|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ és a Fidesz nyílt levele Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének
"Tisztelt Elnök Úr
Bizonyosak vagyunk benne, hogy az esetleges büntetőjogi eljárás
Végvári JÓzsef felmentésével végződne. Addig azonban ezernyi
meghurcoltatás érhetné őt, ügye pedig tovább nyugtalanítaná a
közvéleményt, mely pedig a Belbiztonsági Szolgálattal kapcsolatos
személyi és szervezeti döntések után végre megnyugodna.
Ezért arra kérjük Önt, hogy az emberiesség és a közérdek
szempontjait követve éljen az alkotmányban biztosított jogával, és
részesítse egyéni kegyelemben Végvári József rendőrőrnagyot. úgy
véljük, a kegyelmi döntés nem zárná ki - inkább megkönnyítené -,
hogy Végvári József megjelenjen az ügyet kivizsgáló bizottságok
előtt, és ott a saját cselekedeteiről is számot adjon."
SZER, Magyar híradó:
Lemondott Horváth István
"Horváth István lemondása természetesen elkerülhetetlen volt,
hiszen újabb és újabb feszültségek forrásává vált volna, ha az a
személy, aki 10 év óta hol pártfunkcióban, hol kormányfunkcióban
felügyeli a titkosrendőrség munkáját - a békés átmenet során, ezután
a botrány után még a helyén maradt volna."
|
|
|
|
|
|
|
- Választások előtt - 1. folyt.
|
Igen, Végvári őrnagy az ő szemükben áruló, bepiszkolta a szakma becsületét, amikor a civil társadalom rendelkezésére bocsátotta a megfigyelések tárgyi bizonyítékait, amelyek professzionista műgonddal a civil társadalomról készültek. A szakmán kívüliek viszont úgy vélik, hogy ezzel megmentette azt a becsületet, amelyet nem a szakmának, hanem saját magának tartozik elszámolni minden halandó ember. Apropó: halandó - ezzel a körülménnyel nyilvánvalóan tisztában volt az őrnagy is a tv-kamerák kereszttüzében. Bárki, aki tévé-szereplését szemmel kísérte, meggyőződhetett róla, hogy Végvári őrnagy iszonyatosan fél. Fél a szakma bosszújától és - éppen szakmai ismereteinél fogva - pontosan tudja, hogy miért fél.
Miután mindenki sietve elhatárolta magát a történtektől, a belügyminiszter és a kormányfő csakúgy, mint a főnixmadár jelmezben tollászkodó MSZP, megkezdődtek az elkerülhetetlen emberáldozatok is az elhatárolások védelmében, egyúttal aláásván a sietve emelt elhatároló falakat. Vagyis: a múltbeli nyugati politikai botrányok jól ismert vastörvényének érvényesüléséről van itt szó, ami tulajdonképpen bíztató körülmény. Először a kisebb halak vetődnek ki a szárazra. A nagyobbak csak utánuk következnek, mint azt a belügyminiszter keddi lemondása is igazolta.
A vasárnapi sajtótájékoztatón a kormány is meghúzta a maga védelmi vonalát, miszerint 16 éve érvényben vannak ugyan a társadalom kiszemelt tagjainak, csoportjaiank kikémlelését elrendelő belső jogszabályok, dehát ezekről a kormány mit sem tudhatott. Sem a korábbi, sem a jelenlegi kormány, hiszen a Belügyminisztériumot - és azon keresztül a belső biztonsági szolgálatot - az állampárt irányította és utasította, amely állampárt ugyebár már nem létezik. (folyt.)
1990. január 24., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|