|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Közéletünk tisztaságáért - Az SZDSZ V. kerületi csoportjának nyilatkozata
"A lehallgatási botrány mellett hazánk
politikai életében más aggasztó jelek is tapasztalhatók. Az
V. kerületben január 13-án, szombaton sorrakerülő időközi választáson
az SZDSZ, az MSZDP, az FKGP és a Fidesz színeiben induló Tamás
Gáspár Miklós ellen példa nélkülien alantas akciókat indítottak
magukat meg nem nevező erők. Légből kapott rágalmakat tartalmazó
cikk másolatát szórják szét némelyek, míg mások sztálinista,
fasiszta uszítás fogalmát kimerítő röplapot köröznek."
SZER, Magyar híradó:
A belügy körül gyűrűző botrány
"Nos, egyszerre tehát kisült, hogy milyen sok szervezet létezik,
amelyek egytől egyik a törvényességet és az állampolgárok jogait
védelmezik. Szinte érthetetlen, hogy ezek a nagyhatalmú testületek
miért vártak a Fidesz és a szabaddemokraták bejelentésére, miért nem
maguktól kezdeményezték a kivizsgálást. Az ugyanis mindig is nyílt
titok volt, hogy a BM előszeretettel hallgatja le egyesek - és nem
is olyan kevesek - telefonbeszélgetéseit. Szinte érthetetlen -
mondtam -, holott jól tudom, hogy a régi elvtársak, mai bajtársak
még sokfelé ott vannak, a belügyben és máshol is."
|
|
|
|
|
|
|
A Független Jogász Fórum választmányának nyilatkozata az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáról (2. rész) (OS)
|
Hasonló a helyzet a gyakorlati jogászok választhatóságával. Itt a legalább húsz éves (folyamatosnak tekinthető) szakmai gyakorlatot kell olyan munkakörben letölteni, amelynek ellátásához állam- és jogtudományi végzettség szükséges. Ez a rendelkezés a szakmai gyakorlat fogalmát szűkítően értelmezi. Csakis ezek a valóban jogászi munkakörök, csakis az ezeknek megfelelő munkakörben szerzett nagy szakmai tapasztalat kvalifikálhatnak valakit az alkotmánybírói méltóságra. Ha a jogi végzettség ,,szükségessége,, nem jogszabályi követelmény lenne, akkor az csupán annyit jelentene, hogy az adott munkakör ellátáshához a jogi végzettség mintegy előnyös. Eképpen bármely vállalat-, hivatalvezető, igazgatási szervező, büntetésvégrehajtási parancsnok, bűnügyi tudósító, vagy funkcionárius hivatkozhatna arra, hogy a munkájához szüksége van jogi végzettségére is. Ezzel az alkotmánybírói méltóságra szóbajöhető személyek köre minden, legalább húsz évvel ezelőtt végzett jogászra kiterjedne. Értelmezésünket alátámasztja a törvény keletkezéstörténete is. A háromoldalú tárgyalások során az Ellenzéki Kerekasztal javaslata az volt, hogy bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok közül válasszák az alkotmánybíróság gyakorló jogász tagjait. Ez biztosította volna ugyanis a szükséges jogalkalmazói tapasztalatot. Az MSZMP delegációjának javaslatára állapodtak meg a jelenlegi szövegben. Ez végsősoron oda vezetett, hogy alkotmánybíró lehet az olyan gyakorló jogász is, aki szakvizsga híján nem is lehetne bíró, ügyész, ügyvéd, vagy jogtanácsos. Ez a kiterjesztő jogértelmezés azonban megengedhetetlen. Az Alkotmánybíróságnak felül kell állnia a napi politikai és pártérdekeken. A pártoknak a jelölőbizottságban kiegyenlítő funkciója van: a Parlamentben jelenlévő politikai erőknek megegyezésre kell jutniuk az alkotmánybírák személyét illetően. A pártfelettiséget fejezi ki az alkotmánynak az a rendelkezése is, hogy az alkotmánybírákat az Országgyűlés kétharmados szótöbbséggel választja meg. Mindezzel az állna összhangban, ha a jelölőbizottságban a jelölés is hasonló arányban történne. Ha a 11 szavazatból 7 lenne szükséges az érvényes jelöléshez, a pártok közötti megegyezés legteljesebb mértéke biztosított lenne anélkül, hogy a legnagyobb kéviselettel rendelkező párt vétójoggal rendelkezne. Mivel az alkotmánybírákat jelölő ad hoc bizottság maga határozza meg eljárását, egy ilyen megoldásnak sem lenne semmi akadálya. a Független Jogász Fórum választmánya (OS)
1989. november 12., vasárnap 13:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|