|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egyházi és felekezeti vezetők tanácskozó testületének nyilatkozata
"A tanácskozás résztvevői megdöbbenéssel tapasztalják, hogy
különböző politikai csoportosulások ,,ökumenikus
istentiszteleteket,, rendeznek. Hangsúlyozzák, hogy istentiszteletek
szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított
képviselőinek feladata és felelőssége - figyelembe véve az
ökumenikus istentiszteletek hagyományosan kialakult rendjét.
Felhívják a lelkészeket, hogy politikai csoportok által
kezdeményezett ,,istentiszteleteken,, ne vegyenek részt, mivel az
ilyen alkalmak - a tapasztalat szerint - politikai visszaélésekre
adnak lehetőséget."
SZER, Magyar híradó:
A Czinege-ügy
"A
parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a
könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár
Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a
jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős
magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei
viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de
majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános
tehát a felelőtlenség felelőssége."
|
|
|
|
|
|
|
A csehszlovák-magyar kapcsolatok
|
(Varga György) München, 1989. április 27. (SZER, Magyar híradó) - A Csehszlovákiához fűződő 40 éves testvéri viszonyunkon, mint tudjuk, 1968-ban sem esett csorba, hiszen kérésükre nyújtottunk nekik testvéri segítséget. Nos, ez a makulátlan kapcsolat, amely akkor a tankok próbáját is kiállta, most furcsa módon egy tévékamera miatt veszélybe került. Csehszlovákia budapesti nagykövete a belügyekbe való beavatkozás elleni tiltakozásként jelentkezett tegnap Nyers Rezsőnél - ki tudja miért éppen nála, hiszen ő gazdasági ügyekben illetékes - és a kormány ma kénytelen volt Budapesten napirendre tűzni a magyar tévé Alexander Dubcekkel készített interjúja miatt megromlott viszony ügyét. Feltétlenül igaza van Chrudinák Alajosnak amikor azt mondja, hogy egy igazi európai sajtószenzációval rukkolt ki a Magyar Televízió, és persze Alexander Dubcek, amikor elkészítették az oly nagy vihart kavart, a csehszlovák-magyar kapcsolatokban leplezetlen nyílt feszültségeket okozó, közel három órás interjút, ebből körülbelül háromnegyed órát láthatott a magyar néző. Fel kell tennünk a kérdést, hogy rendjén van-e ez így, hogy vajon ok-e az acsarkodásra, a tiltakozásra egy pozsonyi nyugdíjassal készített beszélgetés. Természetesen, nincs. Nincs rendjén először is azért, mert a jelen legtermészetesebb dolga az, hogy az egykori történelmi események kulcsszereplői, akik ma már hazájukban semmiféle politikai szerepet nem játszanak és nem is játszhatnának, megtegyék fontos tanúvallomásaikat már csak a történelmi tisztánlátás, a jövő érdekében is. Úgy érzem, a Magyar Televízió munkatársát - akinek újságírói múltját most ne firtassuk -, elsősorban ez a tisztázó szándék vezette. Persze őt is és a pártértelmiség egy jó részét is valami más is motiválhatja ezen kívül ebben a prágai tavasz felé fordulásban. Nevezetesen az, hogy a magyar kommunisták egy részének reformtörekvései mintegy húszéves tragikus szünet után, kapcsolódási pontokat keresnek a történelemben, igyekeznek meglelni identitásukat. De nemcsak ez a közvetlenül kiérezhető szándék vezethette őket, amikor Dubceket választották riportalanyul és egyfajta azonosulási pontul, hanem bizonyára az is, hogy elhatárolják magukat a jelenlegi sztálinista prágai vezetés számukra is kompromittáló és rövidlátó politikájától. Megfelelő alkalomnak kínálkozik- mindez az eddig is meglevő, de mindkét részről gondosan elkent ellentétek, melyek elsősorban ideológiai, másodsorban pedig nemzetiségi természetűek, áttételes felszínre emelésére. A fentiek alapján fel kell tenni azt a kérdést is, vajon tényleg alkalmas-e Dubcek személye a valóban oly fontos történelmi tanúságtételen kívül arra, hogy megfelelő kommunista elődként szolgáljon. A válasz: igen is, meg nem is. Igen, mert Dubcek szimbolikus alakjává nőtt egy megbuktatott reformtörekvésnek, mert hasonlóan cseng a csehek és a szlovákok fülének, mint nálunk Nagy Imre neve. Tehát mint szimbólum alkalmas és elfogadható. De mindazok a reformtörekvések, melyeket oly sűrűn és dicsérőleg emleget Dubcek a Sugár Andrással készült interjúban, nemhogy a mai magyar reform-kommunista mércét nem ütik meg, de ezek a különböző koncepciókra beállított, ízig-vérig, kommunista dokumentumok - elsősorban az áprilisi akció-programokra gondolok -, már akkor is alkalmatlanok voltak arra, hogy igazi alternatívát jelentsenek és valójában igencsak szűk korlátok közé szorították a politikai reformokat. Mindenesetre Dubceknek azért abban igaza van, hogy a hirtelen és váratlanul, és emberi módon megnyilatkozó, és valóban jobbító szándéktól vezérelt akkori csehszlovák vezetők maguk mögött tudhatták népeik és a nemzetiségek döntő többségének támogatását. Húsz év elteltével a mai Magyarországon ez már elképzelhetetlen. Ez is egyike az alapvető különbségeknek 1968-al szemben. Összefoglalva a leglényeget: Dubcek tanúságtétele rendkívül izgalmas és nagyon fontos, de mindaz, amit ő szimbolizál, tehát a prágai tavasz és a prágai tavaszról az elnyomás és agyonhallgatások hatására keletkezett illúziók tömege, ma már nem szolgálhat példaként. +++
1989. április 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.24-90.01.31) - Jób
"Január 16-án este nyolckor JÓB pontosan érkezett a filmgyárhoz, a Pasaréti útra. Felmentünk a Fekete Doboz stúdiójába, és JÓB megnézte a filmet. Rendben találta, csak egy-két kisebb kifogása volt, amin ott helyben segítettünk... Elmondtam neki, hogy január 19-én lesz a nagy nap, s azt is hol, és hány órakor... Abban maradtunk, hogy JÓB aznap fél tízre - a sajtótájékoztató kezdete előtti biztonságos másfél órával -, a Graffiti közelében lévő, kipróbáltan "tiszta" lakásra megy. Én ott várom, s megjelenik ügyvédje is, Lévai Anikó, vagy Dornbach Alajos. Ketten vállalták ugyanis az őrnagy védelmét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|