|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nyílt levele az Országgyűlés megbízott elnökének
"Király Zoltán független ellenzéki képviselő és Raffay Ernő, a
Magyar Demokrata Fórum képviselője nemrégiben nagy visszhangot
kiváltó indítványt hozott nyilvánosságra, melyben azt javasolják,
hogy még ez a parlament rendelkezzék januári ülésén a köztársasági
elnök népszavazás útján történő megválasztásáról.
Mivel a januári ülésszak közeledik, a Magyar Demokrata Fórum
Elnöksége állást foglalt ebben a kérdésben.
Megállapítottuk, hogy az intítvány Király Zoltán és Raffay Ernő
magánvéleménye, amelyet az előterjesztők sem az MDF Elnökségével nem
egyeztettek, sem pedig az MDF más parlamenti képviselőivel."
SZER, Világhíradó:
Jugoszlávia - új pártok
"Miközben
kitapinthatóan csökken a jugoszláv kommunista párt tekintélye,
egyre-másra alakulnak új pártok a sok nemzetiségű államszövetségben.
Végvári Viola szerint már 30-ra, 40-re tehető a számuk.
- Szerbiában is megindult az új politikai vérkeringés, sőt Crna
Gorában és Macedóniában is, amelyeket a szerb kommunisták most
hatalmon levő garnitúrája egyébként mindig is a saját
vadászterületének tekintett.
E pezsgés beindítását kívülről a közvetlen szomszédban,
Romániában lejátszódott vérviharos események serkentették, belülről
pedig Ante Markovic január elsejével bevezetett gyökeres és máris
eredményeket hozó gazdasági reformja."
|
|
|
|
|
|
|
Mozgolódás Mongóliában
|
----------------------
London, 1990. január 15. (BBC, Panoráma) - A változások szele úgy látszik Mongóliát is elérte. Tegnap a fővárosban, Ulánbátorban több ezer tüntető kövtelte a kommunista párt vezető szerepének korlátozását, Sztálin szobrának eltávolítását, valamint egy egykori pártvezető bíróság elé állítását.
Mongólia a huszas években került kommunista uralom alá, és azóta a kétmilliós lakosságú ország szilárd szövetségese volt Moszkvának - és az utóbbi években gyorsan reagált a gorbacsovi reformokra is. Sőt, az ulánbátori tüntetések hivatalos engedéllyel folytak. De mégis: mennyire tekinthető reformistának a mongóliai vezetőség? - kérdezte a BBC munkatársa egy angol Mongólia-szakértőtől.
- A legfontosabb változás 1988 vége felé történt, amikor maga a helyi pártvezetőség engedte meg a fokozott nyitottságot. Egyetértettek azzal, hogy a gazdasági reformfolyamat túlságosan lassú és elégtelen volt, sőt az is szóba került, hogy az 1984. augusztusában menesztett volt pártvezető, Cedenbal túlságos tisztelője volt Sztálinnak, akihez hasonlóan ő maga is saját kezében tartotta a hatalmat, teljes egészében.
Mindent összevéve már több mint egy évvel ezelőtt valódi lépés történt Mongóliában a politikai változás irányában.
- Milyen mértékben köszönhetők a Mongóliában már eddig végbement változások ugyanannak a köznyomásnak, amelynek most voltunk tanúi Ulánbátor utcáin? (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mozgolódás Mongóliában - 1. folyt.
|
- Nem úgy néz ki, hogy ilyen nyomás szerepet játszik, hacsak nem annyiban, hogy a pártvezetőség talán elejét akarta venni bármiféle változásra irányuló követelésnek. Mindkét fontosabb fejlemény, nevezetesen a gazdasági reform megindítása, valamint a glasznoszty bevezetése az 1988. év felé, ezek mindkettője felülről történt.
Tehát hasonlóan Gorbacsov intézkedéseihez, e változások is a nép közvetlen támogatásától függetlenül történtek. Most azonban már úgy látszik, hogy a mongóliai változások is végre lépést tartanak a nép akaratával.
- A tüntetők többek között követelték a kommunista párt vezető szerepének korlátozását. Gondolja-e, hogy a mongol vezetőség hajlandó volna a kompromisszumra ebben a kérdésben is?
- Ez nehéz kérdés. Itt különbséget kell tennünk a párttagság bürokrata elemei és a tagság más rétegei között. A bürokraták széleskörűen működtek Mongóliában, és gyakran a térség legdinamikusabb egyéniségének a párttitkár tekinthető. Ami az egyszerű tagságot illeti, az emberek többsége azért lép be, hogy így segítse elő haladását az életben. Szerintem a párt nagyjából hajlandónak tekinthető arra, hogy igazodjék a megváltozott körülményekhez, hiszen a párt nagy részét alkotó tagság itt hajlandóbb az adaptálásra, mint más kommunista társadalmak párttagsága.
- De amennyiben a kormány nem fokozza a reformintézkedéseket, gondolja-e, hogy Ulánbátor utcáin fokozódni fog a köznyomás? (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Mozgolódás Mongóliában - 2. folyt.
|
- Őszintén szólva én mindig is azt tartottam, hogy a mostani párttitkár sokoldalúbb ember, mint ahogyan az hivatali állásából kiderül. Többen vannak a pártban, akik már valóban hajlandók a változásokra. Ezek nem közvetlen beosztottai, hanem azok, akik állami szolgálatban dolgoznak hivatalos, vagy nemhivatalos kapacitásban. A legérdekesebb az, hogy noha közülük sokan Moszkvában vagy Kelet-Európában tanultak vagy képezték magukat, olyan eszményeket és aggodalmakat tettek magukévá, mint azok a kelet-európaiak, akiknek a Nyugattal volt, vagy van kapcsolatuk.
- Van-e véleménye szerint valami köze a Kínától való félelemnek ahhoz, hogy a mongolok - eltérően más nemzetektől és nemzetiségektől - jövőjüket a Szovjetunióhoz szeretnék csatolni?
- Itt két szempontot kell figyelembe venni. Hosszú távon, vagy rövidebb távon. Hosszú távon a tény az, hogy belső Mongolóiában négy milló kínai él kínai fennhatóság alatt. A másik tény persze a pekingi Tienanmen téren tavaly elkövetett brutalitások sorozata. Kétségtelen, hogy ez utóbbit a mongolok figyelmeztetésként tekintik arra, hogy a Kínával való szövetkezésnek nincs jövője. +++
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|