Rendszerváltás és az MTI

	Magyar külpolitika
------------------ München, 1990. január 8. (SZER, Világhíradó) - Gadó György értékeli a hazai külpolitikát: - Németh Miklós kormányának alighanem a külpolitikája az, amit a magyar társadalom a leginkább támogat. A kormány - és személy szerint Horn Gyula külügyminiszter - kétségkívül figyelemre méltó kezdeményezőkészséget tanúsított, amikor lépéseket tett a nyugat felé nyitás érdekében, az Európa Tanács és az Európai Közösségek irányában, a másik oldalon pedig a KGST alapos reformja, a szovjet csapatok kivonása, nem utolsósorban pedig még a romániai forradalom előtt a magyar kisebbségek védelme, sérelmeik nemzetközi megismertetése végett. Mindezeket a lépéseket értékelni kell, noha hiba lenne túlbecsülni őket. Egyfelől a társadalom nyomása és a magyar nemzetgazdaság súlyos helyzetének nyomasztó kényszere alatt következtek be olyan helyzetben, amikor jószerint a külpolitika volt az egyetlen terület, amelyen a kormány cselekvőképesnek és rokonszenvesnek mutatkozhatott. Másfelelől ma már végtére is elég zilált állapotban van a szovjet birodalom ahhoz, hogy valami túl nagy bátorság ne kellett légyen (sic ) e lépések megtételéhez. Mindamellett a magyar külpolitika kezdeményezései maguk is hozzájárultak a sztálini-brezsnyevi birodalmi koncepciók aláásához és - habár a magyar lépéseket számos esetben így az Európa Tanácshoz, vagy Dél-Koreához fűződő kapcsolatok esetében maga a Szovjetunió is követte - ehhez nem csökkenti Budapest érdemeit. (folyt.) 1990. január 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar külpolitika - 1. folyt.
A legutóbbi napok további fejleményt hoztak az ideológiai dogmák béklyóitól mentes, kiegyensúlyozott, sokoldalú, vagyis a normális magyar külpolitika kialakításában. A dél-afrikai külügyminiszter minapi látogatása Budapesten ismét megdöntött egy tabut, aminek a haszontalansága már régen nyilvánvaló volt. Dél-Afrika utóvégre a fekete földrész gazdaságilag legfejlettebb, legerősebb állama, amelyben - mellesleg szólva - a feketebőrű lakosság is magasabb színvonalon él, mint a legtöbb más afrikai országban. Ezért oktalanság lenne továbbra is lemondani a lehetőségekről, amelyeket a magyar kivitel számára, valamint a magyar ipar műszaki színvonalának emelése tekintetében kínál. Nem kell szeretni egy államot ahhoz, hogy normális gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat tartsunk fenn vele. Ugyanakkor nem kényszerülünk e kapcsolatok érdekvédelmi, politikai, vagy pláne katonai együttműködésre. Pik Botha magyarországi tárgyalásaival épp csak a jég tört meg és kívánatos lenne, hogy a faji elkülönítési politikával szembeni minden és valóban jogos elvi és politikai ellenvetéseink fenntartásával most már számottevő mértékben fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat ezzel a fejlett országgal. A magyar külpolitika másik, ugyancsak elvi jelentőséggel is bíró lépése e napoknak Horn Gyula izraeli látogatása volt, aminek eredményeként kulturális együttműködésről írtak alá megállapodást. Ez az önmagának is jelentős fejlemény régi magyar adósságot törleszt. Gondoljunk csak arra, hogy Izraelben mintegy negyedmillióan élnek magyarországi származásúak, akiknek a nagy része még ért magyarul. Az a körülmény, hogy ezt a kulturális megállapodást a magyar külügyminiszter írta alá, már utal arra, hogy a látogatás tétje és jelentősége ennél nagyobb volt. Hazánknak érdekei fűződnek ahhoz, hogy Izrael vesse latba befolyását a magyar gazdaság nemzetközi megsegítése érdekében. (folyt.) 1990. január 8., hétfő
Vissza »

	- Magyar külpolitika - 2. folyt.
Túl azonban a közvetlen érdekeken, távolabbi érdekeink is amellett szólnak, hogy végleges és meggyőző módon rendezzük viszonyunkat a zsidó állammal. Nemcsak azért, mert ez a magyar demokrácia hazai megszilárdulása szempontjából nélkülözhetetlen erkölcsi kötelességünk - a hitleri népirtásban való 1944-es magyar közreműködésre tekintettel -, hanem azért is, mert fontos ahhoz, hogy a nyugati demokráciák maguk közé fogadják Magyarországot. Politikai és erkölcsi szempontból egyaránt tarthatatlan volt, hogy a magyar külpolitika évtizedeken át egyoldalúan csak a különféle arab diktatúrákat és terrorrendszereket támogatta, ezek kedvéért elhanyagolta a még mérsékeltebb arab államokat is, miközben e politika miatt nem egyszer komoly gazdasági hátrányokat is szenvedtünk. A magyar miniszterelnök még január folyamán bekövetkező hivatalos látogatása Izraelben - mely első lesz maga nemében és amelynek alkalmával először fogadnak majd kelet-európai kormányfőt a zsidó államban - ennek az elvi fordulatnak lehet majd a jelképe és megszilárdítója. Még akkor is, ha magyar részről közben jogosan hangsúlyozzák, hogy az irazeli kapcsolatok miatt nem kívánnak lemondani az arab kapcsolatokról. Remélhetőleg így veszik tudomásul ezt az érintett arab országok is, noha - amint Horn Gyula elmondta legutóbbi sajtótájékoztatóján - némelyikük részéről fenyegetések is elhangzottak irányunkban az Izrael felé történt nyitás miatt. +++ 1990. január 8., hétfő
Vissza »