|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A TV-hiradó és A Hét munkatársainak nyilatkozata
"A TV-hiradó és A Hét 178 tagú
közössége pénteken - eddigi történetében először -, tagjai sorából,
titkos szavazással főszerkesztő-helyettest választott.
A Hiradó és A Hét közössége tudomásul veszi a kormány, illetve a
tévé elnökségének azon jogát, hogy e két szerkesztőség első számú
vezetőjét kinevezze, de kinyilvánítja azt az akaratát, hogy ezt a
jövőben csak a közösséggel való konszenzusra jutással tegye meg. A
Hiradó és A Hét kollektívája ragaszkodik ahhoz, hogy
főszerkesztő-helyetteseit ezentúl maga választhassa meg."
SZER:
SZDSZ-BM sajtótájékoztató
"De nemcsak a vászonról tekintett ránk, nézett a szemünkbe az
egykori rendőrőrnagy, hanem eljött, hogy - bármennyire megviselt
idegállapotban, hajszoltan, a Cég bosszújától rettegve szinte
bujkálva él is - de válaszoljon az újságírók kérdéseire.
Megtudtuk tehát, hogy az utóbbi hónapokban-hetekben mintegy 40
tonnányi iratot semmisített meg a belügy. Megtudtuk, hogy az
úgynevezett operatív eszközökkel - vagyis levélellenőrzés,
telefon-és szobalehallgatás, vagy személy útján szerzett
információkat - a szolgálatvezető Pallagi Ferenc osztályvezetőnek,
vagy egyenesen Horváth István belügyminiszternek juttatta el -, mely
utóbbi aztán beszámolt a kormány, vagy az MSZMP tagjainak."
|
|
|
|
|
|
|
Szőcs Géza tapasztalatai
|
München, 1989. szeptember 14. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Rádiónk magyar osztályának budapesti tudósítója, Szőcs Géza ül velem szemben a studióban. Néhány napot Münchenben töltött, és mielőtt most visszatér Pestre, kihasználjuk az alkalmat, hogy az e heti Szerkesztők fórumán beszélgessünk eddigi tapasztalatairól. Július elején kaptad meg a hivatalos akkreditációt a magyar külügyminisztériumtól, de már június első napjaiban gyakorlatilag megkezdted a rendszeres újságírói munkát, vagyis több mint három hónapos tapasztalatra tekinthetsz vissza. Mielőtt rátérünk tudósításaid tárgyára, a mai hazai helyzetre és hazai folyamatokra, szeretnék valamit tisztázni, nem is tisztázni, inkább egy kicsit megközelíteni, ami a tudósító alannyal, vagyis a te személyeddel kapcsolatos. Azt ugyanis, hogy milyen nézőpontból vagy képes figyelni, mérlegelni mindazt, ami Magyarországon végbemegy. Azért kérdezem ezt, illetve azért is, mert számomra évtizedek óta egy adottság, hogy úgy kell megformálnom Magyarországról a véleményemet - és az újságírói munkámat is így kell végeznem -, hogy bár rengeteg információ áll rendelkezésremre, mégis kívül élek, nem Magyarországon élek. Kívülről kell néznem a dolgokat. Kívülről figyelem azt, ami belül történik. Ennek - legalábbis remélem - van néhány kisebb előnye, a nyilvánvaló hátrányaival természetesen régóta tisztában vagyok. A hazai ember esetében ő természetesen otthonosan tájékozódik egy számára simerős közegben. Közelről lát mindent, de talán megkockázatom azt, hogy talán egy kissé túlságosan közelről lát mindent. Az összehasonlítási lehetőségei a nemzetközi párhuzamok, összefüggések felismerésének lehetőségei számára azt hiszem korlátozottabbak. Továbbá az is fontos, hogy - és ez vonatkozik arra is, ha a hazai ember újságíró -, ő nemcsak újságíró, nemcsak hazai ember, hanem cselekvő résztvevője és adott esetben szenvedő alanya is annak, ami Magyarországon történik, és ez az ítéletét is befolyásolja. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|