|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Állásfoglalás
"A Magyar Szocialista Párt Budapesti
Választmánya az állambiztonsági szervezetnél előfordult
törvénytelenségekkel kapcsolatban támogatja a lehető leggyorsabb és
legpontosabb vizsgálat lefolytatását. Az SZDSZ és a Fidesz által
szakaszosan előterjesztett bizonyítékok ütemezését, tartalmát és a
minden vizsgálat nélkül meghírdetett célzatos következtetéseket
viszont egyértelműen választási célokat szolgáló hecc-kampány
részének tekintjük."
SZER, Világhíradó:
Felhívás a pártokhoz
"A Magyar
Távírati Iroda jelentése szerint eddig 53 párt jegyeztette be magát
a választásokra, amelyeken nyilvánvalóan nem mindegyikük indul
egyenlő esélyekkel.
A maga eszközeivel a Szabad Európa Rádió is szeretne
hozzájárulni ahhoz, hogy a demokratikus pártok minél nagyobb
nyilvánossággal ismertethessék meg programjukat, törekvéseiket.
Ezért kérjük azokat a pártokat, amelyek a mi általunk
biztosított nyilvánosságra is igényt tartanak - hogyha még nem
tették meg -, akkor programjukról, jelöltjeikről, kampányterveikről
küldjenek tájékoztatást budapesti irodánknak, amelynek címe: 1054.
Budapest, Bajcsy Zsilinszky út 66."
|
|
|
|
|
|
|
Visszatelepülők Magyarországra
|
München, 1989. augusztus 20. (SZER, Zene, szó) - A mikrofonnál Antal János. Maradjunk a menekülteknél. Pontosabban a magyar menekülteket érintő osztrák intézkedések következményeinél. Többen ugyanis a hazatérés gondolatával foglalkoznak, sőt néhányan már meg is tették ezt a lépést. A most következő telefoninterjú a hazatérés utáni helyzetet szerette volna feltérképezni. Krassó Györggyel beszélgetek, a Magyar Október Párt vezetőségének tagjával, de ezúttal nem pártpolitikáról, hanem a magyar menekülteket érintő osztrák intézkedésekről és azok várható hatásáról lesz szó. - A te eseted példa értékű, mert noha nem Ausztriából, hanem Angliából érkeztél haza, te is politikai menekültként éltél külföldön. Az ausztriai rendelkezések szigorodása valószínűleg több magyar állampolgárt is hazatérésre kényszerítene, bár többségük nem látja világosan, hogy mi várja őket otthon. Téged hogyan fogadtak Magyarországon? Elsősorban a hatóságok magatartására vagyok kíváncsi. - A fogadtatásom egy kicsit furcsa volt, de meg kell mondanom, hogy az ő számukra is valószínűleg különös volt. Június 12-ikén érkeztem haza azzal a magyar útlevéllel, amellyel három és fél évvel ezelőtt eltávoztam. Előtte ugyanis menekültútlevelemet visszaadtam az angol hatóságoknak, hiszen az Magyarországra nem volt érvényes. Módom lett volna ugyan kapni a magyar követségtől egy olyan vízumot, amelyet nem ütnek be a menekültútlevélbe, és így nem derült volna ki, hogy Magyarországon jártam, de ezzel a lehetőséggel nem kívántam élni. (folyt.)
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Visszatelepülők Magyarországra - 2/1. folyt.
|
A Ferihegyi repülőtéren a rutin-útlevélvizsgálat során nézegették az útlevelemet, és megkérdezte a határőr, hogy hol van itt a kiutazási engedély, vagy hát hogy van ez, hiszen 1985-ös pecsétet talált benne, közöttük nyugati pecséteket. Mondtam neki, hogy 1985-ben jöttem el, és 1986-ban lejárt a kiutazási engedély. Ezután kicsit barátságtalanabb lett a légkör. Megkérdezte: elfelejtett visszajönni? Mondtam: nem felejtettem el visszajönni, látja hogy itt vagyok. Akkor telefonált, jött egy feljebbvalója, ő is nézegette az útlevelet, elvették, azt mondták, hogy üljek le a tranzitban és várjak. Nem volt túl barátságos, de azt hiszem, hogy túl barátságtalan sem volt a fogadtatás. Körülbelül másfél óra hosszat vártam, közben néhányszor odajöttek, adatokat kérdeztek, kitöltöttek egy kérdőívet. Végül elvették az útlevelet, egy kis papírt kaptam helyette, amelyre az volt írva: okmányát bevontuk, és ez az igazolás a hazatéréséig, tehát lényegében csak néhány órára a személyazonosságának igazolására szolgál. Hozzátették, hogy 48 órán belül jelentkezzem az utolsó lakóhelyem szerinti rendőrségen, hogy visszakapjam az utiokmányt. - Felmerül itt néhány fontos kérdés, főleg ami a személyi jogokat illeti. Például az említett személyi okmányok és a külföldi utazások, tehát az útlevél kérdése. Számolhatnak-e valamilyen hátrányos megkülönböztetéssel a hazatérők? Melyek a te személyes tapasztalataid? - Kezdjük először nem a személyes tapasztalattal - azzal majd folytatom - hanem az általános jogi szabályozással. Pillanatnyilag még a régi útlevél törvényerejű rendelet van érvényben, amely azt mondja ki, hogy aki nem tartotta be a kiutazására megszabott megengedett határidőt - és nem jött akkor vissza -, az szabálysértést követ el. Tízezer forintig terjedő pénzbírságra büntethető és az útlevele bevonható téli időtartamra. (folyt.)
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Visszatelepülők Magyarországra - 2/2. folyt.
|
Ezt a jogszabályt alkalmazzák is. Tudok olyan személyről, aki idén márciusban érkezett vissza, útlevelét elvették, és hivatalos értesítést kapott, hogy útlevelét bevonják a szabálysértés miatt. A helyzet azonban valamelyest megváltozott. Nem a jog, hanem a gyakorlat. Egyrészt azért, mert júniusban, Nagy Imre temetésekor ország-világ előtt megígérték, hogy senkinek nem lesz abból semmiféle joghátránya hogyha hazatér, másrészt pedig az általad említett ausztriai helyzet miatt, ahol először nagyon ködös nyilatkozatok hangzottak el a magyar tömegtájékoztatásban arról, hogy méltányosan fogják alkalmazni a jogszabályokat, de konkrét ígéreteket nem tettek. Volt azonban egy televíziós műsor, ahol rákérdezett - ha jól emlékszem a belügyminiszter-helyettesre - a riporter, hogy az utazási jogból ki lesznek-e zárva azok, akik most visszatérnek. Némi köntörfalazás után azt válaszolta, hogy nem lesznek kizárva. Visszatérve az én esetemre, akkor elvették az útlevelet, és jóllehet 48 órát mondtak annak visszaadására, az I. kerületi rendőrségen még valószínűleg mindmáig sem tudnak semmit az útlevelemről. Legalábbis háromszor voltam náluk és nem hallottak semmit erről. Hat hétig nem is történt semmi, jóllehet 30 nap az ilyen ügyek elbírálásának határideje. Hat hét után én jelentkeztem telefonon a Belügyminisztérium útlevélosztályán, ahol néhány nap türelmet kértek, majd amikor megint felhívtam őket, akkor azt mondták, hogy már kiment egy idézés a számomra, amit nem kaptam meg. Mert a lakásomat elvették és oda már hiába küldték az értesítést. (folyt.)
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Visszatelepülők Magyarországra - 3. folyt.
|
Bementem a Népköztársaság útja 93-ba, ahol rendkívül udvariasan fogadtak, és meghosszabbították a korábbi útlevelemet, s beütötték a világútlevél pecsétet. Tehát az én ügyem igen kedvezően intéződött el. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy példa értékű-e, remélem, hogy az. Én elég ismert ember vagyok, s ezért lehet, hogy engem másként bíráltak el. Az a néhány ember, akivel sikerült találkoznom azok közül, akik Ausztriából kényszerűen visszatértek, még nem tudják, hogy vissza fogják-e kapni útlevelüket. - Különben tanácsi lakásban éltek, mielőtt távoztak volna az országból. Mi történik ezekkel a lakásokkal, visszakaphatják-e a hazatelepülők ezeket a lakásokat? - Azok, akik nem jártak el "kellő körültekintéssel", hiszen a legtöbben valahogy lebiztosították a lakást, bejelentettek oda valakit, vagy családtagjuk ott maradt, nekik nincs ilyen problémájuk. Akiknél más volt a helyzet, a lakást elhagyták, azoknak a helyi tanács lakásosztálya általában igénybe vette a lakását. Azért mondom, hogy általában, mert ezek az ügyek elég lassan intéződnek, és még egy olyan feltételezés is általános, hogy csak akkor veszik igénybe, amikor már megvan az emberük, hogy kinek utalják ki. Az én esetemben ez három évig váratott magára, és tavaly novemberben vették igénybe a lakást. Elég csúnya eljárás keretében: a szabályos bejelentéssel már évek óta benn lakó személyeket "rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak" minősítve egyik napról a másikra utcára tették, és kiutalták a lakást másnak. Akinek kiutalták, annak nem sikerült megtudnom még a nevét sem, mert különös módon a kiutalás után 9 hónappal még mindig nem lakik a lakásban. Úgy látszik, nem volt nagyon rászorulva. (folyt.)
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Visszatelepülők Magyarországra - 4. folyt.
|
Ez az eljárás jogszerű, de az előbb említeni akartam azt az útlevéllel kapcsolatban, hogy közben új útlevéltörvény-tevezet látott napvilágot a sajtóban, amelynek továbbra is vannak csúnya oldalai. Például a rendőrség változatlanul megtagadhatja az útlevél kiadását, vagy bevonhatja azt, holott az lenne a jogszerű, ha csak bíróságnak lenne erre joga. De mindenképpen el kell mondani, hogy ez az útlevélrendelet már korlátlan külföldi tartózkodást tesz lehetővé az útlevéltulajdonos számára. Mármost ezt azért említem, mert nem jelent meg új lakásrendelet-tervezet, de azok az alap-jogszabályok, amelyek a jelenlegi lakásrendelkezésre épülnek, megszűntek, hiszen ma már nincs olyan, hogy valakinek két vagy három hónapon belül vissza kell térnie az országba. A világútlevél öt évig érvényes. A lakással kapcsolatos jogszabályok ezzel szemben erre a korábbi kádárista rendelkezésre építve a lakás igénybevételét teszik lehetővé azok számára, akik nem jöttek vissza. Tehát itt voltaképpen átmeneti állapot van, amikor ezeket a szabályokat nagyon méltányosan kell alkalmazni. Úgy tűnik azonban, hogy lakásügyekben már csak a nehéz lakáshelyzet miatt is ezt egyáltalában nem méltányosan alkalmazzák, legalábbis az én esetemben igencsak rosszindulatúan alkalmazták. Mármost hogy milyen megoldást tud a visszatérő találni a helyzetére, az nehezen megmondható. Én például néhány nappal ezelőtt beszéltem az I. kerületi tanács lakásosztályának a vezetőjével, és megmutattam neki, hogy a személyi igazolványomban a Fő utca 37/b., 5. emelet 1. számú lakás szerepel állandó bejelentett lakásként. (folyt.)
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Visszatelepülők Magyarországra - 5. folyt.
|
Feltehetően most már egy másik ember személyi igazolványában is szerepel ez a cím, tehát kettőnknek van ugyanaz az állandó bejelentett lakása. Megkérdeztem tőle egy meglehetősen ellenséges beszélgetés után, hogy akkor most hivatalosan mondja meg nekem, én hol lakjak. Költözzem be az ő szobájába, vagy pedig törjek be a korábbi lakásomba, minthogy magánlaksértést nem követhetek el. Annál kevésbé, mert én nem is kaptam határozatot arról, hogy elvették a lakást. Ő azt mondta, hogy egyiket sem tanácsolja, de semmilyen tanácsot nem tud adni, és nem is akart adni. Én úgy gondolom, hogy ezekben a kirívó esetekben, amikor a legutolsó hónapokban vettek el egy lakást, tehát akkor, amikor már a disszidens fogalma állítólag megszűnt, ezek esetében vagy a korábbi lakás visszaadása, vagy egy másik lakással való kárpótlás lenne elvárható, különösen amikor a hatóságok azt mondják, hogy semmilyen hátrány őket nem éri visszatérésükkor. - Köszönöm a beszélgetést Krassó Györgynek. Szeretném hozzátenni, hogy az interjút még azelőtt készítettem, mielőtt megjelentek volna a hazatért egykori menekültek megbüntetéséről szóló hírek. Ennek ismeretében már korántsem olyan rózsás a helyzet. Úgy látszik, a magyar hatóságok számára kétféle törvényesség létezik: egy a nyilvánosság, egy pedig a felettes szervek felé. +++
1989. augusztus 20., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|