Rendszerváltás és az MTI

	Castro kilátásai
---------------- Washington, 1990. január 14. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) - A kelet-európai kommunista rezsimek megdöntésének logikus következménye, hogy a hasonló kormányok napjai másutt is megvannak számlálva. - Amerika Hangja munkatársának beszámolóját hallják Fidel Castro kubai diktátor kilátásairól: - Fidel Castro számtalanszor adott hangot a kelet-európai eseményekkel kapcsolatos véleményének. S bár a reformok bevezetésekor bírálta Gorbacsovot és betiltotta a változásokért lelkesedő szovjet sajtótermékek terjesztését, megtisztította a biztonsági erőket az esetleges ingadozó elemektől és a rohamrendőrséget kiképeztette a tömegtüntetések elfojtására. Megfigyelők szerint Fidel nagyon is figyelemmel kisérte, hogy mi történt Románia mindenható diktátorával, Ceausescuval aki szintén ellent mondott Gorbacsovnak. Jacqueline Telmann, aki a Kubai Amerikai Nemzeti Alapítvány munkatársa, Washingtonban elmondotta: "Nagyon érdekes, hogy újév napján, a kubai forradalom győzelmének 31. évfordulóján Fidel tartózkodott a nyilvános ünnepségektől, amelyeket minden évben oly szívesen rendezett. Ehelyett megelégedett egy a kubai néphez intézett tv-üzenettel. Mindebből véleményem szerint arra lehet következtetni, hogy Fidel aggódik és fél mindenféle megmozdulástól, ahol nagy tömegek vesznek részt". - Másrészt meg kell jegyeznünk, hogy Castro 31 éve egyeduralkodónak számít Kubában és túlélt minden ellene végrehajtott hatalomátvételi kisérletet. Leaf Smith, a John Hopkins Egyetem kubai tanulmányokkal foglalkozó tanszékének professzora szerint Castro hatalma a saját politikai ügyességén és nem a szovjet támogatáson alapul. Az azonban bizonyos, hogy Fidel nagy gonddal kiséri figyelemmel a kelet-európai eseményeket. Mégis, véleményem szerint - mondotta Smith - nem Kuba lesz a kommunista felmbomlás dominó-effektusának következő figurája. (folyt.) 1990. január 14., vasárnap
Vissza »

	- Castro kilátása - 1. folyt.
Castro poziciója nagyban különbözik a Kelet-Európában eddig hatalmon lévőkétől: míg a kelet-európaiak uralma szovjet szuronyokon nyugodott, addig a kubai diktátor elmondhatja, hogy saját forradalma alapozta meg hatalmát. - Mindennek ellenére Kuba helyzetét már négy éve az akut gazdasági válság határozza meg. A kelet-európai országok igyekeztek kibújni a szovjet ellenőrzés alól, és a szovjet reformok eredményeként már nem adják el termékeiket manipulált alacsony árakért Kubának. A szovjet reformok eredményeként - így a kubai kereskedelem nagymérték csökken. A Havanna által irányított kubai kereskedelemnek most egyéni, független vállalkozásokkal kell megbírkóznia a Szovjetunióban, és nem állami egyezmények irányította szerződéseket kell kötniük. Azonkívül a Szovjetunió már megkezdte csökkenteni az évi 5 milliárd dolláros Kubának folyósított segélyt. Jacqueline Telmann rámutatott: Castro még sohasem volt ilyen szorongatott helyzetben. A múltban is számos esetben bonyolult problémákkal kellett megkűzdenie, de Castro jelenlegi helyzete sokkal súlyosabb, mert a gazdasági, politikai és belső nehézségek egyszerre jelentkeznek. Az amúgy is kritikus helyzetet tovább bonyolítja a kelet-európai országokban lejátszódó demokratizálódás masszív mérete, amely a kubai államfőnek óriási politikai és gazdasági kihívást jelent. Castrora nézve Noriega panamai diktátor megbuktatása szintén komoly következményekkel jár: Havanna eddig Panamában létesített álcázott vállalatok segítségével képes volt kijátszani az amerikaiak Kuba-ellenes embargóját. Telmann hozzáteszi: Noriega bukásával Castronak nemcsak ez a lehetősége szünt meg, hanem felszámolták a kubai-panamai kábítószercsempész vállalkozásokat is. (folyt.) 1990. január 14., vasárnap
Vissza »

	- Castro kilátása - 2. folyt.
A John Hopkins Egyetem professzora szerint Castro helyzete meggyengült, ami kedvező alkalmat jelenthet az Egyesült Államoknak, hogy tárgyalások útján rendezzen egy egész sor problémát Kubával, beleértve a salvadori baloldali lázadók kubai segélyezését is. Nézeteltéréseinket sikerült megoldani tárgyalások útján Dél-Afrikával kapcsolatban is, miért nem kezdeményezünk tárgyalásokat most Kubával és Közép-Amerika kérdésében? Miért nem rendezzük a Kubában államosított amerikai javak kártalanításának problémáját? Miért nem tárgyalunk Havannával a kubai külpolitikáról általában, valamint Kubának Latin-Amerikában folytatott politikájával kapcsolatban? Komoly nézeteltéréseink vannak, és ha azt akarjuk, hogy előrelépést érjünk el, kezdeményezzünk megbeszéléseket. Kubában is megkezdődtek a változások, rövid időn belül több mint 15 másként gondolkodó csoport szerveződött, és annak ellenére, hogy sokat közülük bebörtönöztek, mégis alapját képezhetik a Castro-ellenes ellenzéknek. Megfigyelők véleménye szerint egy esetleges tömegmozdulás esetén a kubai államfő nem tétovázna erőszakot alkalmazni saját népe ellen. Ugyanakkor a hadsereg hűsége kérdéses, mivel legnépszerűbb tábornokukat tavaly nyáron kivégezték. Kubában - ahogyan Pinochet tábornok Chilében tette - népszavazást kell tartani, s akkor a kubai nép eldöntheti, hogy Castro maradjon, vagy távozzon az ország éléről. +++ 1990. január 14., vasárnap
Vissza »