|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nyílt levele az Országgyűlés megbízott elnökének
"Király Zoltán független ellenzéki képviselő és Raffay Ernő, a
Magyar Demokrata Fórum képviselője nemrégiben nagy visszhangot
kiváltó indítványt hozott nyilvánosságra, melyben azt javasolják,
hogy még ez a parlament rendelkezzék januári ülésén a köztársasági
elnök népszavazás útján történő megválasztásáról.
Mivel a januári ülésszak közeledik, a Magyar Demokrata Fórum
Elnöksége állást foglalt ebben a kérdésben.
Megállapítottuk, hogy az intítvány Király Zoltán és Raffay Ernő
magánvéleménye, amelyet az előterjesztők sem az MDF Elnökségével nem
egyeztettek, sem pedig az MDF más parlamenti képviselőivel."
SZER, Világhíradó:
Jugoszlávia - új pártok
"Miközben
kitapinthatóan csökken a jugoszláv kommunista párt tekintélye,
egyre-másra alakulnak új pártok a sok nemzetiségű államszövetségben.
Végvári Viola szerint már 30-ra, 40-re tehető a számuk.
- Szerbiában is megindult az új politikai vérkeringés, sőt Crna
Gorában és Macedóniában is, amelyeket a szerb kommunisták most
hatalmon levő garnitúrája egyébként mindig is a saját
vadászterületének tekintett.
E pezsgés beindítását kívülről a közvetlen szomszédban,
Romániában lejátszódott vérviharos események serkentették, belülről
pedig Ante Markovic január elsejével bevezetett gyökeres és máris
eredményeket hozó gazdasági reformja."
|
|
|
|
|
|
|
Kelet-Európa és a kommunista vasököl
|
------------------------------------
München, 1990. január 15. (SZER, Kelet-európai szemle, Bárdi István) - Ávósok, spiclik, besúgók, kémek. Kelet-Európa és a kommunista vasököl. A "Piszkos ávó ", "Gyilkos ávó " 1956. október 23-ikán felzúgó, felmorajló kiáltás a Duna völgyében jó három évtizede elcsitult. Az Állambiztonsági Szolgálat puszta létét még a magát öncenzurázó értelmiség is eltette a tabu-témák közé csakúgy, mint a szovjet megszálló csapatok jelenlétét. Csak most, Kelet-Berlin, Prága és Bukarest után kerül újra nyilvánosan is felszínre a téma, amelynek kirobbantója a Duna-gate - titkos belügyi akták felbukkanása ellenzékiekről és ellenzéki pártokról, ami miatt az SZDSZ és a Fidesz feljelentette az Állambiztonsági Szolgálatot.
Messzemenő naívság, vagy tudatos porhintés volna azonban azt feltételezni, hogy csak - úgymond - véletlen túlkapásokról lenne szó, vagy ha nem is, a magyarországi ÁVO aknamunkája gyakorlatilag kimerülne az ellenzékiekkel szembeni telefonlehallgatási, levélbontogatási akciókban, vagy hogy a belügy és az ÁVO viselt dolgaiért ne terhelné kollektív felelősség nem csupán a régi, hanem az új kommunista vezetést is.
És mint John Lensowsky(?), az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács európai és szovjet osztályának volt igazgatója a napokban megfogalmazta: ugyanilyen együgyűség volna azt gondolni, hogy a kelet-európai állambiztonsági hatóságok és titkosszolgálatok önálló, Moszkvától független intézmények volnának. (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 1. folyt.
|
Mit tudunk Moszkva befolyásáról, ellenőrző, irányító szerepéről Kelet-Európában? Tudjuk, hogy valamennyi kelet-európai országban - Románia kivételével - szovjet csapatok állomásoznak. Tudjuk, hogy ezeknek az országoknak mindegyikében igen erős a szovjet befolyás a hadseregben és a katonai elhárításon belül. Tudjuk, hogy a varsói paktum országainak titkosszolgálatai de facto nem egyebek, mint a KGB meghosszabbított karja. Legtöbbjükben - ha is nem valamennyiben - szovjet tisztek ülnek a helyi kulcspozíciókban, ezek gondoskodnak aztán arról, hogy csakis az történjék, amit Moszkva akar. És a varsói paktum valamennyi titkosszolgálata továbbra is a KGB szekerét tolja rendületlenül, csak éppen most még a megszokottnál is intenzívebben folytatják bevett ténykedésüket a Nyugat biztonságának aláásására, a kémkedéstől egészen a nyugati technológia ellopásáig.
A Los Angeles Times hasábjain megjelent cikkét Reagan elnök volt nemzetbiztonsági szakértője így folytatja: igen kísértő az a gondolat, hogy a kommunista pártvezérek sorozatban egymást követő bukását az egyes pártok egyidőben bekövetkezett tekintélyvesztése váltotta volna ki. A látszat valóban az, hogy a kommunista vezetőkből mindből egyidejűleg kiveszett volna az akarat, hogy fenntartsák a létező rendet. De ha ez így is volna, akkor az is csupán a véletlen műve, hogy a távozó vezérek utódai mind ugyanarra a kaptafára készült reformtervekkel lépnek porondra?
Vajon olyan sok mindent tudunk-e, hogy bizonyossággal kizárhatnánk, vajon nem a Kreml mozgatta-e, cserélte-e le a figurákat Kelet-Európa élén? És nem arról volna-e szó, hogy a megújult pártvezérek - amint azt megszokták - csupán a szovjet vonalat, ezúttal a gorbacsovi vonalat követik? (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 2. folyt.
|
Lehetséges volna, hogy Moszkva csupán régi stratégiáját újítja fel, s ennek lennénk most szemtanúi? Annak az 1918-as hazárdjátéknak, amelyben a bolsevikok jelentős területekről mondtak le Németország javára, hogy időt nyerjenek, s ezalatt megszilárdítsák hatalmukat? - ami azóta is a klasszikus lenini modellnek számít a taktikai visszavonulásra, közben az új offenzívára való felkészülésre?
Gyakori ellenérv, hogy még ha Moszkva szította volna is a kelet-európai forradalmakat, az események irányítása időközben kicsúszott kezéből. Mondják azt is: meglehet ugyan, hogy a Kreml kicsiny Gorbacsovok falkáját akarta székbe ültetni mindenütt. Az azonban már lehetetlen, hogy a tömegek felvonulását, a füttykoncerteket, a kommunistaellenes transzparenseket is, egyszóval mindazt, ami a kommunista uralomnak árt, ugyanúgy betervezte volna. S mivel nem lehetett szándékában a tömegeket fellázítani, azt sem sejthette előre, hogy a népek megmozdulnak.
Ugyanezzel az erővel azonban azt is mondhatjuk: Gorbacsov és kelet-európai helyettesei nagyon is jól tudják, hogy mit akar, hogyan érez az átlagpolgár. Érvelhetnénk tehát úgy is: a Gorbacsov-rezsim egyszerűen felismerte, hogy több legyet lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy akó ecettel. Vagyis jobb megnyerni a tömegek rokonszenvét joviális fellépéssel, rehabilitálni a szocializmus eszméjét mind az elidegenedett értelmiségben, mind a demoralizált munkásságban, s íly módon biztosítani együttműködésüket, s ezzel a szovjet uralmat. (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 3. folyt.
|
Mivel Gorbacsov és kelet-európai szekértolói nagyon is tudatában vannak a néphangulatnak, épp a tömegek manipulálása, megmozgatása lehet az egyik legbiztosabb módja, hogy visszanyerjék a népek támogatását, ezúttal a már megreformált reformszocializmusért. Ami megint csak visszavezet ahhoz a dilemmához, hogy vajon meddig képes irányítani a tömegeket, amelyeket céljaira meglovagol? Befoghatók-e a tömegek, mint holmi vágtató paripák a kocsiba?
Nyugati közhiedelem szerint nem, csakhogy nincs bizonyosság, honnan tudjuk, hogy ez valóban így van. Nem tudunk például a különféle ellenzéki csoportok vezetőiről. Egyes országok esetében sok mindent tudunk, másokéban viszont igen keveset. Ne feledjük, hogy a Kremlnek 70 éves gyakorlata van az ellenzéki csoportokba való befurakodásban, sőt ál-ellenzéki csoportok megalakításában, íly módon kézben tartván mindazokat, akik e szervezetekbe belépnek.
1984-ben azt jósolta meg Anatolij Goliciny, az egyik legmagasabb rangú KGB tiszt, aki valaha is Nyugatra menekült, hogy egy napon hatalmas, elképzelhetetlen méretű álliberalizálás fog beindulni Kelet-Európában és a Szovjetunióban. Olyan elképesztő reformokat hajtanak majd végre, hogy a Nyugat képtelen lesz fenntartani saját katonai védelmét - egyszerűen azért, mert a nyugati országok lakossága azt fogja hinni, már nincs semmi szükség ütőképes katonai erőkre.
Gorbacsov még alig-alig ismert apparatcsik volt a politikai bizottságban, amikor a volt KGB-s a többi között ezeket jósolta a Kreml eljövendő stratégiai sakkhúzásának: ledöntik a berlini falat, Lengyelországban koalíciós kormányt alakítanak, amelyben pozíciót kap a Szolidaritás és a lengyel katolikus egyház, Dubcek ismét kormányra kerül Csehszlovákiában, egy szovjet "Dubcek" fogja követni Brezsnyevet, amnesztiát kapnak a szovjet ellenzékiek, Szaharov bekerül a szovjet kormányba és a szovjet emigránsok is hazatérhetnek. (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 4. folyt.
|
Reagan elnök volt nemzetbiztonsági szakértője ezekkel a sorokkal zárja írását: - A nyugati ember képzelőerejét jócskán meghaladja ez a megtévesztési forgatókönyv, amelyet Goliciny már 1984-ben leírt. Másfelől azonban sajnos az is tény, hogy a Nyugat számára ugyanennyire felfoghatatlan volt Moszkva dezinformációs kampánya az 1920-as években, az úgynevezett Trust fedőnevű GPU akció. Ennek lényege az volt, hogy a szovjet titkosszolgálat ál-ellenzéki szervezeteket létesített Nyugaton az ott élő orosz emigránsokból azzal a céllal, hogy ezek a Nyugatot félrevezető követeléseket támasszanak. Ez a szovjet félretájékoztatási hadművelet olyan sikeres volt, hogy 11 nyugati állam kémelhárítása éveken át nem fedezte fel.
Ha meggondoljuk, hogy Kelet-Európa ellenzéki népfront szervezeteiben kommunista párttagok ezrei aktívak, szintúgy a Baltikum és más szovjet köztársaságok népfront szervezeteiben, ha meggondoljuk, hogy más ellenzéki csoportokba is befurakodhatott a KGB, sőt ellenzéki szervezeteket akár maga is életre hívhatott, nos akkor már korántsem tűnik annyira lehetetlennek a rémálom, hogy Moszkva egy napon újra megismétli a huszas években olyannyira sikeres titkosszolgálati hadműveletét. +++
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|