|
|
|
|
Autóálmaink és a valóság 2.
|
Szó sincs tehát jelentős nagyságú működő tőke behozatalának lehetőségéről, évi 50 ezer autó összeszerelése pedig a világ más tájain sem szokott nyereséget hozni. A legújabb hírek szerint a Suzuki már nem vállalná e lefutóban lévő modell nyugat-európai exportját (a 800 köbcentiméteres Suzuki Altóról van szó), így legfeljebb a Suzuki Swift összeszerelésén gondolkozhatunk. Ez viszont 450 ezer forintnál aligha lehetne olcsóbb, pedig csak 1000 köbcentiméteres. Igaz, ha a termelés felét exportálják, egy-két évig a maradék még ennyiért is elkelne a belföldi piacon. Gazdaságossá azzal válna a Suzuki együttműködés, ha némi japán tőkével és japán technológiával egy-két részegységet és számos alkatrészt itthon állítanánk elő, méghozzá olyan sorozatnagyságban, hogy az elképzelt összeszerelőüzem igényein túlmenően a Suzuki - vagy akár más cég - saját szükségletre vásároljon belőlük. Erre vonatkozó konkrét együttműködési javaslat azonban még nincs. De miért nem elég, ha piacképes alkatrészeket, részegységeket gyártunk, s azok ellenében importálhatnánk kész autókat? Sokak szerint ez lenne a legésszerűbb fejlesztési módszer, s ha majd olyan sokféle részegységet gyártunk itthon, hogy megéri a kész autók összeszereléséhez hiányzó többi részegység importja, akkor kellene csak, mintegy utolsó lépésként esetleg egy összeszerelő üzemet is építeni. Addig is minden alkatrészt keményvalutáért kellene behozni, s ha lenne rá devizánk, már rég nem lenne gond a hazai autóellátás. A szomszédos Ausztria kitünően el van látva gépkocsikkal, pedig "csak a fontosabb részegységeket gyártja - igaz, maga a General Motors-szal épített sebességváltó-és motorgyár mintegy 9,7 milliárd schillingje - kereken 45 milliárd forintba - került. (A beruházásba a GM 2 milliárd schillinggel szállt be.) Nálunk viszont egyelőre az a 9 milliárd forint sem akar előkerülni, ami a Szovjetunióval körvonalazódó Zaporozsec-kooperációhoz kellene. Ipari becslések szerint ennyibe kerülne egy sebességváltógyár létesítése, s további 3-4 milliárd forintért hozhatnánk létre azokat az üzemeket, amelyek termékeivel évi 50 ezer új típusú Zaporozsecet - Tavriját - ellentételezhetnénk. Ezek az összegek azonban sehogy sem látszanak előkerülni. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 14:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|