|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A szolnoki Varga Katalin Gimnázium nevelőtestületének tiltakozása
"A Magyar Nemzet 1990. január 6-i
számában a Kis magyar Watergate-ügyben olvastuk, hogy az
állambiztonsági szervek 1989. december 22-én kelt napi tájékoztatója
foglalkozott a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákjainak a
nyilvánosság elé tárt - a Szolnok Megyei Néplapban megjelent -, a
romániai emberi jogok lábbal tiprása elleni szolidaritási
felhívásával. Ezt a tényt ,,a selejtezésig szigorúan titkos,,
felirattal ellátott aktában őriztek.
Mi, a gimnázium pedagógia, szakmai felelősséget vállaló nevelői
tiltakozunk az ilyen és ehhez hasonló eljárások miatt."
SZER, Világhíradó:
Kónya Imre a lehallgatási botrányról
"Németh
Miklós kormányfő azonban sietett elhatárolni magát a
törvénytelenségektől, csakhogy kétféle felelősség van: büntetőjogi
és politikai. Az utóbbitól pedig aligha mentesülhet eleve a
miniszterelnök. Ő ugyanis - hangsúlyozom - politikai értelemben
mindenért felel, ami a kormány hatáskörébe tartozik. Még olyan
cselekményekért is, amelyeket a tudta nélkül követtek el. Éppen
azért áll rendelkezésére kiterjedt hivatali jogkör, hogy a
minisztériumok tevékenységét ellenőrizze.
A kormányfői elhatárolódást tehát aligha lehet úgy felfogni,
hogyha ezt kijelentette, akkor minden rendben van. Azt, hogy mi van
rendben és mi nincs, azt majd a nyomozás fogja kideríteni."
|
|
|
|
|
|
|
Az inflációtól ments meg uram minket
|
Közkézen forogtak, majd a hivatalos híradásokba is bekerültek a különféle listák a várható drasztikus áremelésekről. A hús és a tej, illetve az ezekből készülő termékek döbbenetes drágulását immár tényként kell tudomásul vennünk. Méghozzá úgy, hogy fogalmunk sincs róla, vajon a bérek emelése követi-e majd az árakét? Ami pedig az ügyben a legnehezebben megemészthető: egyáltalán nem biztos, hogy jó, ha követi. Mielőtt az olvasó meglincselés céljából keresné a szerzőt, kérem hallgattassék - azaz olvastassék - végig.
al. Az árak felszabadítása
A januári inflációs hullámnak története van. Szeptemberben a TOT és a MÉM képviselői kérték-követelték a kormány vezetőitől az élelmiszerárak teljes felszabadítását. Arra hivatkozva kérték ezt, hogy az élelmiszerárak nem piaci árak, hanem szociálpolitikai szempontokat érvényesítenek, s így a termelőknek nem nyújtanak fedezetet sem a kellő jövedelmezőségre, sem pedig tevékenységük - az élelmiszertermelés - fejlesztésére. A kormány vezetői igent mondtak, hiszen a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát - amit a múlt rendszer vétkesen összemosott - valóban külön kell választani. A megélhetésről nem mesterségesen alacsonyan tartott élelmiszerárakkal, hanem a piaci árak mellett önálló és erős szociálpolitikával kell gondoskodni.
Igent mondott az Országos Árhivatal is - de csak elvben értett egyet. Elnöke hangoztatta: az árakat valóban fel kell szabadítani, ám nem minden előkészület nélkül, nem vaktában. Ahhoz ugyanis, hogy a termelők sok évtizedes sérelmeiket mintegy visszamenőlegesen is orvosolva, most ne diktálhassanak irreálisan magas árakat, a fékentartás bizonyos eszközeire van szükség. Ilyen eszköz lehet mindenekelőtt jelentős árukészletek állami tartalékolása, ami - szükség esetén - módot nyújt a piaci beavatkozásra. Pontosabban arra, hogy ha a termelők irreális árakat diktálnak, akkor az állam olyan mennyiségű árut dobhasson piacra, amennyi enyhe túlkínálatot teremt, vagyis piaci korlátot állít a féktelen áremelés elé.
Azt is szükségesnek látta az árhivatal elnöke, hogy másként szabályozzák a termelők exportérdekeltségét. A jelenlegi erős érdekeltség ugyanis szintén akadályozhatja annak az enyhe túlkínálatnak a fenntartását, ami az infláció fékezéséhez nélkülözhetetlen. (folyt.)
1990. január 4., csütörtök 15:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|