|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A TV-hiradó és A Hét munkatársainak nyilatkozata
"A TV-hiradó és A Hét 178 tagú
közössége pénteken - eddigi történetében először -, tagjai sorából,
titkos szavazással főszerkesztő-helyettest választott.
A Hiradó és A Hét közössége tudomásul veszi a kormány, illetve a
tévé elnökségének azon jogát, hogy e két szerkesztőség első számú
vezetőjét kinevezze, de kinyilvánítja azt az akaratát, hogy ezt a
jövőben csak a közösséggel való konszenzusra jutással tegye meg. A
Hiradó és A Hét kollektívája ragaszkodik ahhoz, hogy
főszerkesztő-helyetteseit ezentúl maga választhassa meg."
SZER:
SZDSZ-BM sajtótájékoztató
"De nemcsak a vászonról tekintett ránk, nézett a szemünkbe az
egykori rendőrőrnagy, hanem eljött, hogy - bármennyire megviselt
idegállapotban, hajszoltan, a Cég bosszújától rettegve szinte
bujkálva él is - de válaszoljon az újságírók kérdéseire.
Megtudtuk tehát, hogy az utóbbi hónapokban-hetekben mintegy 40
tonnányi iratot semmisített meg a belügy. Megtudtuk, hogy az
úgynevezett operatív eszközökkel - vagyis levélellenőrzés,
telefon-és szobalehallgatás, vagy személy útján szerzett
információkat - a szolgálatvezető Pallagi Ferenc osztályvezetőnek,
vagy egyenesen Horváth István belügyminiszternek juttatta el -, mely
utóbbi aztán beszámolt a kormány, vagy az MSZMP tagjainak."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (1.
rész)
|
1990. december 18., kedd - Kedden reggel csaknem negyedórás
késéssel kezdhette meg munkáját Szabad György elnökletével az
Országgyűlés, mert az első jelenlétellenőrzéskor csupán 165-en
voltak a teremben, s hosszú percek teltek el, amíg határozatképessé
vált a testület. Mint kiderült: a képviselők az újságokért, illetve
az Állami Biztosító ajándékcsomagjáért álltak sorba.
Az alig több mint kétszáz törvényhozó elsőként a jövő évi privatizációt meghatározó vagyonpolitikai irányelvekről tárgyalt. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter elöljáróban leszögezte: a tulajdonváltásnak a privatizáció és nem a reprivatizáció, az állami vagyon újraelosztása révén kell megvalósulnia. A kormány az úgynevezett aktív programok keretében 1991-ben mintegy 100 állami nagyvállalat privatizációját indítja meg. A vállalatok által kezdeményezett, úgynevezett spontán privatizációról csupán becslések vannak. A kormány bízik abban, hogy a privatizáció iránti nemzetközi pénzügyi érdeklődés fennmarad, a világgazdaságot a közel-keleti események nem billentik ki egyensúlyából, s a belföldi nehézségeken is sikerül úrrá lenni. Ez esetben - az ideihez hasonlóan - legalább 200 önprivatizációs tranzakció jöhet létre, mindenekelőtt a feldolgozóipari szektorban.
Mádl Ferenc ezután arról szólt, hogy a közeljövőben meghirdetendő vevői kezdeményezésű privatizáció, illetve a munkavállalói részvényvásárlási program hatása és köre ma még nehezen számszerűsíthető, s kérdés a föld tulajdonának, sorsának végleges rendezése is. A tárca nélküli miniszter mindezeket figyelembe véve valószínűsítette, hogy jövőre a privatizációs folyamat összességében 300-400 vállalatot érinthet - 400-500 milliárd forint értékben, ami az állami termelői vagyon 20 százaléka. Ez a mérték a gazdaság egészére kiható átalakulás kiindulópontjává válhat a szállodaipari vállalatoktól az építőiparon keresztül a gépgyártó nagyvállalatokig. A miniszter hangsúlyozta: a kormány alapvetőnek tartja a privatizációs folyamat gyorsítását, s azt, hogy valós piaci körülmények között, autokratikus beavatkozások nélkül menjen végbe, mert csak így lehet eredményes. Az állami beavatkozásnak csupán a monopóliumok felszámolásánál lehet helye.
A tervezet a gazdaság modernizációja szempontjából alapvető feltételnek tekinti a külföldi tőke bevonását, ezért érdemben szűkíti a korábbi korlátozásokat. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 11:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (2.
rész)
|
A vagyonügynökség feladatául e folyamat segítését fogalmazza meg. Az Állami Vagyonügynökség évi 3-4 privatizációs programot kíván megvalósítani. Egy-egy programban 25-30 vállalat eladásával foglalkoznak majd. Jövőre egyszerűsödik a spontán privatizációval kapcsolatos állami vagyonügynökségi elbírálás, így ez a folyamat várhatóan felgyorsul. A tervezet a munkavállalói tulajdonszerzést a privatizáció egyik lehetséges, de nem elsődleges útjának tekinti. Ennek megfelelően kedvezményekkel támogatja a munkavállalók tulajdonszerzését. A miniszter a kormány megbízásából kérte a képviselők támogatását a határozat-tervezet elfogadásához.
A beterjesztett javaslatot az illetékes parlamenti bizottságok tárgyalásra alkalmasnak tartották, ám - mint utóbb kiderült - több képviselő az elvekkel sem értett egyet. A kisgazdapárt képviselői azt kifogásolták, hogy a privatizáció és a reprivatizáció közötti elméleti különbségek tisztázása nélkül nem mehet végbe a rendszerváltás. Oláh Sándor szerint a határozat bevezető része összemossa az állam kezelésében vagy tulajdonában lévő különböző természetű tulajdonrészeket. A privatizációs program lassú ütemét annak tulajdonította, hogy az csupán a vagyonügynökségnek, mint hivatalnak érdeke, ami viszont az országéval ellentétes. Torgyán József, a kisgazdapárt frakcióvezetője a reprivatizáció mellett érvelt. Véleménye szerint privatizációs címszó alatt az elmúlt egy évben hatalomátmentés folyt, amelyet a lakosság nem hajlandó tudomásul venni. Amennyiben a Parlament elfogadja a vagyonpolitikai irányelvekről szóló határozatot, azzal szentesíti a monolitikus államhatalmat is. Újabb évtizedekre a volt elnyomók kezébe adja a gazdasági hatalmat, s azon keresztül a bármikor ,,visszaváltható,, politikai hatalmat.
A vitában felszólaló Bossányi Katalin (MSZP) annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormányzat kapkodó gazdaságpolitikai intézkedései, s az egymásnak ellentmondó megnyilatkozások elbizonytalanították a hazai és a külföldi tőkét. Mint mondta: az MSZP frakció a vegyestulajdonú piacgazdaság híve, s a gyorsabb ütemű privatizációt szorgalmazza. Ez ellen hat azonban a vagyonügynökség túlcentralizáltsága, a finanszírozási kérdések tisztázatlansága, s a jogi feltételrendszer hiánya. A képviselő helyesnek tartotta, hogy a privatizációból befolyó összeg 85 százalékát az államadósság törlesztésére fordítják majd, a fennmaradó részt azonban átgondoltabban kellene elosztani, tekintettel a munkanélküliek számának várható növekedésére is. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 11:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (3.
rész)
|
Tardos Márton (SZDSZ) azt vetette fel, hogy a határozat foglalkozzék az állami vállalatok azon részével is, amelyeket nem érint a privatizáció. Ezzel összefüggésben fontosnak ítélte annak tisztázását, mit tesz a kormány az állami vállalatok tönkremenetele ellen. A privatizáció célját nem lehet csupán az állami bevételek növelésének tekinteni - mondta. Ennél fontosabb a termelési szerkezet átalakítása, s az, hogy - a hatékonyság növelésére - minél gyorsabban meginduljon e folyamat. Kulin Ferenc (MDF) kifogásolta: az irányelvekről szóló határozat nem zárja ki, hogy a vidéki kultúrházakat privatizálásuk után esetleg más célra hasznosítsák. Ennek elkerülésére garanciák beépítését szorgalmazta.
A vitában a volt egyházi ingatlanok visszaadása is szóba került. A kérdést a kisgazdapárti Oláh Sándor vetette fel, aki szerint a kormány hasonlóan megértő lehetne más esetekben is. Egyebek között a volt gazdakörök tulajdonát említette. A kisgazdapárti szervezetek vállalnák, hogy eredeti funkcióiknak megfelelően folytassák tevékenységüket. A felvetésre reagálva Pálos Miklós államtitkár leszögezte: a volt egyházi ingatlanok ügye nem tekinthető reprivatizációnak. Az egyházak kártalanítást kapnak a tőlük jogtalanul elvett ingatlanokért. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 12:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (4.
rész)
|
A vagyonpolitikai irányelvekről folytatott vita felfüggesztése után a képviselők hozzáláttak a jövő évi általános forgalmi adó törvénytervezetének részletes tárgyalásához. Több képviselő hosszasan indokolta: milyen módosítást javasol. Szorgalmazták egyebek között, hogy a sportcélú létesítmények átalakításánál, felépítésénél az általános forgalmi adó visszaigényelhető legyen, ugyanúgy, mint az egészségügyi beruházásoknál. Elhangzott az is, hogy a sportfelszerelések általános forgalmi adója nullkulcsos legyen, mert csak így lehet megfelelően támogatni az iskolai testedzést.
Palotás János (MDF) több javaslatot is tett a törvénytervezettel kapcsolatban. Kifogásolta, hogy Magyarországon olyan az adórendszer, amely a világon egyedül csak a túlbürokratizált Olaszországban működik. A vállalkozóknak öt évre visszamenőleg meg kell őrizniük a bizonylatokat, mert az adóhatóság bármikor kérheti. Így csupán Olaszországból tudnak vásárolni megfelelő pénztárgépeket, s más számviteli berendezéseket. Nyugat-Európa többi országában ilyen különleges igényekre nem készültek fel a gyártók. A képviselő szerint Magyarországon teljesen felesleges ez a túlzott szigorúság, ettől még nem javul az állampolgárok adófizető képessége. Felhívta a Parlament figyelmét arra: a kormány továbbra sem tett le arról a szándékáról, hogy jelentős mértékben megadóztassa az üzemanyagokat, a benzint és a gázolajat. Az ezzel kapcsolatos vita tovább folyik, s a kormány legújabb elképzelése az, hogy a benzin árában felszámolt fogyasztási adót - amennyiben azt nem tudja emelni - kiegészíti 25 százalékos ÁFA-val. Ráadásul ezt az ÁFA-t a vállalkozók sem igényelhetik vissza. Így lényegében az általános forgalmi adó fogyasztási adóként működne. Végezetül Palotás János sérelmezte, hogy a szakmai törvénymódosító javaslatokat nemcsak a Parlament szakbizottságai véleményezik, hanem azzal foglalkozik például az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság is. Ebben a testületben azonban elsősorban jogászok foglalnak helyet. Mindennek csupán egy lehet a célja, befolyásolni a kevésbé hozzáértő képviselőket a szavazásnál. Ha ugyanis az Alkotmányügyi Bizottság valamely javaslat ellen voksol, az meghatározó lehet azok számára, akik nem szakemberek.
Torgyán József (FKgP) az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság alelnökeként kért szót, s hangsúlyozta, hogy az említett testület a Parlament egyik főbizottsága. (folyt.köv.)
1990. december 18., kedd 12:15
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (5.
rész)
|
A bizottság tevékenységét azonban az jellemzi, hogy a benyújtott módosító javaslatoknál a pénzügyi, szakmai kérdéseket nem vizsgálják, azokba nem szólnak bele, csak a jogi összefüggéseket elemzik, s ezek alapján foglalnak állást.
Ezt követően a vitát lezárták. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 12:18
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (6.
rész)
|
Az adótörvények sorában ezután a magánszemélyek jövedelemadójával foglalkozott a plénum. A vitában hozzászólók - saját módosító indítványuk mellett érvelve - főként a lakosság túlnyomó többségét érdeklő és érintő adótáblázat megváltoztatására, nevezetesen az adóterhek csökkentésére tettek javaslatot. Török Sándor (MDF) például úgy vélte, hogy a megállapított minimumbért, az 5800 forintot nem szabad megadóztatni, így az adózó jövedelmek alsó határát 77 ezer forintban kellene megállapítani. Ez mindössze 8,6 milliárd forintos adóbevétel-csökkenést eredményezne. Mindemellett a képviselő szeretné elérni azt is, hogy a nyugdíjasok javadalmazásának adózásánál ne 108 ezer, hanem 130 ezer forint legyen az alsó határ.
Békesi László (MSZP) adótáblázatmódosító javaslata ennél is drasztikusabb, nettó 25 milliárd forintos adóbevételkiesést jelentene. Ennek pótlására a költségvetésben indítványoz majd más megoldást. Elképzelése szerint a 90 ezer forintos éves jövedelem esetében 1750, a 300 ezer forintos jövedelem esetében 14 ezer forinttal csökkenne az éves adóteher, 450 ezer forint felett viszont megszüntetne minden eddig élvezett kedvezményt.
Az adótáblázat módosításának szükségességében konszenzus látszott kialakulni a plénumon. Ezt igazolta Csépe Béla (KDNP) általános megjegyzése és Kuncze Gábor (SZDSZ) meglehetősen részletes fejtegetése is. Az SZDSZ egyébként az adótáblázat módosítására többféle változatot is kidolgozott.
Néhány hozzászóló további adótehercsökkentő javaslattal állt elő. Rab Károly (SZDSZ) szerint többféle szempontból is a jövőt szolgálná, ha azok, akik saját képzésük, átképzésük érdekében anyagi áldozatot vállalnak, ezt a költséget levonhatnák adóalapjukból, illetve, ha a létesítendő óvodai, közoktatási alapítványokba befizetett összegek felével csökkenne az adójuk. Szili Sándor (MSZP) a munkavállalói érdekképviseleti szervek ellehetetlenítésére való törekvésnek minősítette, hogy ezek tagdíjai, a támogatásukra befizetett összegek nem adómentesek, míg a munkáltatók és a vállalkozók költségként számolhatják el, tehát levonhatják adóalapjukból az ugyanilyen címen kifizetett összegeket.
A vita - amelyben az elnöklő Szűrös Mátyás megjegyzése szerint még képviselők sokasága vár felszólalási lehetőségre - az ebédszünettel szakadt félbe. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 14:21
|
Vissza »
|
|
Javítás az mtib2007.sz. hírre
|
Mai, mtib2007. számú, Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (6. rész) című hírünk 1. bekezdésének 6. sorában a név helyesen:
Török Gábor -----
(MTI)
1990. december 18., kedd 14:42
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (7.
rész)
|
Az interpellációk és a kérdések tárgyalásához csak harmadszori nekirugaszkodásra sikerült hozzákezdeni, mert akkorra vált határozatképessé a testület. A honatyák ,,szabad demokrata napot,, tartottak: az SZDSZ képviselői ugyanis az elhangzott hat interpellációból csak egyet engedtek át, azt is közösen terjesztették elő a Fidesz, illetve az FKgP képviselőivel.
Nagy András azt vetette fel, hogy a hatályos távbeszélő szabályzat nem követi a politikai, gazdasági változásokat. Tudomása szerint a közületi előfizető magánszemély részére nem mondhat le a készülékről, s ez nehezíti a privatizációt. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a válaszában ezt az információt cáfolta. A távbeszélő szabályzat ugyanis megengedi, hogy a közületi előfizető, ha az épületből kiköltözik, a fő- vagy ikerállomást átadja, a beköltözőnek a beruházási hozzájárulást kell megfizetnie.
Hága Antónia a cigányság helyzetének tárgyában interpellált. Hangoztatta: a polgári Magyarország nem teremthető meg a cigányok polgárosodása nélkül. Véleménye szerint semmi jelét nem látni annak, hogy komoly kormányzati lépések készülnének ez ügyben. A képviselő arra is választ várt, miért késik a kisebbségi ombudsmanról szóló törvénytervezet beterjesztése. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter válaszában elmondta: a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának kinevezése a kisebbségi törvény elfogadásának függvénye. Addig is, amíg megszületik az új jogszabály, az állampolgári jogok szószólójának is lehetősége lesz felszólalni kisebbségi ügyekben. A miniszter jogos igénynek nevezte a cigány művelődési központ és múzeum megteremtését, amelyre az előkészületek már megkezdődtek. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 16:18
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (8.
rész)
|
A képviselők kérdéseket is intéztek az illetékes miniszterekhez. Hatvani Zoltán (SZDSZ) azt kérdezte, hogyan lehet meggyorsítani a kárpótlási kérelmek elbírálását. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter elmondotta, hogy a Kárpótlási Hivatal szeptember óta működik, jelenleg azonban 800-900 kérelem érkezik naponta, s mintegy 54 ezer hatósági bizonyítványt adtak ki. Jelentős lemaradásban vannak, mintegy 150-160 ezer kérelem vár elintézésre. A hivatal dolgozói valószínűleg csak a jövő év áprilisára érik utol magukat.
Fodor István független képviselő a miniszterelnökhöz intézte kérdését: miért kell ennyi tárca nélküli miniszter? Antall József elmondta, hogy a tárca nélküli miniszterek várható száma iránti érdeklődésre majd a kormányátalakítás b efejezése után tud válaszolni. Egyébként ez a gyakorlat Nyugat-Európában megszokott, nem magyar specialitás. Ugyanis nagy mértékben megnövekedtek azok a feladatok, amelyek miniszteri szintű képviseletet kívánnak. Ilyen a privatizáció irányítása, a kisebbségek, a határon túli magyarság ügye, vagy a műszaki fejlesztés. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 16:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (9.
rész)
|
Az interpellációk és a kérdések után a képviselők a személyi jövedelemadó-törvénytervezet részletes vitájával folytatták a munkát. Számos javaslat hangzott el; legtöbben azzal foglalkoztak, miként lehetne a legszegényebb, illetve a középrétegek adóterheit csökkenteni. A kormány által benyújtott törvényjavaslat ugyanis főleg a lakosságnak ezt a rétegét érinti kedvezőtlenül. Többek szorgalmazták a személyi jövedelemadótábla valorizálását, vagyis azt, hogy az adómértékeket hozzáigazítsák a jövő évben várható inflációhoz. A részletes vitában természetesen felmerültek olyan javaslatok is, hogy az orvosok ügyeleti díjának adózását kedvezményesebbé kellene tenni, szükség lenne az egyházak fokozottabb támogatására, az egyházaknak juttatott állampolgári hozzájárulás, adomány adómentességének biztosítására. Mielőtt a vita parttalanná vált volna, Soós Károly Attila (SZDSZ) figyelmeztette az ellenzéki képviselőket, hogy a frakció csak olyan javaslatok elfogadását támogatja, amelyek a költségvetési kiadások növelésével párhuzamosan az ellentételezésre is megoldást találnak. A figyelmeztetés végül is hatott: mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselők lényegesen rövidebbre fogták hozzászólásukat, többen visszavonták javaslatukat, és sokan elálltak attól, hogy bekapcsolódjanak a vitába.
Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár szükségét érezte annak, hogy a költségvetési és az adóvitában elhangzott javaslatokra reagáljon. Elsősorban két kormánypárti képviselő felvetése érintette érzékenyen. G. Nagyné Maczó Ágnes (MDF) a hétfői ülésen úgy vélekedett, hogy az új kormánynak nem szabad vállalni a korábbi rendszer által összegyűjtött adósság törlesztését. Botos Katalin hangsúlyozta: a kormány minden körülmények között fizetni fogja az adósságokat, a vállalt kötelezettségeinek eleget tesz. Az adósságok valóban nyomasztóak, ám ha sikerül az ország, a gazdaság jövedelemtermelő képességét növelni, lényegesen könnyebbé válik a terhek elviselése. Az államtitkár válaszolt Palotás Jánosnak (MDF) a kormány szakértelmét kétségbe vonó megállapításaira is. A képviselő azt sérelmezte, hogy az államadósság finanszírozása miatt kevés hitel marad a gazdálkodóknak. A költségvetésnek pénzpiaci kamatot kellene fizetni az államadóssághoz igénybe vett hitelek után. Botos Katalin szerint itt is arról van szó, hogy az örökséget vállalni kell. Amennyiben megnövelnék az adósság finanszírozását szolgáló MNB-hitelek kamatait, a költségvetés hiánya elérhetné a 150 milliárd forintot. Lehet, hogy ebben az esetben több hitel maradna a vállalkozóknak, ám a pénzügyi kormányzat arra kényszerülne, hogy a kamatok kifizetésére megnövelje a vállalati nyereségadót.(f.k)
1990. december 18., kedd 18:14
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (10.
rész)
|
Ez éppúgy hátrányosan érintené a vállalkozókat.
Ugyancsak kedvezőtlen hatással járna a két kulcsos általános forgalmi adórendszer kialakítása. Ebben az esetben ugyanis a fogyasztási cikkek jelentős részének az adóterhe megemelkedne. A többletadó elsősorban a legszegényebb rétegeket érintené hátrányosan, s a lakosság már elérkezett tűrőképessége végső határához. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 18:15
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (11.
rész)
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakát rendkívüli zárt ülés szakította félbe. A Parlament történetének legutóbbi másfél évtizedében szinte nem is fordult elő, hogy a zárt ülésről gyorsírásos jegyzőkönyv sem készülhetett. A nyilvánosság teljes kizárásával zajló tanácskozásról mindössze annyit voltak hajlandóak elárulni a képviselők, hogy államtitokról van szó. Kövér László (Fidesz) úgy fogalmazott: a közvéleménynek is tudomásul kell vennie, hogy vannak olyan kérdések, amelyek nem tartoznak a tízmilliónyi állampolgárra. Vörös Vince (FKgP) alelnök is elzárkózott mindenféle nyilatkozat elől, csupán annyit árult el, hogy a témának nemzetközi összefüggései vannak. Jeszenszky Géza külügyminisztertől származik az az információ, hogy a Parlament a kormány kérésére tárgyalta, legsürgősebb teendőjét félbeszakítva, a kérdést. Horváth Balázs (MDF) volt belügyminiszter szerint a tanácskozás eredménye éppúgy titkos marad, mint annak témája, bár nem kizárható, hogy határozat vagy egy rövid közlemény születik. A döntés azonban a Parlament kompetenciája. (folyt.köv.)
1990. december 18., kedd 21:58
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (12.
rész)
|
A késő éjszakai órákban Szabad György házelnök végül annyit jelentett be: az Országgyűlés határozatot hozott arról, hogy az Öböl-válság fejleményeitől függően, kizárólag önkéntesekből álló magyar egészségügyi különítmény utazhat a területre. Kitért arra: a határozatot kétharmados többséggel kellett elfogadni, mivel az alkotmány ezt írja elő. A magyar történelemben egyébként határkő e döntés, jelzi azt, hogy a kormány és a Parlament óriási felelősséget érez minden, esetleg veszélybe kerülő emberéletért. A vita pedig azért tartott öt óra hosszat, mert a képviselők minden szót és azok mögöttes tartalmát megvitatták, éltek a lehetőséggel, hogy a kérdés közvetlen és közvetett összefüggéseivel megismerkedjenek. Csak így egyeztek bele egy jelképes méretű különítmény kiküldésének, illetve kiutazásának lehetőségébe.
Szabad György határozottan kijelentette: nincs mit nyilatkoznia arról az elterjedt hírről, hogy a magyar kormányhoz kérés érkezett, miszerint engedélyezze az ország légterének használatát az Öböl-térségbe felvonuló amerikai légierő számára.
Katona Tamás külügyi államtitkár annyival egészítette ki a tájékoztatást, hogy ha szükség lesz az egészségügyi különítmény kiutazására, akkor várhatóan brit fennhatóság alá kerül. A cél, a szándék az volt, hogy ebben az ügyben mielőbb határozat szülessék, mivel a szükséges tárgyalások szerte az országban és a határokon kívül lezajlottak. Ilyen jellegű határozatukat mindazon államok meghozták már, amelyekben az alkotmányos berendezkedés nem tesz szükségessé parlamenti, még kevésbé minősített többségű parlamenti jóváhagyást. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 23:18
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának keddi munkanapja (12.
rész)
|
A zárt ülést követően a képviselők - a hétfői döntésüknek megfelelően - kedden a késő esti órákban még befejezték a jövő évi költségvetés tervezetének az általános vitáját. Eredetileg 16 képviselő jelezte, hogy hozzá kíván szólni, ám tekintettel a körülményekre, többségük úgy döntött, a költségvetéssel kapcsolatos véleményét majd a részletes vitában fejtik ki. Csupán Kulin Sándor (MDF) és Darvas Iván (SZDSZ) kért szót. Kulin Sándor azt hangsúlyozta, hogy a társadalombiztosítás a jövőben sem mondhat le a költségvetés által biztosított garanciáról. Azzal indokolta, hogy a társadalombiztosításnak nincs lehetősége arra, hogy behajtsa a nem fizető vállalatoktól tartozásukat. Darvas Iván a kultúra hányattatott sorsáról beszélt. Elmondotta, hogy az elmúlt 60 évben a kultúrára mindig annyi pénz jutott, amennyi éppen maradt a költségvetésben - a szükségesnél sokkal kevesebb. Végül Japán példájára hivatkozva arra figyelmeztetett, hogy nincs más útja a felemelkedésnek, mint a hadikiadások radikális csökkentése, s az így megtakarított pénz átcsoportosítása a kultúra fejlesztésére. A képviselők végül is lezárták a költségvetési tervezet általános vitáját, s a törvényjavaslatot alkalmasnak tartották a részletes vitára.
Az Országgyűlés pénteken délután folytatja rendkívüli ülésszakát. (MTI)
1990. december 18., kedd 23:21
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|