Rendszerváltás és az MTI

	Folytatja munkáját az MSZMP XIV. kongresszusa
1990. január 27., szombat - Mintegy 800 küldött részvételével szombaton reggel megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusának második szakasza Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc székházában. Mint ismeretes, az első ülést tavaly december 17-én tartották. A plénum megvitatja, s elfogadja a párt politikai nyilatkozatát, s a küldöttek tájékozódnak a választási felkészülésről. A napirenden szereplő dokumentum tervezete - egyebek között - értékeli a közelmúlt történéseit, s hitet tesz a demokratizálódás eszméje mellett, annál is inkább, mivel annak kezdeményezője - a tagság nyomására - az akkori MSZMP volt. Felhívja a figyelmet arra, hogy ma már egyre kevésbé demokratizálódásról, mint inkább jobboldali elmozdulásról, a polgári restauráció, a tőkés viszonyok visszaállításának reális veszélyéről van szó. A párt felemeli szavát a tőkés érdekeket szolgáló munkanélküliség ellen, és a társadalom egészének érdekeit szem előtt tartó strukturaváltást sürget. A tervezet a közösségi tulajdon többsége mellett foglal állást, s érinti a párt agrárprogramját is: az MSZMP - több más párttal ellentétben - a szövetkezetek megőrzését és a föld hatékonyabb megművelését javasolja, elsősorban a mezőgazdaság infrastruktúrájának javítása útján. (MTI) 1990. január 27., szombat 09:06
Vissza »

	Az MSZMP XIV. kongresszusa (1. rész)
1990. január 27., szombat - Szombaton folytatta a tavaly december 17-i tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusa, Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc székházában. A mintegy 800 küldött a párt politikai nyilatkozatának tervezetét vitatta meg, s fogadta el, majd tájékoztatót hallgatott meg a választási felkészülésről. Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke bevezetőjében értékelte a közelmúlt történéseit, s egyebek között a vagyoni kérdéseket érintve leszögezte: bár a jogi lehetőség megvan arra, hogy az MSZP által használt ingatlanokat bírósági eljárás útján zároltassák, nem céljuk a szocialista párt gyengítése. Utalt arra, hogy a kormány a korábbi MSZMP másik jogutódjának megkérdezése nélkül ,,osztogatja,, el a korábbi épületeket, gyakran előnyöket biztosítva a polgári ellenzéki pártoknak. Thürmer Gyula kitért arra is, hogy a közösségi társadalmat, a szocializmust nem lehet egyszer és mindenkorra megsemmisíteni. Az MSZMP szerinte az egyetlen olyan párt Európa ezen térségében, amely nem tagadja a marxizmust, a baloldali szocialista és kommunista eszméket. A pártelnök részletesen szólt az ország gazdasági helyzetéről, a dolgozókra hárított elviselhetetlen terhekről: az irreálisan magas bankkamatról, a közösségi tulajdon széthordásáról, indokolatlan mértékű külföldi eladásáról. Úgy vélte, a kormány külpolitikája feladja hagyományos értékeinket, sőt erkölcsi tartásunkat, s erre példaként a Dél-Afrikával és Chilével való kapcsolatépítést említette. Kijelentette: a kormány nem a dolgozók, a bérből és fizetésből élők kormánya, tiltakozunk politikája ellen Beszédében különös hangsúllyal szólt a politikai feszültség növekedéséről. Mint mondotta: nyíltan folyik a kommunisták, a baloldali erők elleni uszítás, fenyegetőzés, egyes emberek üldözése. Az ellenzéki pártok szítják a feszültséget, s a választásokra a félelem, a fenyegetettség légkörét akarják megteremteni. A kormány pedig látványosan meghátrál az ellenzék követelései előtt, engedi szétzilálni a hadsereget, a Belügyminisztériumot és a tanácsokat. (folyt.köv.) 1990. január 27., szombat 19:20
Vissza »

	Az MSZMP XIV. kongresszusa (2. rész)
Végezetül - a választások kapcsán - arra figyelmeztette a kongresszust, hogy a bürokratikus szocializmus felszámolása ürügyén a jelentős külföldi támogatást is élvező polgári erők nyíltan a tőkés viszonyok visszaállítását követelik. Véleménye szerint a polgári restauráció nem törvényszerű, a pénz uralma elkerülhető, s ehhez a megújult MSZMP határozott kiállására és a baloldali erők összefogására van szükség. A politikai nyilatkozatról folytatott vitában szinte minden felszólaló érintette a manapság tapasztalható, többek megfogalmazása szerint ,,elvakult,, kommunistaellenességet. Néhány javaslat is elhangzott, például: a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére hozzanak létre egy lakásgazdálkodási alapot, amelybe a munkaadók minden munkavállaló után havi 400 forintot fizetnének; a legkisebb nyugdíj 6000 forint legyen; a nyugdíjasok ingyen utazhassanak a tömegközlekedési eszközökön, hiszen e járművek akkor is közlekednek, ha nincsen rajtuk nyugdíjas; meg kell tiltani a pártoknak külföldi adományok elfogadását; meg kell adóztatni a luxuslakásokat, s általában a luxuscikkeket. Többen szenvedélyesen bírálták azokat, akik a múlt hibáiért a kommunista mozgalom egyszerű katonáit teszik felelőssé. Visszautasították azokat a vádakat, amelyek fasisztáknak bélyegzik a kommunistákat. E pártban csak a szocializmus hívei maradtak - hangzott el -, akik átmentek a tisztítótűzön, de nem megégtek, hanem megerősödtek. Bár a párt politikai irányvonala, programja volt a vita megjelölt témája, a felszólalók többsége inkább a politikai erőtér többi pártja, illetőleg a kormány bírálatával foglalkozott, s bőven kijutott a kritikából az úgymond ,,bajkeverő,, sajtónak is. A kormányzatot legtöbben azért ítélték el, mert - mint hangsúlyozták - fokozatosan jobbratolódik. Felvetődött az is: az MSZMP határolja el magát a kormánytól, hiszen - mint az egyik küldött kijelentette - az át akarja játszani a hatalmat a burzsoáziának, s már jelenleg is tőkés módszereket alkalmaz gazdaságpolitikájában. E ,,tőkés módszereket,, elutatasítva fogalmazták meg: nem szabad megengedni a köztulajdon szétzilálását és elherdálását, illetve azt sem, hogy a tulajdon polarizálódásával jelentős életszínvonal-különbségek osszák meg a társadalmat. Ugyancsak megengedhetetlennek vélték az egyházi tulajdon visszaállítását, s többen annak jogosságát is megkérdőjelezték, hogy az egyházak visszakapják iskoláikat. (folyt.köv.) 1990. január 27., szombat 19:25
Vissza »

	Az MSZMP XIV. kongresszusa (3. rész)
A sajtót ért bírálatok tömören összegezhetők abban a megállapításban - amely ugyancsak a politikai nyilatkozat vitájában hangzott el -, miszerint: ,,nagyon kinőttek az újságírók tollai,,. Nemcsak a sajtó hangvételével, politikai beállítottságával nem értettek egyet a küldöttek, hanem a tömegtájékoztatásban szereplők személyével sem. Ezt taglalva a Heves megye kommunistáit képviselő küldött szóvá is tette: a televízióban szinte kizárólag egymással vitatkozó politológusokat, közgazdászokat, írókat lehet látni, de soha egy pártmunkást, egy bányászt vagy egy téeszparasztot. Ugyancsak ő jegyezte meg, elítélve a honvédség és a hadsereg elleni ,,támadásokat,,: a fegyveres testületet meg akarják fosztani népi jellegétől, s a tőkés restauráció eszközéül próbálják felhasználni. A kongresszus - jórészt az idősebb korosztályhoz tartozó - küldöttei számára ismerősen csengett, s a háború utáni időket idézte a baloldali blokk többbszöri említése. Számosan utaltak ugyanis újbóli megteremtésének szükségességére, mondván: a baloldali egység létrehívói a kommunisták lehetnek. Rátérve az MSZMP választási teendőire, propagandájára, elhangzott, hogy a párt négy választási jelszóban tömöríti célkitűzéseit: munka, megélhetés, biztonság, szabadság. Az ennek jegyében fogalmazott választási felhívást nagy tapssal kísérve fogadták el a küldöttek, s ugyancsak egyetértettek a párt politikai nyilatkozatával. Mindkét dokumentum - stiláris, szövegezési módosítások után - a közeli napokban nyeri el végső formáját, s ekkor ismerheti meg részletesen is a közvélemény. (MTI) 1990. január 27., szombat 19:28
Vissza »