|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz és az SZDSZ nyílt levele Németh Miklóshoz
"... máris tanú van rá, hogy az Állambiztonsági
Szolgálat kebelében folyik a nyomok eltüntetése, a rendszeres
iratmegsemmisítés.
Ennek veszélyére január 10-én figyelmeztettük Kámán József
katonai főügyész urat, a vizsgálat vezetőjét, hangsúlyozva, hogy a
zárolási parancsot ki kellene terjeszteni a megyei főkapitányságokon
és a BRFK-n működő belbiztonsági csoportokra is. A katonai főügyész
úr ennek ellenére csak azt követően rendelte el az iratzárolást - s
még ekkor is csak a BRFK-ra vonatkozóan -, hogy egy nappal később a
BRFK egy tisztje bejelentést tett nála az akkor már három napja
folyó aktamegsemmisítésről. A megyei főkapitányságokon mind ez ideig
szabadon folytatódhat a bizonyítékok eltüntetése.
Ezért nyomatékosan felkérjük a Miniszterelnök Urat, hogy
késlekedés nélkül szerezzen érvényt a január 5-i memorandumunkban
foglaltaknak. A legsürgősebbnek a személyi következmények azonnali
levonását tartjuk."
SZER, Késő esti mai nap:
SZDSZ nagygyűlés Budapesten
"Kis János az egy hete kirobbant lehallgatási botrányt mérlegelte
nagyhatású beszédében. Mint elmondotta: aggodalomra adnak okot azok
a lépések, amelyek az ügy kivizsgálására eddig történtek. - Kiderült
ugyanis, hogy Horváth István belügyminiszter három nappal azelőtt
zároltatta az állambiztonsági szolgálat iratait, mint az ügy
kivizsgálásával megbízott katonai fűügyész, mely utóbbi mulasztást
követett el azzal is, hogy sem a Budapesti Renndőr-főkapitányság,
sem a megyei rendőrkapitányságok iratait nem zároltatta. Így tehát a
belügy emberei megsemmisíthették a rájuk nézve terhelő iratokat."
|
|
|
|
|
|
|
Az írónő hazalátogat - 1.
|
Párizs, 1990. január 12. péntek (MTI-Panoráma) - Van egy
magyar írónő, akinek csaknem húsz regényét sokmillió példányban
adták ki a világ országaiban. Mindjárt az első vagy négy millió
példányban talált eddig olvasóra 23 nyelven. Ennek az írónőnek
munkáit jónéhány ország iskoláiban a kötelező olvasmányok közé
sorolták. Jegyzeteit nagy lapok közlik, gyakran látni a televíziós
készülékek képernyőin, írtak már róla tanulmányt. Kitüntetéseit,
díjait nehéz lenne felsorolni. De ennek az írónőnek eddig alighanem
egyetlen sora sem jelent meg Magyarországon - mert a magyar írónő
franciául ír, az egyik legsikeresebb szerző a nem kis konkurrenciát
jelentő mai francia könyvkiadásban. S az írónő, aki gyerekfejjel
1948-ban került el Magyarországról, - azóta sem járt szülőhazájában.
Neve: Christine Arnothy, Arnóthy Krisztina.
Műveinek értékelése a kritikusok dolga, meg az olvasóké, ők már mellette szavaztak. Ha minden a tervek szerint alakul, nemsokára a magyar olvasók is megismerkedhetnek egyikkel-másikkal, mert egy budapesti kiadóvállalat tervezi megjelentetésüket. Az írónő úgy gondolta, akkor lesz majd az első alkalom arra, hogy több mint négy évtized elteltével ismét felkeresse Budapestet. A program most megváltozott: Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke külön javasolta, hogy az őt Budapestre elkísérő francia személyiségek között legyen ott Arnóthy Krisztina is. (Mitterrand és Krisztina elhúnyt édesapja társak voltak a francia ellenállásban)
- Ennek a hosszú távol létnek természetesen több oka volt. Nem tagadom, politikai oka is: nem rokonszenveztünk a magyarországi rendszerrel, könyveim egy része ilyen okok miatt meg sem jelenhetett volna korábban Budapesten. De a legfontosabb ok mégis az, hogy francia író és francia ember lettem, anélkül, hogy elfelejtettem volna szülőföldemet. Franciaországban, francia nyelven kezdtem el írni, itt jelentek meg könyveim, itt alapítottam családot, itt éltem le életem nagy részét. Azért írásaim jelentős részében valamilyen formában ott van Magyarország is - mondja erről. (folyt.)
1990. január 12., péntek 06:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|