|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz és az SZDSZ nyílt levele Németh Miklóshoz
"... máris tanú van rá, hogy az Állambiztonsági
Szolgálat kebelében folyik a nyomok eltüntetése, a rendszeres
iratmegsemmisítés.
Ennek veszélyére január 10-én figyelmeztettük Kámán József
katonai főügyész urat, a vizsgálat vezetőjét, hangsúlyozva, hogy a
zárolási parancsot ki kellene terjeszteni a megyei főkapitányságokon
és a BRFK-n működő belbiztonsági csoportokra is. A katonai főügyész
úr ennek ellenére csak azt követően rendelte el az iratzárolást - s
még ekkor is csak a BRFK-ra vonatkozóan -, hogy egy nappal később a
BRFK egy tisztje bejelentést tett nála az akkor már három napja
folyó aktamegsemmisítésről. A megyei főkapitányságokon mind ez ideig
szabadon folytatódhat a bizonyítékok eltüntetése.
Ezért nyomatékosan felkérjük a Miniszterelnök Urat, hogy
késlekedés nélkül szerezzen érvényt a január 5-i memorandumunkban
foglaltaknak. A legsürgősebbnek a személyi következmények azonnali
levonását tartjuk."
SZER, Késő esti mai nap:
SZDSZ nagygyűlés Budapesten
"Kis János az egy hete kirobbant lehallgatási botrányt mérlegelte
nagyhatású beszédében. Mint elmondotta: aggodalomra adnak okot azok
a lépések, amelyek az ügy kivizsgálására eddig történtek. - Kiderült
ugyanis, hogy Horváth István belügyminiszter három nappal azelőtt
zároltatta az állambiztonsági szolgálat iratait, mint az ügy
kivizsgálásával megbízott katonai fűügyész, mely utóbbi mulasztást
követett el azzal is, hogy sem a Budapesti Renndőr-főkapitányság,
sem a megyei rendőrkapitányságok iratait nem zároltatta. Így tehát a
belügy emberei megsemmisíthették a rájuk nézve terhelő iratokat."
|
|
|
|
|
|
|
Az ELTE jogi karának dékánja a Duna-Gate-ről (1. rész)
|
1990. január 12., péntek - Hogyan ítéli meg a közvéleményt
foglalkoztató lehallgatási botrányt, a még nem tisztázott jogi
kérdéseket - például a kiszivárogtató szerepét, valamint az őt
ösztönzők magatartását - dr. Györgyi Kálmán, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem jogi karának dékánja - erről érdeklődött az ismert
jogásztól Csávás Sándor, az MTI munkatársa.
- Jogi szempontból nagy a ,,rendetlenség,, a vitatott kérdéskör körül - állapította meg a professzor. - A legutolsó törvényi szabályozás az állambiztonsági kérdésekről több mint másfél évtizede született, viszont ez sem rendelkezett arról, hogy milyen esetben lehet a levéltitkot megsérteni, a távközlési titkot kifürkészni, stb. Az eltelt időszakban különféle belső szabályozások alapján folytak a telefonlehallgatások, levél- és más iratellenőrzések. Ezeket a cselekedeteket nyilvános jogszabályban nem szabályozták, mivel csak büntetőügyekben rendelhette el az ügyész a telefonok lehallgatását vagy a levelek ellenőrzését. Csak úgy ,,általában,, állambiztonsági szempontokra hivatkozva telefonbeszélgetéseket lehallgatni és leveleket ellenőrizni nem lehet.
- Az új alkotmány szerint a személyes szabadságjogok korlátozását csak törvény alapján lehet elrendelni, és ez a törvény eddig még nem született meg. Megjegyzem: ennek megalkotása nem is olyan egyszerű dolog. Aki a mostani megfigyelést tartalmazó jegyzőkönyvhöz hozzájutott, kétségtelen, hogy titkos dokumentumot hozott nyilvánosságra, ám kérdéses, hogy egyáltalán elkövette-e az államtitoksértést. Az államtitokkal kapcsolatos mai szabályozás szerint megsértéséről akkor beszélhetünk, ha - egyfelől - az adatok beletartoznak az államtitok-körbe, és - másfelől - azok illetéktelen személy tudomására hozása veszélyezteti a Magyar Köztársaság biztonságát. Ezek szerint az államtitoknak minősülés ténye a mérlegelés tárgyát képezi. El lehet tehát gondolkodni azon, hogy az alkotmánysértő gyakorlat felszámolását indítványozó feljelentés, amelynek kapcsán egy formálisan államtitoknak minősülő adatot nyilvánosságra hoztak, megfelel-e az államtitok materiális ismérvének; azaz konkrétan: eleget tesz-e annak a követelménynek, hogy az adat illetéktelenek által való megismerése valóban veszélyezteti-e az állam biztonságát. Ez önmagában is bizonytalansági tényező. (folyt.köv.)
1990. január 11., csütörtök 22:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az ELTE jogi karának dékánja a Duna-Gate-ről (2. rész)
|
Tény az is, hogy jelen esetben mindkét ,,oldalon,, elkövettek jogsértést, ami abból fakad, hogy működik még egy önmagát túlélt szervezet, illetve az alkotmánynak megfelelő intézmények még nem jöttek létre. Ezért a jelenlegi helyzet megoldása - személyes véleményem szerint - az lehetne, hogy a Duna-Gate kapcsán senki ellen nem indítanak büntetőeljárást, hanem politikailag vonják felelősségre a vétkeseket. A lehallgatási botrány által felvetett kérdések ugyanis túlmutatnak egy bírósági tárgyalóterem keretein. Le lehet ugyan folytatni a jogi eljárást, mert az ellen is lehet paragrafust találni, aki a lehallgatásokat végezte, és az ellen is, aki a nyilvánosságra hozott dokumentumot megszerezte, ám jelen esetben szerintem nem ez lenne a legcélravezetőbb megoldás. Azért sem, mert a személyes büntetőjogi felelősség megállapítása alapvetően nehézséget okoz.
- Álláspontom szerint a régi jogrendszert kell úgy átalakítani, hogy az SZDSZ és a Fidesz által kifogásolt dolgok jogellenesen többé ne ismétlődhessenek meg. Hiszen azt látni kell: ha a választások után megalakul az új kormány, az is védeni fogja az állam biztonságát, ebből pedig az következik, hogy az elkövetkezendő években is szükség lesz belső elhárításra. Ezt azonban jogszabályokkal kell törvényessé tenni, ami minden bizonnyal meg is történik majd. Valószínűleg ügyészi, illetve bírói engedélyhez fogják kötni - a most kifogásolt - telefonlehallgatást és levélellenőrzést, törvényes biztosítékot nyújtva erre a tevékenységére. (MTI)
1990. január 11., csütörtök 22:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|