|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egyházi és felekezeti vezetők tanácskozó testületének nyilatkozata
"A tanácskozás résztvevői megdöbbenéssel tapasztalják, hogy
különböző politikai csoportosulások ,,ökumenikus
istentiszteleteket,, rendeznek. Hangsúlyozzák, hogy istentiszteletek
szervezése az egyházak és vallásfelekezetek erre feljogosított
képviselőinek feladata és felelőssége - figyelembe véve az
ökumenikus istentiszteletek hagyományosan kialakult rendjét.
Felhívják a lelkészeket, hogy politikai csoportok által
kezdeményezett ,,istentiszteleteken,, ne vegyenek részt, mivel az
ilyen alkalmak - a tapasztalat szerint - politikai visszaélésekre
adnak lehetőséget."
SZER, Magyar híradó:
A Czinege-ügy
"A
parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a
könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár
Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a
jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős
magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei
viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de
majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános
tehát a felelőtlenség felelőssége."
|
|
|
|
|
|
|
Diplomáciai ,,offenzíva,,?
|
1990. január 07. vasárnap (MTI-Press) - Tíznapos európai
kőrutra indul hétfőn Kaifu Tosiki japán miniszterelnök, amelynek
során - az NSZK, Belgium, Franciaország, Olaszország és Lengyelorszg
mellett - Magyarországot is felkeresi. A január közepén esedékes
budapesti látogatásnak külön jelentőséget ad, hogy személyében első
ízben érkezik hazánkba a Felkelő Nap országának kormányfője.
A sumo, a másfél mázsás, ágyékkötős izomkolosszusoknak ez a sajátos, szinte rituális birkózása valószínűleg a legjellegzetesebb, s az Egyesült Államokból átvett baseball mellett a legnépszerűbb japán sport. A nemzeti bajnokság nézők tízmillióit szögezi a tv-készülék elé, s így ugyanannyian látják az ünnepélyes díjkiosztás jeleneteit is, amikor a győztes diadalmasan emeli magasba a címmel és érmekkel együttjáró hagyományos jutalmat - egy hatalmas herendi vázát. A tokiói magyar kereskedelmi képvislet vezetőjénél járva nemrégiben magam is megcsodáltam a méteres porcelánremeket, amely már a következő versenysorozat első helyettesére vár.
Országainkat sok ezer kilométer választja el egymástól; gazdasági kapcsolataink - de fogalmazhatunk tágabb értelemben, kiterjesztve a kört Japán és a kelet-európai államok együttműkdésére is - egyelőre viszonylag szűk keretek között mozognak. Mégis, a sumo-váza apró momentuma valószínűleg annak bizonyítékaként raktározódott el bennem, hogy kellő ötletességgel, a szükséges reklám ,,bevezetéssel,,, s persze a joggal elvárt, s a japán piacon mindig elsődlegesnek tekintett kitűnő minőséget biztosítva, bőven akad kihasználatlan lehetőség, feltáratlan terület a kereskedelmi kötelékek bővítésére, kétoldalú kooperációk vagy akár a harmadik piacokon történő közös fellépés szorgalmazására.
Kaifu Tosiki kormányfő mostani európai körútja természetesen nem egyszerű ,,üzletszerző út,,, ám a távol-keleti szigetország gazdasági erejét, dinamikus fejlődését és pénzügyi befolyását ismerve bizonyára minden felkeresett országban előkelő helyen szerepel majd például az export-viták vagy a pénzpiaci manőverek ügye. Eltérő hangsúllyal ugyan, mint Lengyelországban vagy Magyarországon, de mondjuk az NSZK-ban vagy Olaszországban is fontos téma a japán beruházási tevékenység, a Közös Piac és Japán viszonya, s az sem véletlen, hogy a tokiói kabinet feje az EGK központját, Brüsszelt sem felejtette ki úticéljai közül. (folyt)
1990. január 7., vasárnap 12:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Diplomáciai ,,offenzíva,,? (2. rész)
|
Sokan azzal támadják a tavaly ősszel hatalomra jutott japán politikust, hogy a mostani ,,diplomácia offenzívával,, elősorban a hazai mezőnyre kacsint, s inkább a február vége táján esedékes általános választásokra gondol. Ez így persze túlzás, ám tény, hogy a kormánypárton belül vizsonylag szűk bázissal rendelkező miniszterelnök, a sorozatos hatalmi-pénzügyi-megvesztegetési botrányok hullámverését alaposan megszenvedő japán kormányzat jelenlegi első számú embere részére a hat országot érintő körutazás valójában jól kihasználható alkalom a közszereplésre, a jó értelemben vett publicitásra.
Az is vitathatatlan, hogy a hivatalos Tokió számára a korábbinál fajsúlyosabb kérdés a kelet-európai reofrmfolyamatok megítélése. Bármilyen japán politikai intézmény, párt, sajtószerv vagy üzleti vállalkozás képviselőjével is beszéljen manapság az ember, egybehangzóan helyeslik a legutóbbi hónapok-évek változásait. Némi túlzással élve úgy is fogalmazhatnánk, hogy Kelet-Európa a korábbi időszakhoz képest ,,divatba jött,,. Ám a tisztánlátás kedvéért, s a felesleges illúziók eloszlatására ehhez rögtön tegyük hozzá: az elvi támogatás korántsem azonos a sokszor szinte automatikusnak képzelt pénzügyi-gazdasági segítséggel. Sőt a japán cégeket, még az iszonyatos tőkeerővel rendelkező mammutvállalatokat is beleértve, e téren kimondottan az óvatosság, a megfontoltság vezérli.
Nem egyértelmű a kelet-európai átrendeződés tempójának, s kilátásainak megítélése sem (ez szintén a kivárást pártolók pozícióját erősíti), s még kevésbé az, hogyan hathat ki a ,,piacosabb,, mechanizmus a jövőbeli kapcsolatokra, mennyire lehet biztosnak tekinteni az eddigi változásokat, s nem kell-e számolni például Magyarország esetében a gazdaság szétzilálódásával.
Ezzel együtt, s mindennek ellenére Japán - kicsit szakítva a ,,fontolva haladást,, szorgalmazó szakértők tanácsával - számos területen máris elkötelezte magát közös programok bevezetése, a szakemberek felfuttatása, környezetvédelmi elképzelések felvállalása, kiterjedt ösztöndíjas tervezetek mellet. Ismert az a kezdeményezés is, hogy magyar élelmiszer-szállítmányok megvásárlásával és Lengyelországnak adományozásával egyszerre támogassák mindkét reform-irányvonalat követő kelet-európai államot. A budapesti látogatáson a programokon, vagy a régóta húzódó gazdasági témakörön (így mindenekelőtt a Suzuki-féle gépkocsi kooperáción) kívül remélhetőleg sokféle elképzelés napirendre kerül. S akkor talán a herendi sumo-váza is inkább szimbóluma, nem pedig kuriózuma lehet a magyar-japán kapcsolatoknak. +++
Szegő Gábor MTI-PRESS
1990. január 7., vasárnap 12:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (12.24-90.01.31) - Jób
"Január 16-án este nyolckor JÓB pontosan érkezett a filmgyárhoz, a Pasaréti útra. Felmentünk a Fekete Doboz stúdiójába, és JÓB megnézte a filmet. Rendben találta, csak egy-két kisebb kifogása volt, amin ott helyben segítettünk... Elmondtam neki, hogy január 19-én lesz a nagy nap, s azt is hol, és hány órakor... Abban maradtunk, hogy JÓB aznap fél tízre - a sajtótájékoztató kezdete előtti biztonságos másfél órával -, a Graffiti közelében lévő, kipróbáltan "tiszta" lakásra megy. Én ott várom, s megjelenik ügyvédje is, Lévai Anikó, vagy Dornbach Alajos. Ketten vállalták ugyanis az őrnagy védelmét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|