|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Közéletünk tisztaságáért - Az SZDSZ V. kerületi csoportjának nyilatkozata
"A lehallgatási botrány mellett hazánk
politikai életében más aggasztó jelek is tapasztalhatók. Az
V. kerületben január 13-án, szombaton sorrakerülő időközi választáson
az SZDSZ, az MSZDP, az FKGP és a Fidesz színeiben induló Tamás
Gáspár Miklós ellen példa nélkülien alantas akciókat indítottak
magukat meg nem nevező erők. Légből kapott rágalmakat tartalmazó
cikk másolatát szórják szét némelyek, míg mások sztálinista,
fasiszta uszítás fogalmát kimerítő röplapot köröznek."
SZER, Magyar híradó:
A belügy körül gyűrűző botrány
"Nos, egyszerre tehát kisült, hogy milyen sok szervezet létezik,
amelyek egytől egyik a törvényességet és az állampolgárok jogait
védelmezik. Szinte érthetetlen, hogy ezek a nagyhatalmú testületek
miért vártak a Fidesz és a szabaddemokraták bejelentésére, miért nem
maguktól kezdeményezték a kivizsgálást. Az ugyanis mindig is nyílt
titok volt, hogy a BM előszeretettel hallgatja le egyesek - és nem
is olyan kevesek - telefonbeszélgetéseit. Szinte érthetetlen -
mondtam -, holott jól tudom, hogy a régi elvtársak, mai bajtársak
még sokfelé ott vannak, a belügyben és máshol is."
|
|
|
|
|
|
|
Mit miért március 15-én? - 1. folyt.
|
A harmadik és talán ez a legfontosabb, hogy mi alapvetően mást ünnepelünk, mint a hatalom. Mind ez idáig ugye azt lehetett látni a hatalom 'részéről, hogy három dátumot fog most egybe, március 15- ét, március 21-ét és április 4-ét. Mi azt mondjuk, hogy március 15-e számunkra legalábbis a nemzeti függetlenségnek és a polgári demokratikus szabadságjogoknak az ünnepe. Ezekért a célokért három forradalomban harcoltak 1848-ban, 1918-ban és 1956- ban. Úgyhogy ha valahol párhuzamot lehet vonni, akkor ez a három dátum az. A hatalom által rendezett három dátum viszont ebből a szempontból üti egymást. Hiszen március 21-én 1919-ben egy demokratikus társadalmat egy diktatúra váltott fel, ahol jogállamiságról szó sem lehetett, pedig Károlyi Mihálynak igen demokratikus törvényei voltak. Április 4-én pedig valóban beszélhetnénk talán arról, hogy a nácizmusból felszabadult az ország, de ez nem jelentette a nemzeti felszabadulást, mert új megszállás teljesedett be, hiszen a szovjet megszállás azóta is tart. Ezen okok miatt úgy érezzük, hogy ebben a kérdésben egyáltalán nincsen konszenzus, és ahol nincsen konszenzus, ott ne próbáljuk azt szégyellni, hogy ilyen hátrányos egymásra borulással mennyire egyetértünk. Nem értünk egyet. - Dusán Ferenc a KISZ részéről az Ötlet legutóbbi számában azt mondta, hogy a független szervezetek most abba a hibába esnek, mint az MSZMP korábban, hogy kisajátítják maguknak március 15-ét. - Igen. Ez roppant nevetséges, bohózatba illő vád. Most lelki szemeimmel elképzelem, hogy az alternatív szervezetek gumibottal ütlegelik majd a Múzeumkertben mondjuk Grósz Károlyt vagy a pártfunkcionáriusokat. Egyáltalán nem értem, hogy ez hogy vetődhet fel így. Mi egy szóval nem mondtuk azt, hogy ne ünnepeljék március 15-ét úgy, ahogy ők akarják úgy. Én ezért harcolni is hajlandó vagyok, hogy nekik joguk legyen április 4-ikével és március 21-vel összemosni. De bocsásson meg a világ, nekem is legyen jogom, hogy külön ünnepeljek. Nem értem, hol van itt a kisajátítás. Mindenki ünnepeljen úgy ahogy gondolja. - Viszont állítólag sok helyütt - legalábbis ebből értesül az ember a sajtóból - együtt ünnepel a Fidesz is az MSZMP-vel, a KISZ-szel. Sok hely? En két helyről tudok, Sopronról és Győrről. Tudni kell azt, hogy a Fideszben nem érvényesül a demokratikus centralizmus elve úgy, hogy mi azt az ajánlást tettük a vidéki tagcsoportoknak, hogy lehetőleg függetlenül ünnepeljenek, ne keressék meg a független szervezeteket. - Amennyiben ezt meg tudják tenni, de ezt mi nem írtuk elő nekik, nem úgy, mint az MSZMP. A Magyar Nemzetben mindjárt hatalmas címmel, hogy több helyütt közösen, ez a több hely végül Sopron volt megemlítve. Én csak a Fidesz részéről tudok nyilatkozni, de felsorolnám azokat a városokat, ahol a Fidesz vagy egyedül, olyan is van csak egyedül, de olyan is van, ahol - és azért ez van többségben -, ahol független szervezetekkel együtt, de az MSZMP-től külön ünnepelnek. Ez történik Szegeden, ez történik Pápán, Gyulán, Szombathelyen, minden bizonnyal Debrecenben, Pécsett - igaz, hogy ott 14-ikén este -, Kaposvárott, Egerben, Zalaegerszegen, Gyöngyösön, Vácon, Esztergomban. Nincsen biztos információm, de az MDF-től azt hallottam, hogy Miskolcon is lesz független ünnepség. - Köszönet a fideszes Rockenbauer Zoltánnak, és most Csengey Dénest kérdezem az MDF részéről: Hogyan döntött a Magyar Demokrata Fórum vezetősége arról, hogy hogyan ünneplik majd március 15-ét? Közösen a hivatalos szervekkel vagy nem közösen? - Több mint egy hónappal ezelőtt úgy döntöttünk, hogy a Fórum ideiglenes elnöksége külön ünnepel, és úgy döntöttünk, hogy nem óhajtjuk ezt direktívává tenni a vidéki csoportjaink részére. - Vannak olyan vidéki csoportok, amelyek úgy döntöttek, hogy együtt ünnepelnek az MSZMP-vel, hivatalos szervekkel, KISZ-szel, Népfronttal. Mi a ti meggondolásotok, mi az ő meggondolásuk? - Igen, persze ez a két kérdés látszólag ellentmondásban van egymással, és az ellentmondást úgy lehet feloldani ha (...) vagyunk. Számunkra nem volt más lehetőség. Nem lehet igazán komolyan venni egy olyan párt, hatalom kezdeményezését, amelyik éveken keresztül, még két évvel ezelőtt is gumibotoztatott ugyanezen a nemzeti ünnepen, és nem lehet karonfogva odaállni a Nemzeti Múzeum lépcsőjére azokkal a politikusokkal, akik megátalkodottan megtiltották tavaly októbere 23-án a forradalom évfordulójáról való megemlékezést, amelyik nagyon mértéktartó megemlékezésnek készült. Mi nem akartunk nagygyűlést, nem akartunk felvonulást, nem akartunk tüntetést. Arról lett volna szó, hogy aki ezt helyesnek tartja tegyen le egy szál piros virágot Bem József szobrához. Vízágyúkat vonultattak fel és rendőrökkel tették tele a fővárost, és azok a vízágyúk egyelőre közöttünk állnak, azok a rendőri erők egyelőre közöttünk állnak. Nem lehetett másképpen dönteni. Az az érzésem, hogy az MSZMP és kezdeményezésére a Hazafias Népfront, a KISZ és más szervezet rosszul tették, hogy ennyire kiélezték, ennyire erősen ambicionálták, hogy ezen az ünnepen demonstrálódjék egy olyan nemzeti egység, ami még nem született meg. Kétségtelen, hogy ma a tárgyalásos helyzet az, és kétségtelen, hogy minden komoly politikai tényező azt kívánja, szülessen nemzeti megegyezés, nemzeti kiegyezés. Remélhetően elkezdődtek volna a tárgyalások, amelyeknek a végén - hála - ez az általunk is kívánt fejlemény, nem lehet azt sugallni, hogy ez már bekövetkezett. Ezért számunkra nem volt lehetséges más döntés. Ugyanakkor viszont vidéken némileg más a helyzet. Vidéken nincs ott a vízágyú, vidéken nincs ott a március 15-i gumibotozásoknak az emléke. Az egész másképpen történt. Nem ugyanazok az élményei egy vidéki városnak, mint Budapestnek, és azért nem is lehet arra kényszeríteni egy vidéki Demokrata Fórum csoportot, hogy kövesse a példánkat, pláne a mi utasításunkat. Ebben az ügyben a Forum elnöksége egyébként sincs ilyen utasításos viszonyban vidéki csoportjaival, szuverénen nagykorú kölcsönösen, kölcsönös befolyásoló viszony. Nem akartuk azt, hogy méltatlan huzakodássá fajuljon március 15-ike. Nem akartuk azt, és nem akarjuk azt, hogy ehhez a naphoz egy friss nemzeti szakadás emléke kötődjön, és ezért úgy gondoltuk, mindenkinek saját maga, minden helyi csoportnak mik a szándékai, és ami legalább ugyanilyen fontos, mik a lehetőségei. Abba, hogy méltóképpen megünnepelje ezt az ünnepet, nem lehetett alakulófélben lévő kis létszámú gyenge, a helyi közéletben, helyi politikában tekintélyt még nem szerzett Demokrata Fórum csoportokat erejüket meghaladó vállalkozásba kergetni, és ezzel abba a helyzetbe hozni, hogy esetleg lenézéseket vonjanak magukra a helyi társadalomból, vagy esetleg a komolytalanság, a nevetségesség árnyéka takarjon be egy jóindulaltú kis csoportot. Nem lehetett senkit abba a helyzet hozni, hogy esetleg Pakson otthon maradjon, és egyáltalán ne ünnepelje meg az ünnepet, mert nem tudunk méltó körülményeket biztosítani a lakóhelyén az ünneplés számára. Valahogyan furcsa ennek az elég sokfelé ingázó gondolatnak ott van, hogy nem lehet olyan gesztust tenni ezen a napon, amelyik azt sugallná, hogy vannak olyan ünneplő csoportok, akik ebben az országban nem mondhatják magukat a magyar nemzet részeinek. Nagyon nehéz helyzet azért is, mert nyilvánvalóan külön ünneplés gesztusa, valamint konfrontációs gesztus, amikor a másik fél kinyilvánított szándéka az, hogy együtt szeretne, és közben elismerjük azt, hogy tárgyalási helyzet van. Logikus volna gőzösen is azt tenni. Igen, valóban tárgyalási helyzet van, de más egy politikai tárgyalás és más egy ünnep. Mindenkivel tárgyalunk, de az ünnep más, valamivel sokkal meghittebb, sokkal inkább összehajlás egy-egy meghitt csendességben. Tárgyalás, a jövőhöz való viszonyulás, az ünnep a múlthoz való viszonyulás. A jövőtől akartunk egységet, a múltról nem hazudhatjuk azt, hogy ez az egység valamikor létezett. Mondok egy hasonlatot. Mindenki joggal megsértődik, ha az utcájukban vízvezetéket akarnak építeni, és nem hívják meg a kérdés megvitatásához. De senki sem sértődhet meg azért mert nem hívták egy esküvőre vagy egy keresztelőre. Tudomásul kell venni, hogy egyelőre nincs abban a viszonyban, mint családtag, hogy erre a meghívóra igényt tarthatna, így látom ezt. - Ebben véletlenül menten vesztettek. Minden meggondolásukat, hogy a független szervezetek tagsága szívesen, általában is szívesen ünnepelnek együtt az MSZMP-vel és ezeknek a csoportoknak a vezetői ellenzik azt, hogy kommentálod ezt? - Egyáltalán nem ez a benyomásom. Jó három hete, hogy már naponta, szinte minden nap két gyűlésen részt veszek általában vidéken, és ez a kérdés mindenhol felmerül. Sok helyen döntöttek úgy, általában az erősen magukban elkészült, magukban bízó csoportok döntöttek úgy, hogy külön ünnepelnek, mint például legutóbb Zalaegerszegen, ott néztem végig egy ilyen döntés megszületését. De ahol végül úgy döntenek, hogy együtt ünnepelnek, az is úgy történik, hogy van egy hangos, és általában többségi vélemény, amelyik azt mondja, külön kell ünnepelni. Van egy csendes, halk, mérsékelt hang, amelyik azt mondja, hogy nincs rá erőnk, nem vagyunk képesek rá, és ha vitánk van, ez a hang meg tudja győzni azt az elemi vágyból táplálkozó másik szándékot, hogy tudunk-e vele ünnepelni. Minden gyűlésen elmondtam, ahol vidáman, felhőtlenül döntöttek úgy, hogy együtt ünnepelünk. Azt láttam, az ilyén döntés úgy születik meg, hogy a helyzetükkel tisztában lévő emberek beadták a derekukat azoknak a realitásoknak, amelyek között élnek. Pontosan azért is nem kívántuk befolyásolni a csoportjainkat, hogy ez a reális helyzetértékelésünk megszülethessen. - Abban a reményben köszönöm meg a beszélgetést Csengey Dénesnek és az előtte szóló Rockenbauer Zoltánnak, valamint Szilágyi Sándornak, hogy ez a nemzeti ünnepünk olyan szép lesz, amilyennek mindnyájan szeretnénk. +++
1989. március 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|