|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egyházi és felekezeti vezetők tanácskozó testületének nyilatkozata
"A tanácskozás résztvevői megdöbbenéssel tapasztalják, hogy
különböző politikai csoportosulások ,,ökumenikus
istentiszteleteket,, rendeznek. Hangsúlyozzák, hogy istentiszteletek
szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított
képviselőinek feladata és felelőssége - figyelembe véve az
ökumenikus istentiszteletek hagyományosan kialakult rendjét.
Felhívják a lelkészeket, hogy politikai csoportok által
kezdeményezett ,,istentiszteleteken,, ne vegyenek részt, mivel az
ilyen alkalmak - a tapasztalat szerint - politikai visszaélésekre
adnak lehetőséget."
SZER, Magyar híradó:
A Czinege-ügy
"A
parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a
könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár
Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a
jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős
magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei
viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de
majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános
tehát a felelőtlenség felelőssége."
|
|
|
|
|
|
|
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben nem adható ki. Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában. - A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek, majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták. Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy Imrerendeletre vezessék vissza? - Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a kegyeletről fél éve beszélünk. Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni. Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám: 32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést, azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?" Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.24-90.01.31) - Jób
"Január 16-án este nyolckor JÓB pontosan érkezett a filmgyárhoz, a Pasaréti útra. Felmentünk a Fekete Doboz stúdiójába, és JÓB megnézte a filmet. Rendben találta, csak egy-két kisebb kifogása volt, amin ott helyben segítettünk... Elmondtam neki, hogy január 19-én lesz a nagy nap, s azt is hol, és hány órakor... Abban maradtunk, hogy JÓB aznap fél tízre - a sajtótájékoztató kezdete előtti biztonságos másfél órával -, a Graffiti közelében lévő, kipróbáltan "tiszta" lakásra megy. Én ott várom, s megjelenik ügyvédje is, Lévai Anikó, vagy Dornbach Alajos. Ketten vállalták ugyanis az őrnagy védelmét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|