 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyilatkozat
"A Független Szociáldemokrata Párt
kénytelen bevallani, hogy elbizonytalanodott, miután a Magyar
Szocialista Párt szerint pártunk ,,szociáldemokrata - és baloldali
nézeteket is vall,, , viszont a Magyarországi Szociáldemokrata Párt
szerint csak ,,úgynevezett szociáldemokrata,, szervezet vagyunk."
SZER, A munka világa:
Te éhes proletár
"A kérgestenyerűek türelme igencsak acélossá edződött az utóbbi
négy évtized alatt, hiszen a nevükben annyi mindent cselekedett az
egyeduralmú hatalom, hogy azt a szélárnyékba húzódva figyelik, mi is
történik a kiutat kereső hetekben, hónapokban. Annyi bizonyos, hogy
a változások szenvedő alanyai megint ők. A kiskeresetűek, a máról
holnapra tengődők, a szűk, nyirkos, komfortnélküli lakásban élők, az
esztendők óta ingázó kétlakiak, a túlórázásokba rokkantak,
szakképzetlenek és a helytelen iparszervezések áldozatai kerülnek
nagyon nehéz helyzetbe."
|
|
|
|
|
|
 |
Európa átrendezése = Európai Egyesült Államok?
|
----------------------------------------------
München, 1990. január 13. (SZER, Nyugati folyóiratszemle) - Egy
új európai rend keresése - ez a címe annak a cikknek, amelyet ma
ismertetünk. Az írás Wolfgang Wagner tollából jelent meg az
Europa-Archiv című nyugatnémet folyóiratban:
- A keletnémet határok november 9-ikén bekövetkezett megnyitása
a kelet-európai változások meglepetésekben bővelkedő folyamatának
talán leglátványosabb fejezete volt. A megható jelenetek láttán
felmerül a kérdés: vajon ezek az események valóban beharangozták-e
Németország kettéosztottságának a felszámolását?
A németországi eseményekre és főleg a német politikai jövőre
történő figyelem-összpontosítás azonban nemcsak elsietett lenne,
hanem figyelmen kívül hagyná azt a tényt is, hogy ez csak egy része
azoknak a nagy horderejű változásoknak, amelyek a Jalta névvel
fémjelzett európai politikai rend felmorzsolódását jelzik.
A kelet-európai változások láttán felmerül a kérdés: milyen
alakot ölt majd Európa az elkövetkezendő években, ha a Szovjetunió
továbbra is eltűri a bűvkörében élő népek önállósági törekvéseit?
Az erre a kérdésre adandó válasz nemcsak a németek politikai
ügyességétől, hanem a kelet-európai népek magatartásától is függ.
Számos jel mutat arra, hogy az új európai rend nem egyes európai
népeket érintő megoldások összessége, hanem valamiféle mozaik lesz,
amelyben az egyes építőkövek adják a közös mintát. Hogy ez a minta
milyen lesz, azt ma még senki sem tudja. Tudatunkban idézhetjük
azonban azokat az erőtényezőket, indítékokat és történelmi
adottságokat, amelyek befolyásolhatják a változási folyamatot.
(folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
- Európa átrendezése - 1. folyt.
|
Az átalakulás jellegét tekintve különbséget kell tennünk a
felülről jövő és az alulról jövő forradalmak között. A felülről jövő
forradalom legjobb példáját a Szovjetunió szolgáltatja. Persze már
Brezsnyev idején is észlelhető volt egy nagyarányú elégedetlenség,
ez azonban a munkakedv hiányában, a reménytelenségben és a
közömbösségben nyilvánult meg. Csupán a máskéntgondolkodók kis köre
mert tiltakozni. Változásokra csak akkor került sor, amikor
Gorbacsov meghirdette az alapvető megújulás politikáját.
Lengyelországban a Szolidaritás szakszervezet szívós hatalmi
harcban ragadta magához a hatalmat. A kommunista párt még akkor is
meg volt győződve arról, hogy megtarthatja hatalmi helyzetét, amikor
kénytelen volt legalább részben szabad választás megtartásához
hozzájárulni.
- Kelet-Németország az alulról jövő forradalom klasszikus
példáját szolgáltatta. Csak amikor a forradalom
feltartóztathatatlannak bizonyult, csak akkor kísérelte meg a
kommunista párt Egon Krenz vezetésével visszanyerni a
kezdeményezést. A határok megnyitása tehát nem valami emberbaráti
elhatározás volt, hanem egy kísérlet része.
Az alulról jövő és a felülről jövő forradalmak megkülönböztetése
lényeges a mozgatóerők meghatározása során. E vizsgálódás folyamán
mindenekelőtt nem árt szem előtt tartani azt, hogy a bekövetkezett
fejlemények valószínűleg nem elszigetelten léptek fel az egyes
országokban. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
- Európa átrend. - 2.
|
Ez kiváltképp Csehszlovákia és Bulgária esetében egyértelmű,
ahol az eseményeket a Kelet-Németországból érkező hírek váltották
ki. Ugyanakkor a kezdetben gyenge keletnémet tiltakozásokat a
magyarországi és a lengyelországi események és kiváltképp Gorbacsov
peresztrojkája bátorította.
Az Europa-Archiv cikkírója szerint a kelet-európai változások
indítékait öt csoportba lehet osztani:
1./ Az elégedetlenség az ellátási helyzettel és az a felismerés,
hogy a szocialista gazdasági rend sohasem lesz képes a lakosság
szükségleteit kielégíteni.
2./ Az uralmon lévő állami és pártfunkcionáriusok magatartása
felett érzett felháborodás, hiszen ezek az általános szűkölködés
rendszerében óriási privilégiumokat élveztek.
3./ Az az érzés, hogy a lakosság védtelen ennek az uralkodó
kasztnak a döntéseivel szemben. Annak ellenére, hogy a nomenklatúra
hozzá nem értése egyre nyilvánvalóbbá vált.
4./ Annak felismerése, hogy a kapitalista világgal
összehasonlítva a kommunista gazdasági rendben a technológiai
lemaradás csak radikális reformok útján szüntethető meg.
5./ A lázadás egy olyan ideológia hatalmi ígénye ellen, amely
bebizonyította, hogy képtelen megoldani a legsürgetőbb problémákat,
és amely hatalmi szóval elnyom minden más eszmei irányzatot és
mindenekelőtt a tradícionális vallási meggyőződést.
Ezek az indítékok természetesen az egyes országokban eltérő
módon érvényesültek. A Szovjetunióban például a technológiai
lemaradás felszámolása azért került előtérbe, mert Gorbacsov
forradalma felülről jött. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
- Európa átrend. - 3. (folyt.)
|
Lengyelországban az aránylag szabad sajtó jelentős szerepet
játszott abban, hogy ott a problémák összességét hamarabb
felismerték, mint a többi országban. Lengyelországban a katolikus
egyház és az értelmiség is erőteljesen befolyásolta a fejleményeket.
Magyarországon az elmúlt három évtizedben az ötvenhatos
forradalom brutális leverése árnyékolta be az eseményeket. A
magyaroknak különösképp nehezükre esett alávetni magukat Moszkva
akaratának. A szovjetellenes érzületek elősegítették a tájékozódást
Nyugat felé. Kádár János nem látott ezért más megoldást, mint az
óvatos közeledést a nyugati életforma felé. A katasztrófális
gazdasági helyzet további indíték volt és a magyarok előbb ismerték
fel ennek a jelentőségét, mint a többi állam.
Noha Kelet-Németország életszínvonala és ipari teljesítménye
túlszárnyalta a többi kommunista országot, a gazdasági helyzetet
illető elégedetlenség volt náluk a fő indíték. Természetesen
szerepet játszott a mozgási szabadság hiánya és az élet sivár
kilátástalansága is.
Az indítékok tehát eltérőek voltak az egyes államokban. A testet
öltő képek azonban mégis hasonlóak. A keletnémet tiltakozás egyetlen
olyan indítékot sem mutat fel, amely más országokban ne lépett volna
fel. A nyugatnémet televízió szerepe sem hanyagolható el. A
keletnémet lakosság folyamatosan tájékozódhatott a televízión
keresztül a tüntetések és a tiltakozó felvonulások lefolyásáról.
Figyelemreméltó, hogy a tüntetők több szabadságot és nagyobb
beleszólási jogot követeltek és nem a két Németország
újraegyesítését. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
- Európa átrend. - 4. (folyt.)
|
A kelet-európai változások értelmezéséhez azonban nem elgendő az
indítékok ismerete, foglalkozni kell a nemzetközi helyzet
adottságaival és a kölcsönös függőséggel is. A nemzetközi feltételek
sorában kétségtelenül a legfontosabb Gorbacsovnak az a döntése, hogy
radikálisan megváltoztatja a Szovjetunió politikáját. Az e mögött
rejlő felismerések egyértelműek. A Szovjetunió oly mértékben
elmaradt a nyugati technológiai és gazdasági fejlődéstől és oly
mértékben túlfeszítette teljesítőképességét, hogy az összeomlás csak
alapvető fordulattal tartóztatható fel. Ez a fordulat természetesen
a külpolitikában is megmutatkozott.
A külső körülmények sorában fontos említeni a nyugati
technológiai és gazdasági fejlődés felgyorsulását, mindenekelőtt a
mikroelektronika területén. Ez a fejlődés nemcsak a Nyugat
egészében, hanem a kelet-ázsiai államokban is hasonló ütemű volt.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Reagan, amerikai elnök új
politikája és mindenekelőtt a gigantikus amerikai fegyverkezési
program olyan erőfeszítésekre kényszerítette Moszkvát, amelyekre nem
volt képes.
Ugyanakkor az amerikai elnök célzatos politikájával a
világhatalommal szemben arra a belátásra késztette a szovjet
vezetőket, hogy a konfrontáció leépítése nem a gyengeség beismerése.
Az együttműködés szelleme mindenekelőtt a fegyverkorlátozás
terén mélyreható befolyást gyakorolt a Kreml magatartására. Olyan
helyzet állt elő, amelyben a Szovjetunió nem ismételhette meg a
Kelet-Európában jelentkező szabadságkövetelések brutális eltiprását,
mint 1956-ban Magyarországon és 1968-ban Csehszlovákiában anélkül,
hogy ezzel kockára ne tenné az új irányzat eddig elért eredményeit.
(folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
- Európa átrend. - 5. (folyt.)
|
A Brezsnyev-doktrína elvesztette félelmetességét és a kommunista
rezsim ellenzéke felismerte, hogy cselekvési szabadsága
megnövekedett. Felgyorsították a tempót és egyre bátrabb
követelésekre támaszkodtak.
Jóval kevésbé egyértelmű külső tényező érdemes említést: az
Egyesült Államok és Nyugat-Európa fokozódó elhidegülése. Az amerikai
politika befolyása Nyugat-Európára csökkent, és a legtöbb európai
ország egyre kevesebb készséget mutatott az Egyesült Államok
kívánságainak a teljesítésére. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a
kontinens jövőjét az európai államok saját maguk kívánják alakítani.
Ebben a helyzetben hangzott el Gorbacsov meghatározása a közös
Európai Házról. És ez az elképzelés termékeny talajra talált. Az a
tény, hogy a Közös Piac 1992-re alakot ölt, nagy vonzerőt gyakorol.
Ez a vonerő nemcsak olyan államokat ragadott magával, mint Ausztria
- amely korábban hallani sem akart a Közös Piachoz való
csatlakozásról -, de messze Európa keleti részébe is kisugárzott. Az
a tény, hogy a szomszédos Ausztria esetleg néhány éven belül az
Európai Közösség tagja lesz, felvillanyozólag hatott Budapestre.
Azonnal felmerült a magyar fővárosban is az a kívánság, hogy az
ország keressen kapcsolatot az európai Közös Piaccal.
A magyar kormány bátor elhatározása, amellyel teljesen
megnyitotta a magyar-osztrák határt, mérföldkő a kelet-európai
változások folyamatában. A magyarok ezzel a szimbólikus lépéssel azt
akarták bizonyítani, hogy Budapest kész elszakítani a keleti
blokkhoz tartozás szálait és Nyugat felé nyit. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Európa átrend. - 6. (folyt.)
|
A magyar-osztrák határ nyitvatartása a keletnémet menekülők
számára, akik Ausztrián keresztül tömegesen áramlottak
Nyugat-Németországba, számos következménnyel járt. Az a felismerés,
hogy a sivár keletnémet hétköznapoknak veszélytelenül hátat lehet
fordítani, főleg fiatalokat arra késztetett, hogy a prágai és a
varsói nyugatnémet követségeken keressenek menedéket. Noha a
kelet-berlini kormány megkísérelt nyomást gyakorolni
szövetségeseire, ez az út is előbb-utóbb a szabadságba vezetett, ami
a keletnémet kommunista rezsim számára súlyos vereséget jelentett és
annak jeleként volt értelmezhető, hogy Honeckernek nem sikerült
támogatást kapnia Moszkvától.
A keletnémet kormány tekintélyvesztesége ösztönzést adott az
eladdig gyenge tiltakozó mozgalomnak. A tiltakozás a tömeges
menekülésből közvetve erőt nyert. A szónokok ugyanis arra hívták fel
a lakosságot, hogy maradjon az országban és itt igyekezzen
reformokat kikényszeríteni. Ezzel elvették a rezsimtől azt a
lehetőséget, hogy államellenesnek és zavarkeltőnek bélyegezze a
tiltakozókat.
Az Europa-Archiv cikke ezután így folytatódik:
- Különös jelentősége volt annak, hogy a tiltakozó tüntetések
kivétel nélkül békések maradtak. A jelek szerint egy napon - október
9-ikén - nagy volt a veszélye annak, hogy a karhatalom fegyveres
erőszakkal lép fel a tüntetőkkel szemben. Hogy mi módon hárult el ez
a veszély, azt nem tudni bizonyosan. A háttérben nyilván szerepet
játszott a pekingi Mennyei béke terén lezajlott vérengzés által
kiváltott világméretű felháborodás emléke. (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Európa átrend. - 7. (folyt.)
|
A keletnémet vezetőség legkésőbb Gorbacsov látogatása óta tudta,
hogy a Szovjetunió nem áll mögötte. Honecker leváltása éppen úgy a
moszkvai vezetőség szellemében történt, mint a keletnémet határok
megnyitása Nyugat-Németország felé. Hogy a jaltai világrend
megingott, azt ez az esemény még erősebben bizonyitotta, mint egy
nem kommunista miniszterelnök hivatalba lépése Lengyelországban.
Vagy az, hogy Magyarország búcsút mondott a szocializmus szovjet
modelljének.
A jaltai világrend európát két blokkra osztotta fel. Ez a két
tömb nemcsak abban különbözött, hogy egyikük a Szovjetunió, a másik
pedig az Egyesült Államok befolyása alá került, de abban is, hogy a
kontinens keleti felére Moszkva szocialista társadalmi rendet
kényszerített rá, mialatt Nyugat-Európa a demokrácia és a
piacgazdálkodás alapjaira épült.
A Szovjetunió hatalmi befolyásának kiterjesztését Európa keleti
felére szovjet csapatok állomásoztatásával, majd a Varsói Szerződés
létrehozásával és végül az érintett országok népi demokráciákká
történő átalakításával igyekezett biztosítani. Sztálin olyan katonai
erőteret kívánt Kelet-Európában teremteni, amely esetleg
ugródeszkául szolgálhat egész Európa meghódítására. Az Europa-Archiv
cikkírója ezután felteszi a kérdést: vajon mi fontosabb Gorbacsov
számára? A szocializmus megőrzése azokban az országokban, ahol
megvalósult, vagy a katonai készültség fenntartása a Nyugat
irányában érzett bizalmatlanság miatt, vagy saját lakosságának a
megnyugtatására? (folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
- Európa átrendezése - 8. (folyt.)
|
A probléma bonyolultabbá vált azóta, hogy a szocializmus
elvesztette vonzerejét és még a Szovjetunió is hajlamosnak
mutatkozik a kapitalista gazdasági renddel való kacérkodásra. Ez idő
szerint úgy tűnik, mintha Moszkva nagyobb súlyt helyezne a Varsói
Szerződés fenntartására, mint a szocializmus megőrzésére. Ennek
tárgyi okai vannak. Az egész Kelet-Európán átsöprő felkelés láttán a
szocialista modellt csak erőszakos beavatkozással lehetne
fenntartani, ez viszont keresztül húzná Moszkva egész politikai
elképzelését.
A jaltai világrend felbomlásáról még korai lenne beszélni. Ez
idő szerint legfeljebb kopásról lehet szó. Ez azonban még nem
jelenti azt, hogy Jalta halálra lenne ítélve. Mindaddig, amíg a
jaltai világrend, ha meggyöngyült alakban is, de fennmarad,
valószínűtlen az, hogy megvalósulna a német újraegyesítés.
A politikai stabilitás áll mindenütt az előtérben. A hidegháború
éveivel ellentétben ma Nyugaton sehol sem igyekeznek a másik fél
kárára kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. Egyre általánosabb az
a nézet, hogy nem érvényes többé az a régi tétel, hogy ami az egyik
félnek káros, szükségképp előnyös a másiknak.
Azok a levelek, amelyeket Bush amerikai elnök és Gorbacsov
röviddel a keletnémet határok megnyitása után váltott, egykor fontos
kortörténeti dokumentummá válhatnak. Gorbacsov felszólítását, hogy
Amerika ne próbálja a maga javára kihasználni a helyzetet, Bush
nyilván pozitívan válaszolta meg. Mindketten megegyeztek abban, hogy
a helyzetet ellenőrzés alatt kell tartani. Minthogy ezen a téren
minden bizonnyal nyilvánvalóvá válik, hogy a Szovjetunió milyen
katasztrófális helyzetben van, Gorbacsov számára ez létkérdés.
(folyt.)
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
- Európa átrend. - 9. (folyt.)
|
Washingtonban eldöntötték, hogy Gorbacsov mögé állnak. Bush
felismerte, hogy minden rosszabb lenne, ami Gorbacsov után jönne. Az
a tény, hogy a bécsi csapatcsökkentési tárgyalások elismerten
központi jelentőséget nyertek a kelet-nyugati viszonyban, arra enged
következtetni, hogy a Varsói Szerződés és a NATO továbbra is a
nemzetközi politika rendező tényezői maradnak. Ha az egyik, vagy a
másik ország úgy döntene, hogy elhagyja e szervezetek egyikét, akkor
a régi számítások elvesztenék érvényüket és kiegyenlítést kellene
keresni.
Ebben a helyzetben nem az a legfontosabb feladat, hogy politikai
döntés szülessen a német újraegyesítésről. Elsőbbsége kétségtelenül
a kelet-európai reformfolyamatok támogatásának van. A Nyugat
kétféleképpen segíthet: vagy tapasztalat átadása útján mind
gazdasági, mind pedig politikai téren, vagy pedig pénzügyi
támogatással.
Az Európai Közösség élelmiszersegítsége jó kezdet. Annál is
inkább, mert ezzel bizonyítani lehet a keleti népek előtt, hogy
Európa üdve nem a nacionalista versengés felélesztésében keresendő.
A pénzügyi támogatás az Europa-Archiv cikkírója szerint azonban
kétélű fegyver, amely azt eredményezheti, hogy a gazdaság
szükségessé vált alapvető reformja elhúzódik, vagy elmarad, ahogy ez
néhány évvel ezelőtt Magyarországon történt. Ha kelet-európai
népgazdaságok nem nyitják meg magukat a világpiacok előtt, akkor még
egy nagymértékű nyugati pénzügyi támogatás is eredménytelen marad.
Az a mód, hogy a Nyugat Kelet-Európát támogatja, Európa jövőjét is
befolyásolhatja. Ettől függ, hogy kialakul-e az európai szolidaritás
érzése.
Ez kiváltképp érvényes a keletnémet lakosságra, amelynek
önbizalma a kommunista hatalmi monopólium elleni eredményes felkelés
következtében jelentősen megnövekedett. +++
1990. január 13., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|