 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A szolnoki Varga Katalin Gimnázium nevelőtestületének tiltakozása
"A Magyar Nemzet 1990. január 6-i
számában a Kis magyar Watergate-ügyben olvastuk, hogy az
állambiztonsági szervek 1989. december 22-én kelt napi tájékoztatója
foglalkozott a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákjainak a
nyilvánosság elé tárt - a Szolnok Megyei Néplapban megjelent -, a
romániai emberi jogok lábbal tiprása elleni szolidaritási
felhívásával. Ezt a tényt ,,a selejtezésig szigorúan titkos,,
felirattal ellátott aktában őriztek.
Mi, a gimnázium pedagógia, szakmai felelősséget vállaló nevelői
tiltakozunk az ilyen és ehhez hasonló eljárások miatt."
SZER, Világhíradó:
Kónya Imre a lehallgatási botrányról
"Németh
Miklós kormányfő azonban sietett elhatárolni magát a
törvénytelenségektől, csakhogy kétféle felelősség van: büntetőjogi
és politikai. Az utóbbitól pedig aligha mentesülhet eleve a
miniszterelnök. Ő ugyanis - hangsúlyozom - politikai értelemben
mindenért felel, ami a kormány hatáskörébe tartozik. Még olyan
cselekményekért is, amelyeket a tudta nélkül követtek el. Éppen
azért áll rendelkezésére kiterjedt hivatali jogkör, hogy a
minisztériumok tevékenységét ellenőrizze.
A kormányfői elhatárolódást tehát aligha lehet úgy felfogni,
hogyha ezt kijelentette, akkor minden rendben van. Azt, hogy mi van
rendben és mi nincs, azt majd a nyomozás fogja kideríteni."
|
|
|
|
|
|
 |
Sevardnadze - Románia
|
Dorogi Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. január 5. péntek (MTI-tud.) - A szovjet
vezetésnek nem voltak illúziói a Ceausescu-rezsim jellegét és
népszerűségét illetően, így tisztában volt azzal is, hogy előbb
utóbb buknia kell. Ennek időpontjáról azonban nem volt és nem is
lehetett előzetes információja, hiszen spontán megmozdulás
eredményeként következett be.
Ezt Eduard Sevardnadze közölte a Komszomolszkaja Pravda című
napilapnak adott interjúban. A szovjet diplomácia vezetője romániai
látogatását megelőzően nyilatkozott a szovjet újság szombati
számának. Az interjut péntek este ismertette a TASZSZ.
- Most már el lehet mondani: az erősödő válság közepette az
agonizáló Ceausescu-rezsim azzal próbálta megvádolni a Szovjetuniót
és a VSZ más országait, hogy kormányellenes megmozdulásokat
szerveznek Romániában. Ezért nem volt szabad még ennek halvány
látszatát keltő érveket sem a kezébe adni - fejtette ki Sevardnadze,
utalva ezzel a szovjet vezetés Romániával kapcsolatos álláspontjának
némi késedelemmel történt közzétételére is.
A külügyminiszter visszautasította azokat a vélekedéseket,
amelyek szerint a bukaresti szovjet nagykövetség és a
külügyminisztérium nem állt feladata magaslatán, s ezért
történhetett meg az, hogy Gorbacsov a NKK ülésén ellentmondásos
hírekről, értesülésekről beszélt. Ezeket az eseményeket egyrészt nem
lehetett abszolút pontossággal meghatározni, másrészt a román
vezetés a temesvári események után nemhogy semmiféle információt nem
adott, de még úgy is tett, mintha mi sem történt volna. Maga
Ceausescu Sevardnadze brüsszeli kijelentését - (amelyben
sajnálkozását fejezte ki az esetleges áldozatok miatt) -
meglehetősen ingerülten fogadta, s egyebek között ez is arra
ösztönözte Moszkvát, hogy csak a felkelés méreteiről kapott
megbízható információk alapján nyilvánítson hivatalosan véleményt.
Az események hátteréről szólva elmondta, hogy a szovjet
külügyminisztérium éjjel-nappal kapcsolatban állt a bukaresti
nagykövetséggel, ahova egyébként az események kirobbanásakor
visszautazott az éppen szabadságát töltő nagykövet is.
Sevardnadze határozottan elvetette egy esetleges romániai
szovjet beavatkozás lehetőségét, mivel az nem állt volna összhangban
a peresztrojka szellemével. Megjegyezte, hogy a korábbi időszak e
káros gyakorlatától most inkább Moszkvának kellett visszatartania
másokat. +++
1990. január 5., péntek 19:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|