Rendszerváltás és az MTI

	Hogyan tovább a Csepel Autóban? - Szigetszentmiklósi nézőpontból a járműipari ágazat (1. rész)
1990. február 12., hétfő - Számos régi feszültséget élezett ki, sőt komoly gazdasági és már foglalkoztatási gondokat is okoz a hazai járműipar vállalatai között a rubel elszámolású export január 18-i stopja. Az Ikarus értékesítési lehetőségének korlátozásából származó fizetésképtelensége továbbgyűrűzve a Csepel Autón át a Rábáig az egész járműipari vertikum működését veszélyezteti, egyben megkérdőjelezi a gazdálkodás eddigi gyakorlatát - legalábbis így látják ezt a három egymásra utalt vállalat egyikénél, a szigetszentmiklósi Csepel Autógyárban, ahol Kosaras Csaba vezérigazgató-helyettest kérdezte a témáról az MTI tudósítója. Való igaz - mondta el a vállalati vezető -, hogy 400 millió forinttal tartoznak a győri Rába gyárnak, s emiatt, amint ez a nyilvánosság elé került, néhány napig nem kaptak motorokat és futóműveket Győrből, s két napig állt a szerelősoruk. Azért nem tudnak a győrieknek fizetni, mert legnagyobb vevőjük, az Ikarus - amely gyártmányaik 85 százalékát értékesíti - tavaly november óta tartozik a kiszállított alvázak árával, csaknem 1 milliárd forinttal. Az iparágazat működése érdekében, a Csepel Autógyár kezdeményezésére Győrből ismét érkeznek raktáron levő motorok Szigetszentmiklósra, a termelés tehát - ha kisebb teljesítménnyel is - folyik. A hitelre való finanszírozás és raktárra termelés azonban csakis átmeneti lehet, hiszen nagyon is kérdéses, hogy az Ikarus mikor és hogyan tudja kiegyenlíteni számláját, megkapja-e az egyedi engedélyt a kiszállításra. A Csepel Autógyár vezérigazgató-helyettese szerint újra kell gondolni a kormányzat által teremtett és most magára hagyott járműipari vertikum sorsát, és abban a Csepel Autógyár jövőjét. Magyarországon az autóbusz gyártást a KGST gyártásszakosítási programja alapján alakították ki, és a Szovjetunió igényeire alapozták. Az éves termelési mennyiségeket államközi szerződésekben határozták meg, amelyet negyedéves bontásban ütemterv szerint teljesítettek. Ebben a helyzetben a Csepel Autógyár mint az Ikarus egyik beszállítója működött, vállalati mozgástere, piaci kitekintése, amely esetleg a fejlesztéseket befolyásolhatta volna, nem volt, vagy nagyon szűken volt. A kiszolgáltatott helyzet ellen a Csepel Autógyár vezetése néhány éve kezdetben tétova, majd egyre tudatosabb lépéseket tett és tesz. (folyt.köv.) 1990. február 11., vasárnap 14:08
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Hogyan tovább a Csepel Autóban? - Szigetszentmiklósi nézőpontból a járműipari ágazat (2. rész)
Felismerte, hogy az alváz és a gépészeti főegységek - különösen azokban a fejlődő országokban, ahol a gépészettel nehezen tudnak megbirkózni, viszont a karosszéria-gyártásra képesek - stratégiai termékként szerpelhetnek. Így kezdte az elmúlt években a Csepel Autógyár kialakítani - az Ikarustól függetlenül értékesítési kapcsolatait. Az önállósodási törekvés egyik sikeres példája az amerikai Cummins céggel kialakított közös fejlesztés és értékesítés, amely azonban arányait tekintve kicsi (5 százalék), és nem igazán változtat a Csepel Autógyár egypiaci jellegén. S a helyzetet bonyolítja, hogy az önálló piaci megjelenés szándéka nem kis érdekösszeütközést jelentett a Csepel Autó értékesítését uraló Ikarussal. A korábban olajozottan működő értékesítési mechanizmus ellentmondásait élezte ki az 1988-as feldolgozóipari termelői árrendezés és a növekvő termelői infláció, amely torz árarányokat szült, ugyanis a szovjet piacon az Ikarus nem tudott valós befektetéseket tükröző árakat kialakítani. Árvita keletkezett a Csepel Autó és az Ikarus között is, amely tovább rontotta az autógyár pozícióit. S a kormány szocialistaexport-korlátozó intézkedései után került az Ikarus abba a lehetetlen piaci helyzetbe, hogy ez év január 31-én még mindig tartozott a tavaly kiszállított alvázak árával, ami a Csepel Autó másfél havi forgalmának felel meg. A nehéz helyzetben lévő autógyár vezetői a jövőben változtatni, vagy legalábbis csökkenteni kívánják a Csepel Autó bedolgozó szerepét, kutatják az önálló tőkés piaci értékesítési lehetőségeket, és ha kell, felkészülnek a járműipari profil szélesítésére, esetleg mezőgazdasági, vagy lassújárművek kisszériás, esetleg egyedi jellegű gyártására. Az Ikarus budapesti és székesfehérvári vállalatainak részvénytársasággá válásától azt remélik, hogy a részvénytársaságok valódi autóbuszpiacon jelennek majd meg. Természetesen ezeknek a terveknek a valóra válásához túl kell élni a jelenlegi helyzetet. A vezérigazgató-helyettesnek az a véleménye, hogy a Rába-Csepel Autó-Ikarus nagyüzem-hármas a kormány üzlete, így sorsukról is a kormánynak kell döntenie. A felszámolás pedig nem lehet cél, hiszen ha ezt az iparágat is lerombolják, halottaiból többet nem lehet feltámasztani. (MTI) 1990. február 11., vasárnap 14:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »