|
|
 |
|
 |
Szovjet-Magyar Baráti Társaság 1. rész
|
1989. február 14., kedd - Miként lehet - lehet-e egyáltalán - ,,intézményesíteni,, két nép barátságát? Elsősorban erről tájékozódott Ivan Vaskebától, a szovjet nagykövetség tanácsosától, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének budapesti képviselőjétől Kárpáti János, az MTI munkatársa. A beszélgetés apropóját az adta, hogy 1958. február 14-én alakult meg a Szovjet-Magyar Baráti Társaság.
- Intézményre szükség van, hogy legyen, aki összefogja ezeket a
kérdéseket, hogy legyen kihez fordulni. De azért ha Szovjet-Magyar
Baráti Társaságról beszélünk, akkor ezt nem szabad pusztán
intézménynek nevezni. Emberi kontaktusokról, az emberi kapcsolatok
elmélyítéséről, szélesítéséről van szó. Itt nincs helye bürokratikus
ügyintézésnek - mondja Ivan Vaskeba. A siófokiak esetét említette
példaként. A Balaton-parti város Magyar-Szovjet Baráti Társaságának
a napokban szóvá tették Borisz Sztukalin nagykövetnek: nehézkes,
lassú még a kapcsolatteremtés a szovjet partnerekkel. ,,Majdnem
felugrottam a székről. Hiszen ha hozzám fordulnak, én ezt
szívügyemnek tekintem. Nem felelt a területi pártbizottság? Én majd
megtalálom a megfelelő köztársaság központi bizottságát, vagy az
első titkárhoz fordulok,,. Példát is hozott, ott vannak a békésiek,
akiknek májusban - egyszerűen egy levéllel - segíteni tudott a
kontaktus létrehozásában a penzaiakkal. ,,Sohase teszek a fiókba
semmit. A nap folyamán összegyűlt cetliket este előveszem, a megírni
valókat megírom, reggel már gépelhetik, postázhatják,, - összegezte
munkamódszerét Ivan Vaskeba.
- Ez csupán egyéni alkat kérdése, vagy függ a külső
feltételektől is?
A tanácsos tartózkodott attól, hogy az ,,objektív korlátokra,,
hivatkozzék. ,,Úgy hiszem, még nem mindenben találtuk meg azt a
módszert, azt a stílust, hogy miként lehet az emberek szívéhez
eljutni, hogy nyitottabbak legyenek a barátságra. Itt is
peresztojkára van szükség. Meg kell azonban mondanom: én 1973-ban
jöttem Magyarországra. Azok még a pangás évei voltak. De én, úgy
tűnik, akkor sem dolgoztam másként. Változik ugyan a szisztéma, de
ezen a munkaterületen azért a legtöbb a személyiségen, az emberi
tényezőn múlik,,.
Ami a baráti, testvérvárosi kapcsolatok tartalmát illeti, Ivan
Vaskeba elégedetten állapította meg: sikerült túlszárnyalni az
,,eljöttem, megnéztem, hazamentem,, szintjét. (folyt.köv)
1989. február 14., kedd 16:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|