|
|
|
|
Az Autóklub elnöksége elutasítja az autópálya használati díjat és a benziáremelést (1. rész)
|
1989. április 20., csütörtök -
Rendkívüli napirendi pontként az autópálya használati díj bevezetéséről tanácskozott csütörtöki ülésén a Magyar Autóklub elnöksége, még mielőtt ismertté vált volna a kormány ülésén született döntés. Valter Medárd ügyvezető elnök elöljáróban leszögezte: a kormány az utóbbi években számos olyan intézkedést hozott, amely kifejezetten az autósokat sujtotta, ilyen volt például a benzin, illetve a gépkocsik árának drasztikus növelése. Mindez sok milliárd forintos többletbevételhez juttatta a költségvetést, s éppen emiatt etikailag sem tartható helyesnek az autósok további terhelése. Nagy Ervin közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhelyettes, úgy is, mint az Autóklub társelnöke elmondta: a Minisztertanács mostani ülése elé három variációt terjesztettek, az egyik ezek közül az autópálya-díj módosított formája, a másik az üzemanyag árának egyforintos emelése, a harmadik pedig az, hogy a költségvetésből oldják meg az útépítést. Ezt követően a miniszterhelyettes utalt arra: a tárca kényszerhelyzetben volt, amikor az útadóval kapcsolatos javaslatát a kormány elé vitte. A kényszerhelyzetet az okozta, hogy az év elején még kétmilliárd forint állt a tárca rendelkezésére útépítéshez, ám ezt két lépcsőben elvonták. Ilyen körülmények között a folyamatban lévő munkákat le kellene állítani. Megemlítette például a világbanki hitelből épülő M0-ás autópályát, melynek első szakaszát jövőre akarják befejezni, s ha leállítják a munkát, a büntetést dollárban kell fizetni. Az M5-ös autópályát Kecskemétig akarták tovább építeni, s befejezés előtt áll Szolnoknál és Polgárinál két Tisza-híd építése is. Mindezekbe, illetve más folyamatban lévő útépítésekbe eddig már 4 milliárd forintot fektettek be és a befejezésükhöz további 2,5 milliárdra lenne szükség. Külföldi vállalkozók is bekapcsolódnának a magyarországi fejlesztésbe, de azzal a feltétellel, hogy legalább egymilliárd forint értékű munkát a magyar állam végeztessen el. A miniszterhelyettes alapvető fontosságúnak tartotta az útalap létrehozását, ugyanis ezzel végre garantálni lehetne, hogy évente meghatározott összeget kizárólag útépítésre fordítsanak. Mindezidáig tervalkuban dőlt el, hogy mennyi marad útfejlesztésre, s ez az összeg 1980 óta folyamatosan csökkent. (folyt. köv.)
1989. április 20., csütörtök 18:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|