Rendszerváltás és az MTI

	Mi legyen a veszteséges vállalatokkal?
Szinte minden hazai párt programjában nagy súlyt kap a követelés, hogy számolják fel a veszteséges vállalatokat. Ezzel szemben szó sem esik arról, hogy minden vállalatnál szüntessék meg a pocsékolást, számolják fel a bürokráciát. Ebben súlyos egyoldalú szemléletet, sőt tudati torzulást látok. alc. Nem a veszteséges vállalatok megszüntetésével kell kezdeni. A veszteséges vállalatok felszámolása ugyan a piacgazdaságokban természetes és állandó folyamat, amit a politika alig vesz tudomásul, hiszen normális piaci viszonyok között a veszteség nem válhat tömegjelenséggé. Hiszen a gyengén működő vállalatokat legtöbbször már "menet közben" átszervezik, a felesleges kiadásokat megszüntetik, a veszteséges részlegeket leadják, még mielőtt általánossá, krónikussá válhatna a veszteségesség. A modern társadalmakban a tartósan veszteséges nagyvállalat ezért igen ritka jelenség. A fent elmondottakból tehát az lenne az első tanulság, hogy nem a veszteséges vállalatokat kell felszámolni, hanem mindíg és mindenütt a veszteségek, a pazarlások, a felesleges kiadások ellen kell küzdeni. Mégpedig a meglévő működő vállalatokon belül, és nemcsak azoknál, amelyek már veszteségesek, hanem mindegyiknél, a nyereséggel gazdálkodóknál is. De mit tegyünk akkor, ha a múlt hibáiból sok veszteséges vállalatot örököltünk? Biztosítani kell, hogy csak az a vállalat legyen veszteséges, amelyik valóban az. A mi jelenlegi árrendszerünkben, a mérlegadataink mellett semmi biztosíték nincs arra, hogy minden veszteséges vállalat valóban az, sőt még arra sem, hogy nyereséges vállalatok valójában nyereségesek-e. Mi most előbb akarunk vágni, aztán mérni. Ezt a sorrendet feltétlenül meg kell fordítani. Nálunk a veszteségesség fogalmát nem társadalmi, hanem szűk vállalati szemszögből ítéljük meg. Veszteséges az a vállalat, amelyiknek kevesebb a bevétele, mint a kiadása. Ez így van jól a főkönyvelők és az adóhivatal szempontjából. A társadalmi érdek azonban mást kíván. Erre ugyan már jó hatvan éve Keynes felhívta a figyelmet, de még mindíg nem vettük tudomásul. Mi van ugyanis, ha leállítunk egy veszteséges vállalatot? Nemcsak a veszteséget takarítjuk meg, hanem kiesik egy sor költségvetési bevétel, hiszen nem fizet tovább bérjárulékot, más adókat. (folyt.) 1990. január 11., csütörtök 14:46
Vissza »

	Mi legyen 2.
Már a veszteséges vállalatok jelentős hányada esetében ez több mint a veszteség. De kiesik a vállalat eddig évente elszámolt amortizációja is. A vállalati veszteség pedig csak kivételes esetben nagyobb mint a befizetett adók és az amortizáció összege. Ezen túl a leállítás esetén költségvetési többletkiadásként jelentkezik a munkanélküliek részére kiutalt segély. Ha ezt is szembeállítjuk a veszteséggel, akkor már aligha akad népgazdasági szempontból is veszteséges vállalat. Legalábbis én még nem találtam. alc. A munkanélkülivé vált dolgozó kieső bére is veszteség Én mindenesetre szeretnék annyira szocialista maradni, hogy veszteségnek fogjam fel a dolgozók kiesett bérét is minden olyan esetben és addig, amíg nem sikerül újra elhelyezkedniük. Jobb volna a népgazdasági szemlélet eddigi hamis értelmezésétől végre megszabadulni. A gazdaság végcélja nem a költségvetési egyensúly, nem is a kormány pénzügyi helyzete, hanem a dolgozók jóléte. Engem különösen nem zavarna az, ha a kormány ugyan még évtizedekig gazdasági nehézségekkel küzdene, de közben a lakosság - ha nem is svéd, de elviselhető életszínvonalon élne. A veszteséges vállalataink környéke ma az ország virágzó környezetének számít, hiszen többek között azért veszteségesek, mert több bér áramlik ki, mint amennyit a piac elismer. Hány olyan veszteséges termelőszövetkezetünk van, amelyik mellett jól élnek az emberek, nemcsak a tagok, hanem a környező települések lakossága is. A betakarítás után összegyüjtött kukorica vagy burgonya csak a szövetkezet mérlegében veszteség, a népgazdasóágnak nem az. Sőt előfordulhat, hogy ez hasznosul a legjobban. Azt kellene végre megtanulnunk, hogy egy modern társadalom nem azért gazdag, mert nincs benne veszteséges vállalkozás, hanem azért, mert ezeket bőven ellensúlyozzák az eredmények, a népgazdaság haszna, az állampolgárok jóléte. A marxizmus legnagyobb tévedése abban állt, hogy hibák, veszteségek nélküli társadalmat akart. Kiderült, hogy minél tökéletesebb egy társadalom, minél magasabb abban az életszínvonal, annál több a veszteség is. Ezzel szemben, annak mi vagyunk a legjobb bizonyítékai, hogy korunkban a lehető legrosszabb az a gazdaság, amelyik minden áron a hibák kiküszöbölésén erőlködik, és közben elfojt minden pozitív kezdeményezést, kiöl minden kockázatot. A vállalatoknak sem a hibák minden áron való megszüntetését kell erőltetni, hanem az eredmény maximalizálást. Ez pedig nagy kockázattal, azaz viszonylag sok veszteséggel jár. (folyt.) 1990. január 11., csütörtök 14:57
Vissza »

	Felszámolás vagy racionálás 3.
Mindez nem azt jelenti, hogy nem kell mindenütt a hibák kijavításán fáradozni. Sőt ezt mindenütt kell tenni, nemcsak azoknál, amelyek veszteségesek, vagy annak tűnnek. A gyakorlati tapasztalatok szerint a legnagyobb tartalékok nem halódó ágazatokban vannak, hanem a legdinamikusabbakban, azokban, amelyek nyereségesek. Egy nyereséges vállalatnál több kárt okoz a kezdeményezéseket kiölő bürokrácia, az oda nem illő részletekkel való vesződés. alc. Nem bányászokból hanem bürokratákból van sok Ezzel el is érkeztem mondanivalóm lényegéhez: Nem a veszteséges vállalatok felszámolásában, hanem a piaci viszonyok erősítésében, a vállalatokat nyomorító és költséges bürokrácia leépítésében vannak a legnagyobb tartalékok. Magyarországon nem a bányászokból, a műtrágyagyári munkásokból van sok, hanem a bürokratákból. Amíg százezrével ülnek felesleges vagy éppen kártékony munkát végző bürokraták a meleg hivatalokban, addig nem volna szabad egyetlen fizikai munkát végző munkást sem elbocsátani. Ne a veszteséges vállalatok felszámolásáért hadakozzunk, hanem az általános pocsékolás ellen. A nyereséges vállalatoknál sokszor akkora összeget ér el a pocsékolás, mint amekkora a veszteséges vállalatok hiánya. Lehet, hogy a politikusoknak a választások előtt nem tanácsos ujjat húzni a bürokratákkal, de legalább ne akarjanak politikai tőkét kovácsolni maguknak a munkások elbocsátásával. Tudom, hogy sokan munkásdemagógiával vádolnak, de az egyes körökben népszerűtlen igazságot is ki kell mondani. (MTI-Press) 1990. január 11., csütörtök 15:00
Vissza »