 |
|
|
|
|
|
|
|
BBC:
A politikai vezetők elhúzódása a kommunizmustól
"Németh Miklós miniszterelnök minden tőle telhetőt megtett, hogy
elhatárolja magát pártjától. Múlt hónapban lemondott pártvezetői
posztjáról, mert a párt nem támogatta kormányának takarékossági
programját. Most pedig bejelentette, hogy a tavaszi választásokon
független jelöltként indul. Saját megyéjének listáján mint a
Szocialista Párt jelöltje is szerepel, s nem fér kétség ahhoz, hogy
a parlamentbe független képviselőként fog bekerülni. Ez pedig
megerősíti pozícióját, s így több esélye lesz arra, hogy megfelelő
beosztást kap, hiszen hivatkozhat majd arra, hogy milyen széles körű
támogatást élvez az országban.
Egész Kelet-Európában folyik most a Németh Miklóséhoz hasonló
manőverezés. A legdrámaibb fejlemény ez idáig az volt, amikor Marian
Calfa csehszlovák miniszterelnök egy héttel ezelőtt bejelentette,
hogy visszaküldte párttagsági könyvét."
SZER, A munka világa:
Rácz Sándor kérései
"... a szavazók figyeljenek oda,
amikor gyűléseket tartanak a képviselőjelöltek, amikor
bemutatkoznak. Minden körzetben kérdezzék meg a jelöltet, hol
dolgozott, hol élt, mit csinált, milyen pártnak a tagja volt. Tehát
ismerjék meg, és csak a garanciákkal rendelkező személyekre adják le
a szavazatukat, mert az új parlamentnek olyan rendeleteket,
törvényeket kell majd hozni, amelyek az elkövetkezendő 100 évre
fogják meghatározni a magyar társadalom életét. Akárkikre ezt a nagy
felelősséget nem lehet rábízni."
|
|
|
|
|
|
 |
Az MDF nyugdíjas klubjának országos nagygyűlése (1. rérsz)
|
1990. január 27., szombat - Országos nagygyűlést rendezett
szombaton a budapesti Műszaki Egyetem épületében a Magyar Demokrata
Fórum nyugdíjas klubja, hogy elfogadják azt a kiáltvány tervezetet,
amelyet az országgyűlési választásokon induló képviselőjelöltek
részére készítettek, megvitassák a magyar társadalomhoz szóló
szolidaritási felhívás szövegét, s megalakítsák az úgynevezett
bölcsek tanácsát.
A nagygyűlésen, amelyen csaknem száz idős ember vett részt,
Csurka István, az MDF Elnökségi tagja mondott beszédet. Drámai
szavakkal vázolta a csaknem 2 és félmillió magyarországi nyugdíjas
kiszolgáltatott helyzetét, majd végigtekintett a történelemnek azon
a szeletén, amelyet a nyugdíjasok végigéltek. Mint mondotta ők
voltak azok, akik részt vettek, szenvedő alanyai voltak a második
világháborúnak, majd megkínlódták a rákosi korszak terrorját. Sokan
közülük élére álltak az 56-os forradalomnak, majd sorsuk a
megtorlás, az internálás, az állástól való megfosztás lett. E nehéz
évek után következett a ,,vidám barakk,, korszaka, a kvázi-szabadság
ideje, amikor látszólag megnyíltak a lehetőségek a jobb életre, de a
legtöbb ember számára ez az időszak sem hozott felemelkedést.
A kommunizmus vakvágánya helyett most jött el az idő arra -
mondotta Csurka István -, hogy új váltót, új vágányt építsünk, amely
rávezet a fővonalra. Meggyőződését fejezte ki, hogy ebben a munkában
nem elegendő a fiatalság lendülete és alkotó kedve, szükség van az
idősebb generáció által felhalmozott tapasztalatokra, megbízható
kontrolljukra is. Figyelmeztetett arra: meg kell szüntetni a
nemzedéki ellentéteket; nincsenek külön nemzedéki utak, csak egy
közös magyar út van. A Magyar Demokrata Fórum egyformán és egymásért
akarja képviselni a különböző korosztályok érdekeit.
A cél, amiért közösen kell küzdeni - folytatta Csurka István -
például a nyugdíjrendszer igazságos elveken alapuló megreformálása.
Meg kell szüntetni a kirívó és igazságtalan különbségeket.
Tűrhetetlen, hogy azok, akik vétkesen közrejátszottak Magyarország
sorsának ilyetén alakulásában - kitüntetéseik birtokában -
többszörösét kapják, mint azok, akik egész életüket végigrobotolták.
A nyugdíjak létezés minimumára emelése becsületbeli ügye a következő
kormánynak. (folyt.köv.)
1990. január 27., szombat 14:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|