 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egyházi és felekezeti vezetők tanácskozó testületének nyilatkozata
"A tanácskozás résztvevői megdöbbenéssel tapasztalják, hogy
különböző politikai csoportosulások ,,ökumenikus
istentiszteleteket,, rendeznek. Hangsúlyozzák, hogy istentiszteletek
szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított
képviselőinek feladata és felelőssége - figyelembe véve az
ökumenikus istentiszteletek hagyományosan kialakult rendjét.
Felhívják a lelkészeket, hogy politikai csoportok által
kezdeményezett ,,istentiszteleteken,, ne vegyenek részt, mivel az
ilyen alkalmak - a tapasztalat szerint - politikai visszaélésekre
adnak lehetőséget."
SZER, Magyar híradó:
A Czinege-ügy
"A
parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a
könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár
Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a
jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős
magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei
viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de
majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános
tehát a felelőtlenség felelőssége."
|
|
|
|
|
|
 |
Megállapítások 1956-ról
|
(Vadász János)
München, 1989. január 28. (SZER, Világhíradó) - Csütörtökön közölte
a kormányszóvivő: most már nincs akadálya annak, hogy a
hozzátartozók eltemessék Nagy Imre, és kivégzett társai földi
maradványait.
Pénteken ülést tartott a párt központi bizottsága által életre
hívott történész albizottság. 1956 értékelése, illetve átértékelése
volt napirenden. Szombaton reggel pedig már nyilatkozott is a
budapesti rádióban Pozsgay Imre, az albizottság vezetője. A
gyengébbek kedvéért közölte: a temetések engedélyezése még nem
jelent politikai rehabilitálást. Normális emberek számára ez -
magától értetődően -két különböző dolog.
De úgy látszik, egyesek számára mégsem megától értetődik, hiszen
tény, hogy a kivégzetteknek 30 éve jeltelen gödrökben kell
feküdniük. Sőt, az időzítés legalábbis sejteti, hogy egyesek
számára kizárólag a politikai rehabilitálás megkezdésének kényszere
időszerüsíti az eltemetés engedélyezését.
Pozsgay mondanivalójából ugyanis nyilvánvaló, hogy ez a kényszer
most már gyorsuló ütemben érvényesül. Nem a történelmi
igazságérzet, vagy az emberi tisztesség diktálja, hanem a mélyülő
gazdasági, politikai válság, amelyet a hatalom a tőle megszokott
eszközökkel képtelen megoldani.
Pozsgay azzal kezdte, amit könnyebb volt kimondani: Nagy Imrének
igaza volt az 1954, 55-ös hatalmi válság időszakában, helyes,
következetes volt a magatartása is. De Pozsgay rátért arra is, amit
nehezebb volt kimondani. Világosan utalt arra, hogy itt jóval
többről van szó, mint egyes személyekről; hogy Nagy Imre 1956-os
szereplését meghatározza az az esemény, amely 56-ban bekövetkezett.
E kerülgetések után érkezett el Pozsgay számára az igazság
pillanata! Idézem: "Ez a bizottság - a jelenlegi kutatások alapján
-, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy
oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni
felkelésnek."
A mondat végre elhangzott! Több, mint 32 évig váratott magára a
forradalom véres eltiprása után, vagy ha úgy tetszik: a magyar nép,
az egész nemzet felkelésének eltiprása után. Ismét bebizonyosodott,
hogy ez a forradalom - mint minden más valóban nagy történelmi
esemény -, olyan követeléseket fogalmazott meg kristály tiszta
világossággal és lenyűgöző erővel, amelyekre a történelem során,
előbb, vagy utóbb, de feltétlenül választ kell adni. És éppen olyan
világossággal, és meggyőző erővel kell válaszolni rá, mint amilyen
a követelés volt. Nem lehet sem el, sem megkerülni, kvázi
válaszokkal sem lehet pótolni.
Az 56-os követelés így szólt: Ez a nép szabad társadalomban és
független országban kíván élni. A történész bizottság álláspontja,
amelyet most Pozsgay kimondott, még korán sem a megkívánt
következetes válasz erre a követelésre, de már ennek a válasznak a
kezdete, mondhatni: első mondata. Amit Pozsgay az interjúban
hozzáfűzött: miszerint nem helytálló ellenforradalomnak minősíteni
azt, ami 1956-ban történt, még nem folytatása a válasznak. Nem
több, mint egy elemi következtetés rögzítése: természetes, ha
népfölkelés volt, nem lehetett ellenforradalom. Nem lehetett a
tagadása annak, ami volt.
Viszont bekövetkezett másvalami, amely több, mint 30 éven keresztül
tagadni próbálta. Az a hatalmi restauráció, az az igazi
ellenforradalom, amely először nyílt terrorral, kivégzésekkel,
bebörtönzésekkel, majd más eszközökkel: a gazdasági felemelkedés,
az anyagi jólét perspektíváival, a kis szabadságok kegyes
adagolásával próbálta elérni, hogy az eredeti követelés lekerüljön
a napirendről.
A több, mint 30 évig tartó ellenforradalom kudarcot vallott. Ezért
lehet eltemetni a kivégzett áldozatokat. Ezért kellett a válasz
első mondatát kimondani. És ezért elkerülhetetlen, hogy a válaszhoz
már az elmúlt három évtized feltárása is hozzá tartozik. +++
1989. január 28., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.24-90.01.31) - Jób
"Január 16-án este nyolckor JÓB pontosan érkezett a filmgyárhoz, a Pasaréti útra. Felmentünk a Fekete Doboz stúdiójába, és JÓB megnézte a filmet. Rendben találta, csak egy-két kisebb kifogása volt, amin ott helyben segítettünk... Elmondtam neki, hogy január 19-én lesz a nagy nap, s azt is hol, és hány órakor... Abban maradtunk, hogy JÓB aznap fél tízre - a sajtótájékoztató kezdete előtti biztonságos másfél órával -, a Graffiti közelében lévő, kipróbáltan "tiszta" lakásra megy. Én ott várom, s megjelenik ügyvédje is, Lévai Anikó, vagy Dornbach Alajos. Ketten vállalták ugyanis az őrnagy védelmét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|