|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Környezetvédő szervezetek tiltakozása
"Az alulírott szervezetek megütközve
és felháborodva fogadták azt a hírt, miszerint 1990. február 1-től a
tömegközlekedés, és ezen belül is legfőképpen a BKV jegy- és
bérletárait rövid időn belül másodszor is fel kívánják emelni. Ez az
intézkedés, a személygépkocsi-használat arányaiban olcsóbbá válása
miatt - a benzin-áremelés töredéke a BKV díjak emelésének - tovább
növelné a főváros egyébként is katasztrofális gépjárműforgalmát, és
egyben rendkívüli légszennyezettségét."
SZER, A mai nap:
Megyei lapok - az MSZP választási fegyverei
"... a tömegkommunikáció manipulációra alkalmas lehetőségével
tisztában vannak az MSZP házatáján is. Nem véletlenül ragaszkodnak
oly makacsul a közvéleményt befolyásoló médiákhoz. A tévé és a rádió
bástyáit már sikerült bevenniük, vidéken pedig a megyei napilapok és
kiadóvállalatok birtokosaként uralják a szót, miközben álszent módon
esélyegyenlőségről papolnak.
Tizenhat napilap sorsáról van szó, amelyek mind a mai napig az
MSZP lapgazdasága alatt dolgoznak, és nyereségük felét kötelesek
befizetni a pártnak. Tavaly ily módon négy millió forint folyt be az
MSZMP kasszájába, s könnyen kiszámítható, hogy ez 40 ezer
párttag egyhavi tagdíjával egyenlő."
|
|
|
|
|
|
|
Mi jöhet a jugoszláv állampárt után? (1. rész)
|
1989. január 26. (MTI-Panoráma) - Jugoszlávia napok óta egységes állampárt nélkül él, s az ország mégsem hullott szét, bár a JKSZ megszakadt kongresszusán számos szónok előszeretettel ijesztgette hallgatóit ilyen jóslatokkal. Kedden hajnalban történt a már mindenképp visszavonhatatlan fordulat: végetért Jugoszláviában a központosított pártállam korszaka, de nem világos, vajon mi kezdődött el.
A most lezárult korszak gyökereit egyesek a párt 1919-ben történt magalakulásáig vezetik vissza, mások azt tartják a kezdetének, amikor a népfelszabadító háború győzelme után a jugoszláv kommunisták magukhoz ragadták a hatalmat, s a forradalmi pártból rövid idő alatt kialakították az állampártot.
A kongresszus küldöttei kedden hajnalban ugyanúgy megtapsolták a tanácskozás félbeszakítását, mint néhány órával korábban a kongresszus folytatása mellett kardoskodó Szlobodan Milosevicset. A szerb köztársasági elnök Ivica Racsan horvát pártelnök után rohant ki szónoki emelvényre, s azzal próbált érvelni, hogy a félbeszakítás rendkívül súlyos helyzetet idézne elő. Láthatóan nem aggasztotta, hogy a szlovének kivonulása s a horvátok hasonló állásfoglalása után a kongresszus aligha jogosult döntéshozatalra. Milosevics ekkor még azt gondolhatta, hogy működik a szlovén, s következésképp horvátellenes ,,szavazógép,, és váratlanul érte, hogy a macedónok, a crna goraiak, sőt a hadsereg küldöttei is a horvát javaslat mellett állnak ki. A szerb néptribun mellett saját hívein kívül tehát csak a vajdasági delegátusok tartottak ki, de ők is kitörő örömmel üdvözölték a végeláthatatlan szócséplés befejeződését.
A kongresszus amúgy igencsak kaffkai volt. Fél napot a napirend és az ügyrend vitája vett igénybe, s kéttucat felszólalás után a küldöttek megszavazták, hogy a demokratikus változásokat szorgalmazó elvi nyilatkozatat ne bizottságokban, hanem már az első nap, plenáris ülésén tekintsék át, s fogadják el a tanácskozás kötelező érvényű alapdokumentumának. Volt tehát lehetőség arra, hogy már a kongresszuson elején a demokratikus erők törjenek előre. Az ülés elnöke azonban a szavazást követő szünet után szemrebbenés nélkül bejelentette, hogy semmiképp sem foglalkozhatnak az elvi nyilatkozattal plenáris ülésen, mert a tanácskozás ez esetben a sok módosítás miatt akár nyolc napig is eltarthatna. Volt ugyan egy rebellis küldött, aki dühösen az elnökség szemére vetette, vajon miért vitáztak olyan hosszan, a delegátusok végül mégis nyugodtan tudomásul vették a szavazás eredményének semmibevételét. A szünetben - e jelből egyértelműe kitűnik - a pártvezetők még sikeresen ki tudtak egyezni a küld öttekháta mögött. (folyt.)
1990. január 26., péntek 10:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Mi jöhet a jugoszláv állampárt után? (2. rész)
|
Később ez már nem ment ilyen könnyen. Nagy meglepetést váltott ki például, amikor a szlovén reformjavaslatok sorozatos elutasításakor valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene vizsgálni: határozatképes-e a kongresszus. Rövidesen kitűnt, hogy a határozatképességnél kevesebb delegátus van jelen a teremben, tehát meg kellett volna ismételteni a szavazásokat. Könnyedén átsiklottak efölött az ,,apróság,, felett, s csak akkor kezdték ismét számolni a szavazatokat, amikor kiderült, hogy az egyik szlovén javaslat véletlenül többséget kapott. Rövid úton kiderítették, hogy a szavazás ez esetben nem érvényes, mert igaz ugyan, hogy megvolt a szükséges többség, de nem teljes küldöttlétszám többsége. Nem közönséges javaslat körül játszódott le ez a közjáték, mivel éppen arról a szlovén indítványról volt szó, hogy a párttagok lépjenek fel a szlovén áruk Szerbiában meghirdetett bojkottja ellen... A szlovén inditványok ellen a küldöttek általában nem felszólalásokkal, hanem lábdobogással, füttyel és szavazógépezettel vették fel a harcot, de igazság szerint aligha lehetett volna érvelni a reformgondolatok ellen és az illegalitás éveiből megmaradt pártnormák , vagy a koszovói politika perek mellett.
Ezt a kongresszusi vitaformát a szlovén delegátusok jó ideig tűrték. Néha figyelmeztettek arra, hogy kulcskérdésekben nem lehet sorozatosan leszavazni őket, de rendre azt vetették a szemükre, hogy valójában szeparatisták. Amikor végül a szerb küldöttek füttyszava kiséretében kivonultak, sokaknak volt az az érzése, hogy nem a szlovénok váltak ki, hanem a JKSZ szakított a párt demokrata szárnyával.
Végül azonban nem csupán a populista alapon álló szerb pártvezetést érte érzékeny tekintélyveszteség, hanem lényegében megszűnt a demokratikus centralizmus alapján szervezett JKSZ. A többpártrendszer Jugoszláviában már amúgy is létező realitás, mivel Horvátországban és Szlovéniában tucatnyi párt működik, és Szerbiában is vannak kedeményezések a JKSZ-től független szervezetek létrehozására. A kongresszuson határozott formában felmerült az, hogy a JKSZ váljon ketté, s ez tulajdonképpen meg is történt. Már létezik egy népies csoport, amelyet lényegében Szlobodan Milosevics vezet, s egy szocialista irányzatú demokratikus tömörülés, amely valójában Milan Kucsan szlovén vezető befolyása alatt áll. Mindkét irányzat komoly szerepet játszik a két köztársaság határain túl is, s - mint többen rámutattak - remélhető, hogy a reformoknak Szerbiában is nagy tábora van, ha nem is JKSZ keretein belül. +++
B.
1990. január 26., péntek 10:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.15.-90.02.28) - A megszerveződés
"Január 26-án újra Hável-nap volt. Az elnök egynapos látogatásra Budapestre érkezett, s ez alkalomból a SZER-es Varga Gyuri lakásán régi barátaival találkozott, így Kőszeggel, Konráddal. A sajtó, s a Fekete Doboz révén én is ott topogtam a zsebkenydőnyi helyen. Lépni, sőt levegőt kapni sem lehetett. Néhány perces kézitusa után amelyet Havel a mikrofonokkal és kamerákkal vívott, kikelt magából, befogta két kezével a fülét, és kiabálva, szó szerint kizavart mindenkit a lakásból. .. teljesen igaza volt, elvégre valóban a barátaival akart találkozni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|