|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Közéletünk tisztaságáért - Az SZDSZ V. kerületi csoportjának nyilatkozata
"A lehallgatási botrány mellett hazánk
politikai életében más aggasztó jelek is tapasztalhatók. Az
V. kerületben január 13-án, szombaton sorrakerülő időközi választáson
az SZDSZ, az MSZDP, az FKGP és a Fidesz színeiben induló Tamás
Gáspár Miklós ellen példa nélkülien alantas akciókat indítottak
magukat meg nem nevező erők. Légből kapott rágalmakat tartalmazó
cikk másolatát szórják szét némelyek, míg mások sztálinista,
fasiszta uszítás fogalmát kimerítő röplapot köröznek."
SZER, Magyar híradó:
A belügy körül gyűrűző botrány
"Nos, egyszerre tehát kisült, hogy milyen sok szervezet létezik,
amelyek egytől egyik a törvényességet és az állampolgárok jogait
védelmezik. Szinte érthetetlen, hogy ezek a nagyhatalmú testületek
miért vártak a Fidesz és a szabaddemokraták bejelentésére, miért nem
maguktól kezdeményezték a kivizsgálást. Az ugyanis mindig is nyílt
titok volt, hogy a BM előszeretettel hallgatja le egyesek - és nem
is olyan kevesek - telefonbeszélgetéseit. Szinte érthetetlen -
mondtam -, holott jól tudom, hogy a régi elvtársak, mai bajtársak
még sokfelé ott vannak, a belügyben és máshol is."
|
|
|
|
|
|
|
Kelet-Európa - új szerepet keresnek a kommunisták
|
-------------------------------------------------
Washington, 1990. január 7. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Kelet-Európát az egész előző évben politikai földrengés rázta. A szovjet tömbben megdőltek az ortodox kommunista rezsimek, a tömegtüntetések és egyéb társadalmi véleménynyilvánítások egyre nyíltabban kommunistaellenes jelleget öltöttek. De mégis elgondolkodtató, hogy Kelet-Berlintől Szófiáig még mindig kommunisták töltik be a kulcsfontosságú hivatalokat. Pártkarrieristák alkotják az új ideiglenes román kormány színe-javát, Lengyelország elnöke a kommunista Jaruzeslki, és Csehszlovákiában a reformkommunista Dubceket a napokban nevezték ki parlamenti elnökké.
Nyugati szakértők a rezsimváltozást túlélő kommunisták nagy többségét rátermett politikusnak tartják, olyan személynek, aki egy ideiglenes hatalmi vákumban szakértelemmel képes feladatait ellátni. Ám ugyanezek a szakértők arra is rámutatnak, hogy a 90-es évek során ennek az élcsapatnak még a legtehetségesebbje is áldozatául eshet a Közép-Európát gyakorlatilag dekommunizáló politikai folyamatnak. Talán ezért is nagy jelentőségű a nem kommunista Václav Havel államfő kinevezése. Ez nemcsak egy fantasztikus változásokat eredményező év utolsó nagy jelentőségű politikai eseménye volt, hanem egy valóban új korszak beköszöntésének jele is.
Gáti Károly, az amerikai Union College politológus professzora szerint ma még csak átmeneti időszakról beszélhetünk. Minden forradalaom így kezdődik - mondja. - Ez az első fázis. A második az lesz, amely az új Kelet-, illetve Közép-Európát kialalkítja. Az emberek gyűlölik a kommunizmust és ezért az első adódó alkalommal elsöprik őket a hatalomból. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kelet-Európa: új szerepet keresnek - 1. folyt.
|
Ennek természetesen komoly hatása lesz a Szovjetunióra is. Amíg reformkommunisták vezetnek egyes országokat, s gondolunk itt elsősorban a keletnémet Modrowra, a bolgár Mladenovra és a román Iliescura, addig Mihail Gorbacsov legalább azt mondhatja, hogy Kelet-Európa az ő politikáját követi, és a modern körülményekhez igazított kommunizmus kulcsfontosságú politikai erőként megtartotta.
Köztudott, hogy Gobacsov Mladenovot és Iliescut is jól ismeri, tehát számíthat két kelet-európai államban is valamiféle személyes befolyásra, ami mindenképpen előnyére válik Moszkvában. Ha viszont ezeket és a hozzájuk hasonló pártembereket is eltávolítják a vezetésből, vagy akárcsak mellékszereplőkké fokozzák le - ami reális lehetőség -, Gorbacsovnak nagy gondja lesz: a Kremlben nehezen tudja majd bárkivel is elhitetni, hogy nem saját reformjai döntik meg a kommunizmust. Ezért oly nehéz megjósolni, milyen politikai rendszer alakul ki az új Kelet-Európában.
A volt szojvet tömb népei a Balti-tengertől a Fekete-tengerig szervezkednek, a legkülönfélébb politikai és társadalmi csoportosulásokat, pártokat, koalíciókat hozzák létre, hogy az év első felére tervezett választásokon igazságos küzdelemben legyőzhessék a kommunistákat.
Utóljára hét évtizede volt ilyen a közép-európai politikai helyzet. Németországot az első világháború, Oroszorzságot ezen felül még a bolsevik forradalom is meggyengítette, és a két hatalom akkor törődött legkevesebbet a többi országgal. 1919-ben Kun Béla rövid időre uralomra juttathatott egy bolsevik rezsimet Magyarországon, és Jugoszláviban, Csehszlovákiában, Bulgáriában is ekkortájt alakult ki az erős kommunista párt. A hagyományos burzsoá pártokra azonban nem a kommunisták jelentették a legnagyobb veszélyt, hanem az agrárországok, mezőgazdasággal foglalkozó, illetve abból élő lakosságának érdekeit képviselő politikai szervezetek. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kelet-Európa: új szerepet - 2. folyt.
|
Ezeknek a régi pártoknak és mozgalmaknak, Kelet-Európában is megvannak az utódai. Többek között ilyen Lengyelországban a vidéki szolidaritás, Magyarországon a Kisgazdapárt és a Ceausescu utáni Romániában az elsők között megalakult Nemzeti Keresztény Parasztpárt. A nem kommunista pártok platformjaiban a nacionalizmus is egyre erősebben tűnik fel. 70 év alatt azonban Közép- és Kelet-Európa iparosodott, a lakosság többségét már nem a mezőgazdaság, hanem az ipar és kereskedelem foglalkoztatja minden országban.
A kelet-európai középosztály gerincét a munkásság alkotja, és ez a szintén újonnan létrejött nyugati stílusú konzervatív pártoknak a szavazóurnáknál nemigen bizonyul majd kedvezőnek, legalábbis kezdetben nem. A kelet-európaiak nagy általánosságban támogatják a szabadpiac elvét, és a fogyasztási cikkek választékát bővítő gazdasági reformokat, de ragaszkodni látszanak az úgynevezett szociális juttatásokhoz, amelyeknek nincs helye a Thatcher vagy a Reagan-féle konzervatívizmusban. Amihez persze a kelet-európaiak leginkább vonzódnak, az a nyugati demokrácia számukra anyagilag egyelőre elérhetetlenül drága skandináv modellje.
Ha a nyugati stílusú konzervatív pártok vezetői nem sok reménnyel tekintenek a választások elé, akkor vígasztalást találhatnak abban, hogy a kommunistáknak még náluk is nehezebb dolguk lesz. Persze elképzelhető, hogy a sok esetben önmagát szétforgácsoló és frakcióhrcokat folytató ellenzék ellen képesek összefogni és ügyesen, egy zászló alatt felsorakozva meghirdetni egy elfogadható, hihető politkai platformot, mert akkor egészen jó választási eredményeket is elérhetnek. Erre azonban egyre kevesebben számítanak. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kelet-Európa: új szerepet... - 3. folyt.
|
Zbigniew Brzezinski, volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint a reformkommunisták is hiába reménykednek: szabad választásokon alig van bármi esélyük. Brzezinskinek meggyőződése, hogy a mást jósoló nyugati politikai szakértők nem fogják fel, milyen kommunizmus-gyűlölet él a közép-kelet-európai népekben. Erre fölösleges példákat citálni, de az érdekesség kedvéért mégis megemlítjük, hogy egy korai felmérés azt mutatta, hogy a tavaszra tervezett lengyel helyi választásokon, amelyeken 111 ezer kisebb-nagyobb tisztségért versengenek majd a jelöltek, a kommunisták a voksoknak kevesebb mint 3 százalékára számíthatnak.
Pozsgay Imre nemrég még a legnépszerűbb politikus volt Magyarországon, és nyugati szakértők szerint ő lett volna a tavaszi szabad magyar választások biztos győztese, az ellenzék szervezettségének növekedésével azonban esélyei rohamosan kezdtek csökkenni. Pozsgay - mint ismeretes - a szólásszabadság és egyéni szabadságjogok érdekében felemelte szavát már akkor, amikor ez kimondottan veszélyesnek tűnt. Ő volt az a kommunista, aki némi védelmet nyújtott a Kádár-rezsim ellenségeinek és a liberalizálás irányába tolta a pártot. Most, hogy Magyarország polgárai élvezhetik szabadságjogaikat, Pozsgay Imrére egyre kevésbé lesz szükség.
Az átkeresztelkedett MSZMP egyik tagja a múlt héten még úgy nyilatkozott, hogy a Magyar Szocialista Párt a parlamenti választásokon a szavazatok 20-30 százalékát biztosra megszerzi, és ez majd lehetővé teszi, hogy a Demokrata Fórummal koalícióra lépve hatalmon maradjon. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kelet-Európa: új szerepet... - 4. folyt.
|
Amerikai politikai elemzők igen szkeptikusan fogadják ezt az előrejelzést és rámutatnak, hogy pillanatnyilag Közép-Kelet-Európában azok a kommunisták reménykedhetnek a választásokban, akik alaposan ki tudják bővíteni pirinyóra összezsugorodott tömegbázisukat, amit ma csak nacionalista érzelmekre apellálva érhetnek el. Milan Kucan, a jugoszláviai Szlovénia kommunista vezetője ebbe a táborba tartozik, Pozsgay viszont nem.
Nyugati szakértők szerint a változások kezdete óta a reformkommunistáknak egy újonnan feltűnt generációja került néhány helyen az élvonalva, és ezekre az emberekre már csak azért is érdemes felfigyelni, mert ők ma a legérdekesebb politikusok. Nagy részük a sztálinista vezetést már akkor ellenezte és bírálta, amikor ezért büntetés járt. Ebbe a csoportba tartozik Gregor Gysi, a keletnémet pártfőtitkár és a mérsékelt Andrej Lucanov, a bolgár politikai bizottság új tagja is. A legérdekesebb új vezető természetesen a román Iliescu, akit egy amerikai politológus feltűnően őszinte és felvilágosult személyként ismert meg még 1973-ban, amikor Iliescu Iasi első titkára volt.
Daniel Nelson, a Carnegie Béke Alapítvány vezető munkatársa elmondta, hogy közel hét éve egy magánbeszélgetésen - amelyre a lehallgatókészülékek miatt séta közben kerített sort - Iliescu nyíltan beszámolt a központi vezetéssel való nézeteltéréseiről. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kelet-Európa: új szerepet keresnek - 5. folyt.
|
Az új generációs reformkommunista vezetők között van egy érdekes hasonlóság, s ez nem kerülte el a nyugati politológusok figyelmét sem. Ők világítottak rá, hogy ezeknek a személyeknek szülei is párttagok voltak, de egy kockázatosabb világban, a harmincas-negyvenes években, amikor őszinte, jóhiszemű idealistákat vonzott a mozgalomba a fasizmus elleni küzdelem szükségessége.
Gregor Gysi apja a II. világháborúban a Német Kommunsita Párt tagja volt, és Franciaországba kellett menekülnie, hogy életét megmentse. Iliescu apja a kis taglétszámú, szintén illegalitásban működő Román Kommunista Pártnak volt alapítója. A jugoszláviai Horvátország kommunista pártjának új feje, Ivica Rasan náci koncentrációs táborban született. Az új csehszlovák pártvezetők egyike, Vasil Mohorita talán a lényegre mutatott rá, amikor azt mondta: olyan kommunista család gyermeke, amely sohasem profitált a párttagságból.
Elképzelhető tehát, legalábbis ezeknek a személyeknek esetében, hogy olyan családi környezetben szívták magukba a kommunizmus eszméit, ahol a moszkvai támogatással hatalomra juttatott sztálinista rezsimeket árulásnak tekintették. Az ilyen reformkommunisták talán nem elvakult karrieristák, hanem valószínűleg tisztességes emberek, akik talán magasabb ideálokat akarnak szolgálni, őszintén törekszenek a demokráciára. Ez esetben sajnálatos, hogy esetleg őket is elsorodja a kommunisták iránt táplált általános népharag. De nemcsak ettől kell tartaniuk, hanem attól is, hogy a szabadságjogok kiterjesztése lehetővé teszi múltjuk alapos kivizsgálását is.
Nagyon kellemetlen dolgok derülhetnek ki egyik-másikukról. Alekszander Dubcek például az 1968-as szovjet invázió után a csehszlovák parlamentben áldását adta az orosz csapatok jelenlétének legalizálását jelentő egyezményre. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kelet-Európa: új szerepet keresnek - 6. folyt.
|
Igen kényelmetlenül érezheti magát majd az a román vezető is, akiről kitudódik, hogy karierjét a Securitatéban kezdta. Meg nem erősített jelentések szerint az új ideiglenes kormány több tagjának múltjában ott ez a szégyenfolt.
Közép-Kelet-Európa kommunista történelméből túl sokminden vár még nyilvánosságra hozatalra. Csehszlovákiában most kezdődött a szovjet invázió kollaboránsainak felkutatására irányuló vizsgálat. A magyar kommunisták tudni akarják, kik azok a románok, akiknek Nagy Imre elrablásához és kiadatásához köze volt. De hány vezető beosztású kommunistának nincs takargatnivalója? Amikor a sztálinistákat bíróság elé állítják, hogy számot adjanak tetteikről, a kommunistaellenesség tetőfokára fog hágni.
Brzezinski szerint éppen a felelősségrevonás biztosíthatja, hogy a kelet-európai demokratizálódás ne lassuljon le. +++
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|