|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak
|
London, 1989. június 25. (BBC, Panoráma) - Adásunkat hallgatóink e héten beküldött leveleire és telefonüzeneteire adott válasszal folytatjuk. Osztályunk nevében ma Siklós István felel hallgatóink kérdéseire, megjegyzéseire. Mindenekelőtt egy közvetlen vonalon érkezett és hangszalagra vett hosszú okfejtésből idézünk, amely ezzel a kérdéssel kezdődik: - Kiváncsiak volnának Önök, hogy a hallgatók miként vélekednek a tüntetést megelező estén történt dolgokról? Hallgatónk a június 16-iki gyásznapot megelőző estére gondol, amikor is a budapesti szovjet nagykövetség előtt - tudósítói jelentések szerint - a Fidesz tüntetést rendezett a szovjet csapatok azonnali kivonását követelve. Hallgatónk, miután feltette a kérdést, így folytatja: - Itt, Budapesten eléggé széltében-hosszában beszélik az emberek, hogy ez szélsőbalos erőknek volt a provokációja, amit az ember persze megerősíteni nem tud. De lehet valami a dologban, mert józan fővel elgondolva kevesen értenek egyet azzal, hogy így és ilyen formában kellene kifejezésre juttatni. Én azt gondolom, hogy a mesebeli, hamubasült pogácsa helyébe valamilyen csomagot tehetnénk a most induló reformpolitikusok tarisznyájába, mert légyen akár ellenzéki, kormánypárti vagy harmadik oldali, akkor ez olyan üzenet volna, hogy légy jóban a szomszédaiddal, s a lehető legjobb viszony kialakítására törekedjél. Én azt hiszem, hogy sokan gondolkodnak így. Nem tudom, hogy mi önöknek a véleménye. Feltételezem, hogy a hallgatóknak is van erről véleménye, és az, hogy ilyen vélemény terjedt el, valami oka kell, hogy legyen. Én a lehető legnagyobb nyomatékkal azt üzenném - akár mint a leendő választópolgárok egyike, akár ilyen minőségben is - a politikusoknak: a lehető legjobb viszony kialakítására kellene törekedni a szomszédainkkal. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
Hallgatónk ezután rátér a szovjet csapatok kivonására. Ezt mondja: - Ezt valami olyan módon kellene intézni, hogy ne tűnhessék más szemszögből sem olyan lépésnek, ami az ő jogos érdekeiket sérti. Tehát - szerintem legalábbis - a külpolitikai aspektusait tekintve a magyar politikusoknak nincs nagyobb vagy fontosabb feladata, mint meggyőzni a Szovjetuniót, hogy a Szovjetuniónak érdekében áll egy semleges, baráti, igazán jószomszédi Magyarország, mint egy ilyen bizonytalan státusú, "formálisan szeretem, informálisan ki tudja mennyire szeretem" kapcsolat. Ezért gondolom, hogy nem teljesen véletlen ez a városban kószáló hír, hogy itt tulajdonképpen provokációról volt szó, ami azt lett volna hivatott, hogy az egyébként nagyon méltóságteljes és megrendítő, teljesen csendben és nyugalomban lefolyt másnapi szertartásnak a tervezett rendjét megzavarja. De hát szerencsére nem sikerült ezt megzavarnia. Ezután hallgatónk rátér arra, hogy véleménye szerint miért voltak viszonylag kevesen a Hősök terén: - Ebben óriási szerepe volt a teljesen nyilvánvaló félelemnek, vagy nevezzük inkább óvatosságnak, azon kívül, hogy a magyar rádió és televízió egyenes adásban közvetítette egész nap. Hallgatónk még egy másik okot is említ: - A pekingi események is hatással voltak, annak olyan egyértelműek voltak az áthallásai. Engem két dolog lepett meg. Az egyik az, hogy - vagy legalábbis a hallgatói üzenetekben nem volt hallható - nem tükröződött az a felháborodás, ami elég erősen érzékelhető volt. Én akkor első felháborodásomban azt mondtam, hogy ha szavam Pekingig hallatszana, akkor azt kiáltanám, hogy: ti kommunisták még mindig nem hagytatok fel rossz szokásotokkal, hogy azonnal a tömegbe lövettek, mihelyt a nép - amelynek nevében állítólag ti kormányoztok - valódi demokráciáért és szabadságjogokért emel szót békésen, és hogy pont ti követitek a régi, úgymond lejárt uralkodó osztályoknak a példáját, pont ti, akik állítólag a nép nevében kormányoztok (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 2. folyt.
|
És hallgatónk második gondolata a pekingi vérengzéssel kapcsolatban: - Hol vannak azok a radikálisnak mondott nyugat-európaiak és világ szerte is a hatvannyolcas radikálisok, akik olyan hangosan emelték fel szavukat a vietnami háború idején, és kis piros könyveket lengetve tiltakoztak, s a kulturális forradalom idején olyan nagy figyelemmel vetették vigyázó szemüket Pekingre, vajon most hol vannak? Most miért nem vonulnak ki az utcára, és most miért nem tüntetnek, amikor fegyvertelen diákokat taposnak agyon a lánctalpak - szinte groteszk kimondani - a Mennyei Béke terén? Hát ehhez képest igen nagy megkönnyebülés volt ez a méltóságteljes nyugalom, szervezettség és fegyelem, ami megnyilvánult a Hősök terén, illetve az egész gyászszertartás-sorozat másik helyszínén is. Hallgatónk mintegy átgondolva előbbi mondandóját, egy újabb telefonhívással visszatér a jószomszédi viszony kérdéséhez: - Van abban valami fátumszerűség, hogy amikor megmozdulni látszik Kelet-Közép-Európa állóvize, megint egyszer - sajnos nem először - hirtelen előtérbe kerülnek, felerősödni látszanak az egyes országok közötti, korántsem újkeletű ellentétek, illetőleg a régi ellentétek új tartalommal telítődnek. A jószomszédi kapcsolatok fenntartása érdekében talán nekünk is a mostaninál jobban kellene tolerálnunk szomszédaink esetleges másságát, tekintve, hogy mi is elvárjuk az itthoni változásaink tolerálását az ő részükről. Talán lehetne tompítani a hivatalos román politika hazai bírálatának élét, már csak azért is, hogy - és ezt háromszor is aláhuznám, ami most következik - nehogy egyik napról a másikra egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor esetleg azért szorulunk rá egyik szomszédunk fegyveres ereje által képviselt támogató jelenlétére, hogy megvédjen egy másik szomszédunk fegyveres ereje részéről jelentkező potenciális fenyegettségtől. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 3. folyt.
|
Hallgatónk ezzel a tanáccsal zárja gondolatmenetét: - Így tehát meg kell kísérelnünk a szóértést, és még akkor sem szabad megemelnünk a hangunkat, ha úgy tűnnék, ha egyik másik szomszédunk nagyot hall, avagy félrehall, és persze nekünk is meg kell hallgatni és figyelmesen hallgatni, amit rólunk nekünk mondanak. Most pedig visszatérünk - ígéretünhöz híven - ahhoz a Belgiumból érkezett levélhez, amelyet írója nemcsak a maga, hanem egész családja és több barátja nevében írt, velük is megbeszélve a levél tartalmát, a hallgatói kifogásokat ekképpen vezetve be: - Ami az adásukat illeti, meg vagyok elégedve vele. Nem kívánunk beleavatkozni munkájukba, tudván azt a közmondást, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Önök minden bizonnyal jobban tudják, mint mi, hallgatók, hogy mikor, mit és hogyan kell szerkeszteni és közvetíteni. Azonban mivel önök lehetőséget adnak a hallgatók fórumának, mi is szeretnénk egy pár megjegyzést tenni adásaikkal kapcsolatosan. Tehát az első kifogás: - Véleményünk szerint az adás alatt igen sok az ismétlés. Önöknek nem tűnik fel, hogy egyes dolgokat négyszer is, ötször is, sőt többször is megismételnek? Rövid az adásidő, sok az anyag, szerintünk nincs szükség az állandó ismétlésre. Ott vannak például a hírek. Pár mondatban, aztán részletesen, aztán még több szóban. Igaza van hallgatónknak A rövid híreket részletes hírek követik, és előfordul, hogy a részletes hírek végén a főbb híreket megismétli a bemondó, mint ahogy a londoni Panoráma végén is elhangzanak a főbb hírek. A szerkesztők abból a feltevésből indulnak ki, hogy adásunk talán legfontosabb része a hírszolgálat. De lássuk a második kifogást: (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz hallgatóknak - 4. folyt.
|
- Szeretnénk, ha a műsorvezető nem pletykálná el előre azt, amit a bemondónak mondania kell. A bemondó rendszeresen már csak ismétli azt, amit a műsorvezető előre mondott. Ha a műsorvezető elmeséli, ismerteti magát a lényeget, már nem érdekel senkit az, amit a bemondó mond. Szerintünk a műsorvezetőnek az lenne a feladata, hogy szót adjon a bemondónak, hogy ő mondja, amit mondani kell, s ne mondják el előtte is, és ne ismételjék meg utána is. A kerekasztal-beszélgetésnél is azt tapasztaljuk, hogy a kerekasztal vezetője mindent elmond jó előre, amit a kerekasztal résztvevőinek kellene elmondaniuk. A műsorvezetőnek szerintünk csak a témát kellene ismertetnie röviden, és kérdéseket tenni fel, irányítani a beszélgetést. A harmadik kifogás: - A múltban, egészen a közelmúltig a BBC magyar nyelvű adása tárgyilagosságáról volt híres. Ezért is hallgatta sok magyar, nemcsak Magyarországon, hanem Romániában is, ahol az elmúlt évi ott-tartozkodásom alkalmával megtudtam, hogy több mint 2 millió hallgatója van a BBC magyar adásának, mivel nemcsak a magyarok, de a magyarul tudó románok is rendszeres hallgatói a BBC magyar nyelvű adásának. Ez részben a BBC tárgyilagos híreinek és kommentárjainak, részben pedig annak köszönhető, hogy ameddig a Szabad Európa és az Amerika Hangja adásait rendszeresen zavarják, addig a BBC magyar adásait nem. Ezután hallgatónk a középhullámú közvetítést szorgalmazta a kora esti adásnál éppúgy, mint a késő estinél. Mint írja: megérdemelné a több mint 2 millió hallgató. Ezután hallgatónk - mint említettük - többek nevében ír, rátér az adások tárgyilagosságára: - Ami az utóbbi időkben szerintünk kívánnivalót hagy maga után, ugyanis amióta jelentős változás állt be a magyar politikai életben, az az érzésünk, hogy kissé eltértek az adások a tárgyilagos közlésektől - természetesen csak magyar vonatkozásban - akkor, amikor elkötelezték magukat az úgynevezett magyar ellenzék mellett, amely megfeledkezik arról a történelmi tényről, hogy Magyarország, a magyarok elvesztették a háborút. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 5. folyt.
|
Úgy tűnik, hogy nemcsak a mai magyar ellenzék, de a BBC magyar osztálya is figyelmen kívül hagyja ezt a tényt, különben adásaiban meg-megemlítené azok okulására, akik ma úgy viselkednek, illetve politizálnak, mintha nem a Szovjetunió, hanem Magyarország került volna ki győztesen a háborúból. Sajnos ez volt a helyzet 1956-ban is, akkor sem és ma sincs egy reálpolitikusa sem Magyarországnak. Irreális volt akkor is, és irreális ma is az ellenzék politikája, amit a BBC is támogat a maga módján, nem gondolva arra a nagy felelősségre, amit a BBC magára vállal e zűrzavaros magyar események és változások idejében. E gondolatnál időnk lejártával megszakítjuk hallgatónk levelét azzal, hogy visszatérünk még rá. A tárgyilagosságot illetően a magyar adások is azt a BBC-elvet követik, hogy többféle vélemény lehetséges, és a hatalmon lévő párt véleménye mellett mindig indokolt, sőt kívánatos megszólaltatni az ellenzéket. Magyarországon immár hovatovább hivatalosan is létezik a többpártrendszer, egy-egy esemény kapcsán illő tehát megszólaltatni a pártok képviselőit. Tehát erre még visszatérünk. Kérjük hallgatóinkat, írják meg ezzel kapcsolatban is véleményüket, vagy bármilyen más kérdésről, ami adásainkkal kapcsolatban foglalkoztatja a hallgatót. +++
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"A rohanó januári napok során akadt azért valami üdítő színfolt is. Teljes váratlansággal, a még mindig zilált Romániából, Kolozsvárról befutott Tőkés Anna lánya, Ilka... még január első napjaiban beadta útlevélkérelmét Kolozsvárott, s ami korában elképzelhetetlen lett volna, napok alatt meg is kapta a paszportot. Vonatra ült, s Pesten termett. Ami normális ésszel teljesen köznapi dolgnak számítana, de az előzményeket ismerve kisebbfajta csodának számított. Egy bő héten keresztül, amikor csak szabad este akadt, Ilkával és másokkal jártuk a várost. Vendéglőbe mentünk, húst ettünk hússal, somlói galuskát Gundel-palacsintával. Ilka vett magának farmert, beat-zenés magnókazettákat, és egész nap járta a várost. Életében először volt Magyarországon. Élt, mint hal a vízben. S ezt látni valahogy jelképes elégtétel volt sok mindenért, ami a múltban történt. Oly verőfényesnek, reménytelinek nézett ki akkor Erdélyben még minden."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|