy számban
átmenekülni Ausztriába.
Mindaz, ami manapság Magyarország nyugati határán végbemegy,
szemléltetően bizonyítja, hogy az országhatár megnyitása, mondhatni
európaizálása, nem is olyan egyszerű feladat. Feltétlenül több
annál, minthogy felszedik az aknamezőt, szétvagdossák a
szögesdrótot. Bár ezek kétségkivül nagyon fontos, és tegyük hozzá
hálás mozzanatai ennek a folyamatnak. A vilógsajtó beszámol a
vasfüggöny lebontásáról, az emlékmütyürkévé szelídített szögesdrót-
darabot vegyesvállakozásban el lehet adni valutáért. Az ország
miniszterelnöke megajándékozhatja vele az Egyesült Államok elnökét.
Mondom, mindez nagyon fontos, de nem elég. A vasfüggöny nemcsak
szögesdrótból áll, hanem többek között abból is, hogy a határőrség
szigorúan ellenőrzi, nehogy kiléphessen az országból egy bizonyos
idegen állam polgára. Éppen azért, mert az a bizonyos állam
Magyarországgal közösen ugyanazon a katonai szövetségnek a tagja.
És már a humánum kétségbevonhatatlan megnyilvánulásaként kell
elismerni, hogy a határőrök utasítást kaptak, nem használhatják
fegyverüket azon igyekezetükben, hogy az illető állam polgárainak az
országból való távozását megakadályozzák.
Viszont, a határőrség ezen kétségtelenül nehéz feladat
teljesítése érdekében igénybevehet, mint most kiderült, jó ideje
igénybe is vesz, lelkes közreműdödőket, amolyan segédhatárőröket.
Akik hétvégi társadalmi munkán segítenek összefogdosni annak a
bizonyos idegen államnak a polgárait, hogy lehetőleg minél kevesebb
tudjon átmenekülni a nyitottnak minősített határon. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|