 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A TV-hiradó és A Hét munkatársainak nyilatkozata
"A TV-hiradó és A Hét 178 tagú
közössége pénteken - eddigi történetében először -, tagjai sorából,
titkos szavazással főszerkesztő-helyettest választott.
A Hiradó és A Hét közössége tudomásul veszi a kormány, illetve a
tévé elnökségének azon jogát, hogy e két szerkesztőség első számú
vezetőjét kinevezze, de kinyilvánítja azt az akaratát, hogy ezt a
jövőben csak a közösséggel való konszenzusra jutással tegye meg. A
Hiradó és A Hét kollektívája ragaszkodik ahhoz, hogy
főszerkesztő-helyetteseit ezentúl maga választhassa meg."
SZER:
SZDSZ-BM sajtótájékoztató
"De nemcsak a vászonról tekintett ránk, nézett a szemünkbe az
egykori rendőrőrnagy, hanem eljött, hogy - bármennyire megviselt
idegállapotban, hajszoltan, a Cég bosszújától rettegve szinte
bujkálva él is - de válaszoljon az újságírók kérdéseire.
Megtudtuk tehát, hogy az utóbbi hónapokban-hetekben mintegy 40
tonnányi iratot semmisített meg a belügy. Megtudtuk, hogy az
úgynevezett operatív eszközökkel - vagyis levélellenőrzés,
telefon-és szobalehallgatás, vagy személy útján szerzett
információkat - a szolgálatvezető Pallagi Ferenc osztályvezetőnek,
vagy egyenesen Horváth István belügyminiszternek juttatta el -, mely
utóbbi aztán beszámolt a kormány, vagy az MSZMP tagjainak."
|
|
|
|
|
|
 |
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (12. rész)
|
Egyrészt a félelem attól, hogy az Alkotmány bizonytalanul
megfogalmazott, esetleg utópikus képben éltet tovább egy a múlthoz
tapadt társadalomképet, a Szovjetunióban a harmincas évekre
kialakult és nálunk az 1948-1949-es évek fordulójától kezdődően
átvett szocializmusmodellt, illetőleg a félelem attól, hogy az
Alkotmányban rögzítendő politikai rendszer a tekintélyuralmi
politikai rendszer lebontódásának egy kezdeti, átmeneti szakaszán
megmerevedik, eltorlaszolva az utat a további fejlődés elől, vagy
éppen utat nyit a meghaladni kívánt politikai rendszer egyes elemei
továbbélésének, esetleg a visszarendeződésnek. Másrészt a félelem
attól, hogy az Alkotmány-különösen a magyar államfejlődés ezeréves
kontinuitásának elismerésével - az alkotmányfejlődés történeti
folyamatosságának biztosításával ,,átlépi,, az 1949-től vagy éppen
az 1945-ös évtől számított évtizedeket, és történeti kontinuitás
címén valamiféle történeti restaurációra törekszik.
E félelmekhez vezetnek vissza azok a kétségek is, amelyeket
többnyire úgy fogalmaznak meg: vajon alkalmas-e az idő most az
alkotmányozásra? Vajon az átmeneti, szinte naponta átalakuló
viszonyok elég biztonságot adnak-e az alkotmányozóknak ahhoz, hogy
hosszú távra gondolkodjanak? Vajon a napi megoldások kényszere nem
torzítja-e el az alkotmány időtállónak szánt elveit, amelyek mögött
így nagyon is rövid lejáratú megoldások bujnának meg?
Engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel ezúttal ne foglalkozzak
alaposan, még visszatérhetünk rá, ha szükséges. Csak annyit
mondanék: ismereteim szerint olyan helyzetben, amely nyugodt és nem
feszültségekkel teli, nem ,,átmeneti,, jellegű volt, még aligha
fogalmaztak alkotmányt. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt
megoldó eszközként is szerepeltek, nem ritkán éppen konszenzust
teremtő eszközként. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az
alkotmányozás mint konszezunst teremtő - vagy legalábbis
kialakulását segítő - folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely
a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy
legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköznek bizonyulna.
A ,,történelmi kiegyezést,, nem csak megelőzheti az alaptörvény
megalkotása, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha
mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában a
felelősségteljes közreműködésre. (folyt.köv.)
1989. március 8., szerda 15:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|