|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP győri városi elnökségének közleménye
"Az MSZP Győr városi elnöksége a
következő kezdeményezést ajánlja a pártoknak, szervezeteknek: a
városi elnökség javasolja, hogy március 15-e, legnagyobb nemzeti
ünnepünk legyen választási kampányszünet. Méltó módon pártonként,
szervezetenként, egyénileg, vagy javaslatuk szerint közösen
emlékezzünk 1848-ra Győrött. Történelmünk legszentebb napja, a
magyar szabadság pirosbetűs ünnepe, maradjon meg tiszta ünnepnek,
még nemes pártcél érdekében se sajátítsa ki senki."
SZER, Zene-szó:
A Fidesz választási céljai
"A Fidesz választmányának egyik tagját, Deutsch Tamást Haász
György, bécsi külső munkatársunk, az osztrák fővárosban kérte néhány
mondat erejéig a mikrofon elé, és a Fidesz választási céljairól
kérdezte őt. Íme a válasz:
- A Fidesz - mint minden párt - nagy reményekkel indul a
választásokon. Mi azt reméljük, hogy beigazolódnak azok az előzetes
közvéleménykutatási eredmények, amik már egy év óta napvilágot
láttak Magyarországon, és 7-8-10 százalék körüli választási
eredményt tud elérni a Fidesz."
|
|
|
|
|
|
|
Kezdeményezés Gyilasz rehabilitálására (1.rész)
|
Belgrád, 1989. május 25. (MTI-Panoráma) - A 77 esztendős Szvetozar Vukmanovics-Tempo, a jugoszláv kommunista mozgalom veteránja, aki a 40-es évektől kezdve három évtizeden át a JKP, illetve a JKSZ legmagasabb szintű vezetői közé tartozott,a belgrádi Borbának adott nyilatkozatában kezdeményezte Milovan Gyilasz ügyének felülvizsgálatát és a politikus esetleges rehabilitálását.
Gyilasz 1911-ben született. 1932-ben lépett be a kommunista pártba. A népfelszabadító háború idején a legszűkebb partizán vezérkar és pártvezetés tagja volt, de már több mint három évtizede a legismertebb jugoszláv belső disszidens. A JKP vezetésével 1953-ban, a Borba hasábjain közölt ,,Egy erkölcs elemzése,, című cikke miatt került összeütközésbe. Ebben az írásában élesen bírálta a pártvezetést, amelyről kifejtette, hogy a funkcionárius réteggel együtt ,,új osztállyá,, alakult át. Felállította ama tézist, hogy a kommunista párt befejezte történelmi küldetését, s a fejlődés fékje lett. Gyilaszt ekkor kizárták a pártból; felmentették állami tisztségeiből. Önkritikát gyakorolt, de csakhamar megszólalt a nyugati sajtó hasábjain, radikalizálta ellenzéki nézeteit. Londonban kiadták ,,Az új osztály,,, a ,,Beszélgetések Sztálinnal,, és ,,A kommunizmus végének kezdete,, című könyveit, amiért két alkalommal börtönbüntetésre ítélték. A börtönből önbíráló leveleket írogatott, de miután szabadlábra helyezték, még élesebb támadásokba kezdett, ezért harmadszor is lecsukták. Most már huzamosabb ideje Belgrádban él, időnként nyugati körutat tesz , értekezleteken, előadásokban és nyilatkozatokban fejti ki a jugoszláv bel- és külpolitikát bíráló nézeteit. Napjainkban éppen Bostonban, fiánál vendégeskedik. Két hete Washingtonban részt vett a ,,demokratikus forradalom,, témáról rendezett nemzetközi konferencián. Gyilasz Bostonban értesült Vukmanovics-Tempo kezdeményezéséről. Nyomban telefonált a Borba szerkesztőségének. Többi között a következőket közölte: Tempo kezdeményezése kellemesen meglepett. Az nem kevésbé, hogy javaslata a jugoszláv sajtóban széleskörű nyilvánosságot kapott. Véleményem szerint rehabilitálásom igen bonyolult kérdés és három vonatkozása van, éspedig jogi, politikai és irodalmi. Ez utóbbi a legkevésbé fontos, hiszen nemrég Jugoszláviában is kiadták néhány könyvemet. Jogi szempontból figyelembe kell venni azt, hogy három alkalommal, teljesen ártatlanul börtönbüntetésre ítéltek. Egy esetben például ,,Találkozások Sztálinnal,, című kötetemért, pedig ebben lényegében Jugoszlávia hivatalos politikáját védtem az 1948 utáni szovjet támadásokkal szemben. (folyt.)
1989. május 25., csütörtök 11:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kezdeményezés Gyilasz rehabilitálására (2.rész)
|
Teljes rehabilitálásomban kivételesen fontos helyet kell elfoglalniuk az erkölcsi tényezőknek. Egyebek között arról van szó (amit már 1967-ben Titóhoz írt és megválaszolatlanul hagyott levelemben felvetettem), hogy 1966 végén, amikor a közkegyelmi rendelet rám is vonatkozott, nem adták vissza azokat a kitüntetéseimet, amelyeket letartóztatásomkor elvettek tőlem. Megfosztottak vezérezredesi katonai rangomtól is. Nos, ez a rang, lévén, hogy 78 éves vagyok, nem azért érdekel, mert szeretnék visszakerülni a hadseregbe, hanem azért, mert a háború alatt, a kemény harcok során értem el. Meg kell tehát vizsgálni, hogy megérdemeltem-e rangomat és kitüntetéseimet. Azt mindenképpen el kellene ismerni, hogy valamilyen szerepet azért mégis játszottam a jugoszláv népek antifasiszta fegyveres küzdelmében. Ez erkölcsi ügy - mondotta, majd így folytatta: politikai hibáimat a párt és az ország akkori körülményeit ismerve kell megítélni. Politikailag lehet,hibás vagyok, bár sohasem éreztem magam felelősnek, mert mindig nyíltan kifejtettem nézeteimet, amelyeket a párt és állami vezetés annakidején élesen bírált. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy soha, sehol, sem szóban, sem írásban nem szólítottam lázadásra, erőszakra vagy az alkotmányos rend megdöntésére. Egyébként a JKP programja annak idején lehetővé tette, hogy a párttagok szabadon kifejthessék véleményüket, mi több, az 1952-es kongresszus erre kötelezte őket. Én lényegében nem tettem mást, mint elgondolásaimat a széles nyilvánosság elé tártam. Az 1952-es kongresszust követően azonban a párt főtitkárának (értsd: Titonak) a javaslatára a vezetés más álláspontra helyezkedett. Ezért minden tárgyilagos történésznek meg kell állapítania, hogy a JKP KB plénuma, amely kizárásomról döntött, revideálta az előző kongresszus határozatát, amit, ha végrehajtanak, megkezdődött volna a párt demokratizálása - fejezte be Milovan Gyilasz. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy déli szomszédunknál az utóbbi időben divatba jöttek az emlékiratok és a régi időket felidéző interjúk. Sorban papírra vetik háborús és egyéb visszaemlékezéseiket a partizánharcok olyan legendás hősei is, mint a most 81 éves Kocsa Popovics, hajdani vezérkari főnök, majd külügyminiszter, végül köztársasági alelnök (bár 20.000 oldalnyi kéziratáról úgy rendelkezett, hogy csak halála után 20 évvel lehet kiadni, mert nem akar kellemetlen éjszakákat szerezni egykori bajtársainak), továbbá a 69 éves Dragoszlav Markovics, vagy a 78 éves Jozse Kopinics, a Komintern és az NKVD valamikori munkatársa és mások. (folyt)
1989. május 25., csütörtök 12:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kezdeményezés Gyilasz rehabilitálására (3.rész)
|
Persze nem hiányzik a sorból Szvetozar Vukmanovics-Tempo sem, aki különösen nagy vihart kavart ,,Harc a Balkánért,, című könyvével. Tény, hogy a veterán harcosok most gyakran másként látják a világot, a történéseket, mint annak idején. Memoárjaikkal, interjúikkal sikerült ismét magukra irányítani a figyelmet, jónéhányszor ,,erélyes,, tiltakozásra kényszeríteni kortársaikat, egyesek számára valódi háborús légkört teremteni. Vukmanovics-Tempo egyébként azt is megpendítette, hogy a felszabadulás utáni Jugoszlávia erős emberét, a belbiztonság szilárd, de 1966-ban kegyvesztetté vált őrét esetleg rehabilitálják, miután titkait néhány éve magával vitte a sírba. Éppen e háttér miatt Gyilasz rehabilitálására tett kezdeményezés egyelőre még a jugoszláv sajtóban sem keltett komolyabb visszhangot.+++ Márkus Gyula (Belgrád),MTI-Panoráma
1989. május 25., csütörtök 12:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|