Rendszerváltás és az MTI

	Gyilasz nyilatkozata a Nin-ben (2.rész)
Milovan Gyilasz kijelentette, hogy a néhány éve elhunyt Alekszandar Rankovicsot rehabilitálni kell, mert esztelenség az a vád, hogy lehallgattatta Tito telefonjait. Rankovicsot azonban igen komoly bírálat illeti a belbiztonsági szolgálat, az UDB tevékenységéért. Az UDB ellenőrzése alá vonta az ország egész társadalmi, kulturális és pártéletét. (Rankovics 1945-1966 között szintén a legszűkebb jugoszláv párt- és állami vezetéshez tartozott. Miniszterelnök-helyettes, az állambiztonság vezetője volt. Egy ideig a köztársasági alelnöki tisztséget is viselte. A JKSZ KB 1966-os brioni plénumán nemcsak Tito telefonbeszélgetéseinek a lehallgatásával, hanem szektás magatartással is vádolták és kegyvesztett lett. Ezután nyugdíjasként élt a 80-as évek elején bekövetkezett haláláig.) Politikai rehabilitálásomat - mondotta Gyilasz - nem kérem olyan értelemben, hogy aktívan visszatérhessek a politikai életbe. Ez nem áll szándékomban. Erkölcsileg ugyan még nem rehabilitáltak, de úgy érzem, hogy ez küszöbön áll. Politikai bukásom 1954-ben nem kapcsolódott közvetlenül a jugoszláv és a szovjet vezetés Sztálin halálát követő, ismételt közeledéséhez, de későbbi kétszeri letartóztatásom és lecsukatásom közvetlenül ezzel függött össze. Egész egyéniségemre nagy hatást gyakorolt az, hogy 1949-ben részt vettem az ENSZ közgyűlésén. Akkor tettem fel először magamnak azt a kérdést: hogyan lehet az, hogy az Egyesült Államok olyan fejlett és mégsem szocialista ország? 1954-es politikai bukásom óta egészen napjainkig egyetlen jugoszláv politikai vezetővel sem érintkeztem. Ha az utcán találkoztam valakivel régi elvtársaim közül, akkor sohasem köszöntünk egymásnak. Ez alól egyedül Kocsa Popovics a kivétel, akivel 1967-ben, amikor köztársasági alelnök volt, az utcán találkoztam, kezet fogtunk és váltottunk egymással pár szót... Nem eléggé világos számomra, hogy az irántam tanúsított viszony az utóbbi időben miért változott meg. Azt hiszem, egyszerűen arról van szó, hogy megkezdődött egy liberalizálódási és demokratizálódási folyamat - jegyezte meg Gyilasz, aki végül kifejezte meggyőződését, hogy Jugoszlávia jelenlegi válsága ellenére sem fog széthullani. A Borba egyébként most ismét leközölte Milovan Gyilasz 1953-ban megjelent ,,Egy erkölcs anatómiája,, című, a párt- és állami vezetés erkölcsét bíráló cikkét, valamint Mose Pijade, a JKSZ PB akkori tagjának erre ,,Egy anatómia erkölcse,, címmel nyomban megírt válaszát is. +++ 1989. május 27., szombat 12:05
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »