|
|
|
|
- Interjú Kónya Imrével - 3. folyt.
|
- Na most, ehhez még hozzá lehetne tenni, hogy a két szisztémát vegyiteni, elegyiteni is lehet, mint ahogy azt Nyugat-Németországban csinálják, de azt hiszem ez már túlságosan a részletekbe vezetne bennünket. Rögzítsük azt, hogy dr. Kónya Imre úgy gondolja, hogy jelenleg már nincsen szükség az egyeztető szerepére az Ellenzéki Kerekasztalnál, mert a témákat ma már nem elsimítani, hanem megvitatni igazán kivitatni és kompromisszumokat kell kötni. A bevezetőben említettem, hogy ezzel a gondolattal, hogy meg kell alapítani az Ellenzéki Kerekasztalt, március 19-ikén léptél a nyilvánosság elé, amikor a Szabad Demokraták Szövetségének Corvin mozi-i közgyűlésén javasoltad, hogy a Független Jogász Fórum koordinálásával alapítsák meg az ellenzéki irányzatok, pártok egységét. Hogyan jöttetek erre a gondolatra? - Hát nézd, ez benne volt a levegőben tulajdonképpen. Az, hogy az ellenzéki szervezeteknek össze kell állni, egy egységbe kell összejönniük azt megelőzően, hogy leüljenek tárgyalni a hatalommal, ez nyilvánvaló, egyértelmű volt. Nagyon világos volt ez a tapogatózó előzetes tárgyalások során, amelyet Fejti György folytatott külön az egyes szervezetek képviselőivel, ezt ráadásul a tv is közvetítette, és ott nagyon jól meglátszott, hogy hogyan lehet manipulálni a tévén keresztül az egyes szervezeteknek az álláspontját. Én tudtam azt, hogy ezeknek a szervezeteknek az álláspontja között az alapvető kérdésekben nincs döntő különbség, és mégis úgy lehetett beállítani, mintha különbség lenne. Az volt az egész március elején, február végén, ha jól tudom, akkor zajlottak ezek a tárgyalások, a beállítás a hatalom részéről, hogy hát mi annyira szeretnénk tárgyalni itt a különböző szervezetekkel, de azt se tudjuk, hogy kik vannak, kik mit képviselnek, hát először ezt fel kell mérni és akkor majd meglátjuk. Gondoltuk, hogy segítünk nekik. Nem kell most már méricskélni. Itt van Ellenzéki Kerekasztal, lehet velünk tárgyalni. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|