|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Demokrata Fórum nyilatkozata
"A rádió Vasárnapi Újságjában
elhangzott Csurka-jegyzetről inodokolatlanul tovább folyó sajtóvita
kapcsán:
1. Az MDF Országos Elnöksége ismételten leszögezi, hogy a
kommunista pártdiktatúra maradványai elleni küzdelmet minden téren
következetesen folytatni kívánja.
2. Az elnökség kívánatosnak tartja, hogy a szervezet minden
megnyilatkozásának stílusa is emelkedett legyen, alkalmazkodva
politikai kultúránk kívánatos fejlődésének követelményeihez.
3. Az elnökség nemcsak félreérthetetlenül elhatárolja magát
minden antiszemita megnyilvánulástól, hanem kész arra, hogy teljes
határozottsággal szembeszálljon minden ilyen irányú nyílt, vagy
burkolt izgatással, s ugyanakkor az antiszemitizmussal való
alaptalan rágalmazással is."
SZER, Hírek, 10.00:
MTI cáfolat
"A Magyar
Távirati Iroda bukaresti tudósítója cáfolta a Nyugatnémet DPA
pénteki jelentését, amely szerint Erdélyben haláleseteket okozó
összecsapások voltak románok és magyarok közt.
A tudósító rámutatott arra, hogy Erdélyben az elmúlt napokban
voltak ugyan ellentétek és feszültségek különböző kérdésekkel
kapcsolatban, de nem történt semminemű tragédia."
|
|
|
|
|
|
|
A havannai fáklyás felvonulás háttere
|
-------------------------------------
München, 1990. január 29. (SZER, Világhíradó) - Egy miliméterrel sem fogunk meghátrálni - mondotta tegnap Fidel Castro. - Miért kellene meghátrálniuk Kubában? Csipán Tibor válaszol:
- Minden történelmi mérce szerint nagy hétvége volt ez Kuba számára. Havannában tízezrek vettek részt az esti fáklyás-felvonuláson. Megrázó volt látni ezt az amerikai tévéhíradókban. Majdnem gyönyörűséget okozó. De sajnos mi, európaiak túl sokat tudunk a fáklyás felvonulások mögötti indulatokról.
A tömeg ugyanúgy viselkedett, mint ahogy a tömegnek ilyenkor viselkednie kell. Órákon át üvöltötték ütemesen: "Szocializmus, vagy halál Szocializmus, vagy halál " majd pedig - mint ilyenkor mindig - a nagyvezér hosszú-hosszú beszéde következett, és Fidel Castro most sem okozott csalódást. Gúnyolta a yankee-ket, akik - szerinte - az elragadtatástól nem bírnak magukkal, mert azt hiszik, hogy Kuba elszigetelődött és nem tud megállni a maga lábán. Castro szerint egyes yankee-k már a részvétüket is nyilvánították, annyire örvendeznek a kubai forradalom halála felett.
Tudom, hogy ilyen hatalmas történelmi figurákkal szemben eltörpül egy egyszerű tudósító hitelessége. De el kell mondani, hogy itt, az Egyesült Államokban Kubával vagy Castroval az utóbbi időben még marginálisan is alig foglalkozott a sajtó. A politikai szférában pedig mostanában a kubai forradalomról és annak vezéréről szinte egyetlenegy szó sem esett. (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A kubai helyzet - 1. folyt.
|
Ez legyen persze a legkisebb realitás, ami zavarja Castrót, aki tüzes beszédében azt hangoztatta, hogy a kelet-európai változások nem törik meg a kubai forradalom lendületét. Kubában nem lesz politikai liberalizás, Kubában nem lesznek ellenzéki pártok, Kuba egész Latin-Amerikát védi az imperializmussal szemben.
A kubai vezér egy ponton megértéssel fordult a Szovjetunió felé és közölte: nyilván a belső problémák miatt Moszkva nem tud annyi segélyt adni, mint korábban, de - tette hozzá - a forradalom egy milimétert sem hátrál, akkor sem, ha a yankee-k blokád alá veszik Kubát, akkor sem, ha a Szovjetunió teljesen megszünteti Kuba anyagi támogatását.
Megfigyelők megjegyzik, hogy ez volt az első alkalom, hogy Castro egyenesen célzott az évi öt milliárd dollárra rúgó szovjet segélyek esetleges csökkentésére.
Castro végül a nagy regionális vezér szerepébe is teljesen beleérte magát. Hangoztatta, hogy egész Latin-Amerika aggódik Kuba sorsa miatt, mert Kuba a forradalom, a szabadság és a függetlenség őre.
Castro közölte: Kuba az első-vonalbeli lövészárok a latin-amerikai országok függetlenségi harcában, és ha Kuba elbukik, akkor az Egyesült Államok úgy bánik majd a latin-amerikai elnökökkel, mint egyszerű polgármesterekkel. +++
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|