 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP győri városi elnökségének közleménye
"Az MSZP Győr városi elnöksége a
következő kezdeményezést ajánlja a pártoknak, szervezeteknek: a
városi elnökség javasolja, hogy március 15-e, legnagyobb nemzeti
ünnepünk legyen választási kampányszünet. Méltó módon pártonként,
szervezetenként, egyénileg, vagy javaslatuk szerint közösen
emlékezzünk 1848-ra Győrött. Történelmünk legszentebb napja, a
magyar szabadság pirosbetűs ünnepe, maradjon meg tiszta ünnepnek,
még nemes pártcél érdekében se sajátítsa ki senki."
SZER, Zene-szó:
A Fidesz választási céljai
"A Fidesz választmányának egyik tagját, Deutsch Tamást Haász
György, bécsi külső munkatársunk, az osztrák fővárosban kérte néhány
mondat erejéig a mikrofon elé, és a Fidesz választási céljairól
kérdezte őt. Íme a válasz:
- A Fidesz - mint minden párt - nagy reményekkel indul a
választásokon. Mi azt reméljük, hogy beigazolódnak azok az előzetes
közvéleménykutatási eredmények, amik már egy év óta napvilágot
láttak Magyarországon, és 7-8-10 százalék körüli választási
eredményt tud elérni a Fidesz."
|
|
|
|
|
|
 |
Választási előzetes
|
-------------------
München, 1990. január 24. (SZER, Mérlegen) - Vadász János a múlt
hét óta rádiónk budapesti irodájában tevékenykedik. Minden héten a
helyszínen méri fel és elemzi az elmúlt hét nap fontosabb
eseményeit, a választási harc jegyében lezajlott hetet. Most
felolvassa első budapesti levelét:
- A választási kampányt hivatalosan még nem nyitották meg, de a
gyakorlatban már teljes gőzzel folyamatban van. Erről gondoskodott a
kormány, valamint a Belügyminisztérium állambiztonsági intézményének
tisztje, Végvári őrnagy.
A kormány megkezdte krízisköltségvetése átültetését a
gyakorlatba. Tehát januárban ugrásszerűen emelkedtek a megélhetés
költségei, amit februárban a lakbérek drasztikus felemelése követ.
Az eliramló infláció és mindaz, amire figyelmeztet - a gazdasági
összeomlás veszélyére, a kibontakozás parancsoló igényére -
elkerülhetetlenül megnyitotta a választási harcot, amelynek
kezdettől fogva egyik meghatározó eleme lesz.
A másik kampány-beindító ügyet a Duna-gate botrány képviseli: a
Belügyminisztérium - úgymond - belső biztonsági szakintézményének
lehallgató, megfigyelő, kartotékoló, információ-továbbító
tevékenysége. A leleplező sajtóértekezletre már újévkor sor került,
de csak most, az elmúlt pénteken lépett a tévé nyilvánossága elé az
elmarasztaló bizonyítékok kiszolgáltatója, bizonyos Végvári őrnagy,
az említett belső kommunikációs intézmény tisztje, akit korábbi
nyilatkozatokban már ismeretlenül is súlyosan elítéltek az intézmény
szakmai önérzetükben sértett tagjai.
A jelenségre már vagy 50 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet
Márai Sándor, leírván azt a megfigyelését, hogy ugyanazok az
emberek, akik szemrebbenés nélkül veszik tudomásul szeretteik
halálát, vagy az ellenük emelt legsúlyosabb vádakat is, nyomban
hörögni és üvölteni kezdenek, mihelyt szakmájuk kollektív becsületét
éri támadás. (folyt.)
1990. január 24., szerda
|
Vissza »
|
|
- Választások előtt - 1. folyt.
|
Igen, Végvári őrnagy az ő szemükben áruló, bepiszkolta a szakma
becsületét, amikor a civil társadalom rendelkezésére bocsátotta a
megfigyelések tárgyi bizonyítékait, amelyek professzionista
műgonddal a civil társadalomról készültek. A szakmán kívüliek
viszont úgy vélik, hogy ezzel megmentette azt a becsületet, amelyet
nem a szakmának, hanem saját magának tartozik elszámolni minden
halandó ember. Apropó: halandó - ezzel a körülménnyel nyilvánvalóan
tisztában volt az őrnagy is a tv-kamerák kereszttüzében. Bárki, aki
tévé-szereplését szemmel kísérte, meggyőződhetett róla, hogy Végvári
őrnagy iszonyatosan fél. Fél a szakma bosszújától és - éppen szakmai
ismereteinél fogva - pontosan tudja, hogy miért fél.
Miután mindenki sietve elhatárolta magát a történtektől, a
belügyminiszter és a kormányfő csakúgy, mint a főnixmadár jelmezben
tollászkodó MSZP, megkezdődtek az elkerülhetetlen emberáldozatok is
az elhatárolások védelmében, egyúttal aláásván a sietve emelt
elhatároló falakat. Vagyis: a múltbeli nyugati politikai botrányok
jól ismert vastörvényének érvényesüléséről van itt szó, ami
tulajdonképpen bíztató körülmény. Először a kisebb halak vetődnek ki
a szárazra. A nagyobbak csak utánuk következnek, mint azt a
belügyminiszter keddi lemondása is igazolta.
A vasárnapi sajtótájékoztatón a kormány is meghúzta a maga
védelmi vonalát, miszerint 16 éve érvényben vannak ugyan a
társadalom kiszemelt tagjainak, csoportjaiank kikémlelését elrendelő
belső jogszabályok, dehát ezekről a kormány mit sem tudhatott. Sem a
korábbi, sem a jelenlegi kormány, hiszen a Belügyminisztériumot - és
azon keresztül a belső biztonsági szolgálatot - az állampárt
irányította és utasította, amely állampárt ugyebár már nem létezik.
(folyt.)
1990. január 24., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások előtt - 2. folyt.
|
Otromba védekezés: a tettes elhalálozott, már nincs kit
felelősségre vonni. Csak a lényeget hagyja figyelmen kívül, például
azt, hogy a hatalmi csoport tagjai évtizedeken keresztül szabadon
közlekedtek a párt és kormánypozíciók között. Bárki, aki
pártfunkcionáriusi minőségében utasította a belügyet, és naponta
olvasgatta reggeli kávéját kavarva az utasítás alapján készült
beszámolókat, aligha válhatott mit sem sejtő báránykává, mihelyt
miniszter lett belőle.
A kormány védekezése tehát nem meggyőző, de igazi védelme másban
keresendő. Abban a körülményben, hogy a március 25-iki kulcsdátum
közeledtével rohamosan csökken a kormány sorsához fűzött érdeklődés
is. Mind több ellenzéki erő jut arra a meggyőződésre, hogy ezt a
kormányt már nem érdemes megbuktatni, mert nekik is kényelmesebb, ha
a választásokig ez a kormány még a helyén marad.
Szemlátomást ezt a meggyőződést tükrözte a Független
Kisgazdapárt szombati budapesti nagygyűlése is, amely a párt
részéről a választási harc megnyitása volt, s az agresszív önbizalom
jegyében zajlott le, de a jelenlegi kormányra már alig vesztegettek
szót. A szónokok már komolyabb vadakat céloztak meg. A lényegről
beszéltek, tehát arról, hogy mit fog csinálni a Független
Kisgazdapárt mihelyt a választást megnyerte. Ezt a győzelmet ugyan
nem szükséges annyira biztosra vennünk, mint ahogy a kisgazdák
állítják, de ettől függetlenül csak helyeselni lehet, hogy egy párt
győzni akar, különben miért is lenne érdemes szavazni rá. És
megmondja azt is, hogy a győzelmével mit kíván majd kezdeni. Tehát
kezdeményezni fogják a szovjet csapatok haladéktalan távozását,
felszámolják a kommunista nagybirtokot és bank-oligharchiát.
Alapállásuk az 1947-es paraszti földtulajdon és a piacgazdaság, ezen
belül pedig olyan agrárpolitika, amely rövid időn belül az
élelmiszerárak drasztikus csökkenését eredményezi. (folyt.)
1990. január 24., szerda
|
Vissza »
|
|
- választások előtt - 3. folyt.
|
Ezeknek a céloknak, ígéreteknek a gyors megvalósíthatóságát
lehet vitatni. Azt is lehet állítani, hogy ez a program hiányos,
ellentmondó, hogy nem eléggé konkrét, hogy túlságosan drasztikus,
vagy éppen azt, hogy nem eléggé drasztikus. De mindezt csak
alternatív programok megfogalmazásával és érvek felsorakoztatásával
lehet megtenni. Éppen ezért örvendetes a Független Kisgazdapárt
választási nyitása. Örvendetes, mert elősegíti, hogy végre a konkrét
programok, és az azokat támogató érvek kerüljenek előtérbe a
választási küzdelemben az eddig sűrűn tapasztalt személyi,
szervezeti jellegű összecsapások helyett. De ettől függetlenül ez a
hét sem maradt adós az egyes politikai személyiségeket előtérbe
helyező, vagy éppen háttérbe szorító fejleményekkel.
Kettőt érdemes említeni: az elmúlt hét második felében
Budapestre látogatott a francia államelnök egyértelmű gesztusként az
Európához csatlakozni kívánó Magyarország javára, és az érdekeltek
figyelmét nem kerülte el, hogy Mitterrand megérkezése estéjén
elsőnek Antall Józseffel, a Magyar Demokrata Fórum elnökével
talákozott. A többiekkel csak másnap.
Máris készen állt egyes vájtfülűek következtetése: Mitterrand
ílymódon jelezte a feltételezést, hogy a választások eredményeként
valószínűleg az MDF vezetésével alakul majd meg Antall József
koalóciós kormánya, ami persze bekövetkezhet, de nyomban hozzá kell
tenni: a szabad választások kimenetelét nem a valószínűnek vélt,
hanem a tényleges szavazatmegoszlás dönti majd el. Az viszont nem
feltételezés, hanem tény, hogy Pozsgay Imre felmentését kérte a
rádió és tv felügyeleti feladatköréből, amit a kormány el is
fogadott.
Kétségtelen, hogy felmerült az összeegyeztethetetlenség
dilemmája Pozsgay említett feladatköre és politikai ambíciói között,
de ez nem most és nem először merült fel. (folyt.)
1990. január 24., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások előtt - 4. folyt.
|
Az a körülmény viszont, hogy Pozsgay most vonta le ebből a
logikus következtetést és nem korábban, Pozsgay fokozatos
elhalványulásának, háttérbe szorulásának egyik tünete. +++
1990. január 24., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|