|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma Belső Biztonsági Szolgálata személyi állományának nyilatkozata
"A személyi állomány értetlenül áll az SZDSZ és a Fidesz által a
kormány elnökétől követelt, leszámolás színezetű kollektív
felelősségrevonást, elbocsátást, a történelemből már ismert,
rosszemlékű ,,B listára,, helyezést sürgető elképzelések előtt,
hiszen ez szöges ellentétben áll az említett szervezetek eddig
deklarált demokratikus elveivel.
Mélységesen elítéljük és megvetjük azt a személyt, aki szigorú
állam- és szolgálati titkok illetéktelen kezekbe juttatásával súlyos
bűncselekményt követett el."
BBC, Panoráma:
Kelet-Európa és Magyarország - interjú Tom Lantossal
"Látni kell azt is, hogy a lengyelek mennyivel több segítséget
kapnak Amerikából, hogy ők sokkal okosabban, inteligesebben
politizálnak, mint a magyarok.
Az amerikai kormány és a Kongresszus demokrata kezekben van, de
azt hiszem, nem egy titok, hogy a magyaroknak talán 90 százaléka
republikánus. Ezért a Kongresszusban a magyaroknak nincs nagy
befolyása, és véleményem szerint ezért is Magyarországnak sokkal
nehezebb dolga van a Kongresszusban, mint Lengyelországnak, és nincs
nekem sincs sok kollégám, akiknek a magyarok nagyon fontosak
lennének."
|
|
|
|
|
|
|
Erdély jövője
|
London, 1990. január 7. (BBC, Panoráma) - Maczkó László rovata következik: Kényes kérdés.
Romániában a Ceausescu-rezsim bukása fölötti öröm elülése után nemcsak a közelmúlt évtizedek súlyos vereségével kell szembenézni, hanem történelmi távlatba visszanyúló problémák is valamilyen elfogadható megoldást kívánnak. Az európai tömbök bomladozásával és a kelet-európai országok önálló útra lépésével szinte elkerülhetetlen lesz, hogy előbukkanjanak olyan kérdések, melyeket a status quo fojtott el.
Mint ahogy a megfeszült földkéreg átrendeződése kisebb-nagyobb földrengéseket vált ki, kisebb-nagyobb politikai rengések várhatók Európa alapvető átrendeződésének nyomán is.
Az angol sajtóban már megjelent egy-két cikk, sőt néhány angol politikus és kommentátor is kifejtett olyan véleményt, mely szerint Románia, de közelebbről Erdély problémáit a két világháborút követő igazságtalan rabló békeszerződések súlyosbították. Románia is megsínylette ezeket a nagyhatalmi osztozkodásokat: Besszarábia, Bukovina ma a Szovjetunióhoz tartozik.
Erdélyről és esetleges jövőbeli sorsáról beszélgetünk Jotisky Lászlóval, aki a múlt héten vezette kerekasztal-beszélgetésünket romániai témáról.
A bevezetőhöz van-e valami hozzászólni valód, Laci? (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Erdély jövője - 1. folyt.
|
- Tulajdonképpen csak annyi, hogy természetes, hogy a Romániában végbement forradalom, véres forradalom maga után hoz olyan dolgokat is, amelyeket feltehetően maguk a románok nem gondoltak át, vagy nem vártak ettől, és ezek közé valószínűleg tartozik az is, hogy felújúlhat egy bizonyos fajta, ha nem is ellenségeskedés, de nézetellentét Erdély fölött, ami eddig is mindig megvolt a felszín alatt, csak mondjuk jóval a felszín alá kergette az a közös ügy, hogy valahogyan meg kell szabadulni ettől a szörnyű elnyomó rendszertől, amelyet Ceausescu épített ki, tehát Románián belül volt egy ilyen ideiglenes egyetértés magyarok és románok között.
Én a magam személyes részéről abban reménykedem, hogy ez nem fog teljesen szertefoszlani, de nem látom ennek semmi biztosítékát.
- Nem tudom, hogy múltkoriban láttad-e az angol televízióban a Szabad Románok Világszervezetének az elnökét, Ion Ratiut, meg egy-két társát, akik nyilatkoztak a helyzettel kapcsolatban, ők a román demokráciának a hívei, legalábbis így mondják, és így tudom; amiket mondtak Erdéllyel kapcsolatban, meg a magyarok szerepével Romániában, az nem sok bíztatót tartalmazott magyar szempontból. Na most az ő hangjuk mennyire számíthat?
- Biztos, hogy nagyon sokat számít, abból a szempontból számít sokat, hogy ők valószínűleg ugyanolyan nézeteket vallanak mint Romániában a demokratikus közvélemény jó része.
- Na most én bizonyos analógiát látok az észak-ír és az erdélyi helyzet között. Észak-Írországban egy Angliából áttelepült többség nem engedi, ráadásul demokratikus jogaival élve nem engedi, hogy a kisebbség csatlakozzon magához az Ír Köztársasághoz, mégis Nagy-Britannia és Írország megállapodott abban, hogy Dublin bizonyos beleszólást és betekintést kap Észak-Írország ügyeibe, éppen a kisebbség érdekében. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Erdély jövője - 2. folyt.
|
Erdélyben is ma már román többség él, de a kétmillió magyarnak vannak külön érdekei. Elképzelhető-e szerinted, hogy az angol-ír egyezséghez hasonló megállapodás jöhet létre Magyarország és Románia között? Vagyis kaphatna-e Magyarország beleszólást Erdély ügyeibe, feltéve persze, ha ezt az erdélyi magyarok és Budapest is akarná?
- Én azt hiszem, hogy mondjuk abból a szempontból elképzelhetőbb, mint egy határrendezés, mert ebbe a nagyhatalmak nem akarnának beavatkozni, semmiféle érdekük nem fűződik ahhoz, hogy ebbe beavatkozzanak, mert ez nem jelentené az európai rend, a földrajzi európai rend megváltoztatását, tehát ezt mindenki elismerné, mint kizárólagos magyar-román kérdést, kivéve talán a németeket, akik rögtön előjönnének az ott élő szászokkal, de ezt hagyjuk ki egyelőre, az egyenletet ne bonyolítsuk.
Hogy elképzelhető-e pusztán magyar-román szempontból, az már más kérdés. Ugye, amint tudod, Írországban sem az ottani többség, a protestáns többség, tehát az angol skót származású többség soha nem volt hajlandó elfogadni ezt a beleszólást, állandóan ágáltak ellene, csak mondjuk az angol kormány nagyon szilárdan kitartott emellett az álláspontja mellett, és így elfogadtatta velük. Hogy Romániában olyan kormány fog-e alakulni, amikor az ideiglenesség állapota megszűnik, amelyik elég erős ehhez és elég elszánt ehhez, és valóban ezt akarja, az más kérdés.
Nekem valahogy az a gyanúm, hogy ez nem fog bekövetkezni Erdély esetében.
- Na most az ilyen beleszólási kérdéseket illetően, például Magyarország esetleges beleszólása az erdélyi magyarság sorsába, vagy a románok beleszólása a besszarábiai románok sorsába. Ebben meddig lehet elmenni anélkül, hogy mindenféle bélyeget az emberre rásüssenek: irredentizmus meg egyéb idegen szavakat? (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Erdély jövője - 3. folyt.
|
- Hát nézd, tulajdonképpen civilizált módon mindent meg lehet fogalmazni, és ha már egyszer az ember civilizáltan fogalmaz, akkor nehezebb rásütni bélyegeket, de mindettől eltekintve vannak minden nyelvben, és a magyar nyelvben éppen úgy mint más nyelvben úgynevezett terror szavak vagy kifejezések, amelyeket talán nem ezért találtak ki, de mindenesetre amelyek megbélyegzővé váltak és bizonyos lélektani gyorsírás jellé váltak, hogy ez az ember, ennek a homlokán bélyeg van, ez fasiszta, ez irredenta, ez horthysta, ez hitlerista, aki ma azt mondja, hogy Erdély akárhonnan nézzük, mindenképpen a történelmi Magyarországnak területileg része volt, és hogy Erdélyben mindmáig több mint 2 millió magyar él, az ettől nem válik se fasisztává, se irredentává, ezek ténykérdések.
- Én nekem semmi kétségem, hogy a románok többsége a demokrácia és a szabadság híve, de valami rosszindulatú hang azt sugallja bennem, hogy Ceausescu néhány eredményéhez esetleg ragaszkodnának. Gondolok itt a magyarok szétszórására tett igyekezetre, az elrománosításra és a történelem öncélú kicsavarására.
- Ebben biztos vagyok, hogy igazad van, szóval az nemcsak a Ceausescu-rendszerre és különösen nem a kommunista rendszerre volt jellemző, hogy az erdélyi magyarságtól szisztematikusan elrabolták a kultúrális jogaikat, az emberi jogaikat. Végeredményben az első és második világháború között Romániában sem kommunizmus nem volt, sem olyan jellegű államforma nem volt, mint amilyet Ceausescu épített ki, és noha abban az időben nem lehetett beszélni kultúrális népirtásról, de azért feltétlenül rendkívül restringálták a magyarok kultúrális jogait is. Tehát én ebből a szempontból nem vagyok különösebben derűlátó. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Erdély jövője - 4. folyt.
|
- Véleményed szerint a magyar kormány az utóbbi években milyen politikát folytatott Romániával szemben? Hogyan minősítenéd amilyen politikát folytattak?
- Az utóbbi éveket gondolom úgy érted, hogy mondjuk a forradalom után.
- Kádár távozása után.
- Kádár távozása után az az érzésem, hogy a kormány politikája bizonytalan volt. Kádár idején annyiból nem volt bizonytalan, hogy nagyon érezhetően populista politika volt, Kádár és azok, akik körülötte voltak, nyilvánvalóan látták azt, hogy népszerű politika az, hogyha engedik, hogy az emberek egyre többet beszéljenek az erdélyi magyarság sorsáról, általában Erdélyről és arról, hogy milyen igazságtalanság az, ami ott történik.
Úgy érzem, hogy ami Kádár után történt, az ennek bizonyos fokig egyenes folytatása, csak egy kicsit bizonytalanabb folytatása; olyan értelemben gondolom azt, hogy bizonytalanabb folytatása, hogy Kádár valahogy világosabban tudta, hogy mit akar, ő használni akarta ezt a fajta érzelmet, meg akarta lovagolni.
A Kádárt követő vezetők: azt nem tudom őszintén szólva, hogy ez mennyire áll Grósz Károlyra.
- Grósznak az aradi találkozójával kapcsolatban sok ellentmondása volt, Magyarországon általában elítélték. Neked erről mi volt a véleményed? Tudott volna mást csinálni Ceausescuval, aki csak néhány nappal előtte rendezte le vele a találkozót? (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Erdély jövője - 5. folyt.
|
- Nekem az volt a benyomásom, hogy az emberek igazságtalanok voltak Grósz Károllyal szemben. Grósz Károly azt hiszem hibát követett el azzal, hogy elment Aradra találkozni Caeusescuval, mert ő ezt nagyon jól tudhatta, hogy ebből semmiképpen nem fog olyasmi kikerekedni, ami egyrészt jó az erdélyi magyarságnak, ami másrészt jó a magyarországi magyarságnak, és ami ennél fogva őt népszerűbbé teszi, tehát ő tulajdonképpen itt beleesett egy kelepcébe, az az érzésem. És az ő távozása után pedig a kormány egyre jobban elbizonytalanodott, és egyre inkább kezdett úgy viselkedni és viselkedik ma is, mint egy ügyvivő kormány, amelyik vár arra, hogy egy valójában megválasztott kormány átvegye a hatalmat, és kidolgozzon egy új politikát.
- Azt akkor elfogadhatjuk, hogy Magyarország és a magyarság általában letehet arról, hogy a Kárpátok valaha is Magyarország határán legyenek?
- Az az érzésem, hogy hát gondolom, noha nem vagyok hivatásos történész, de én sem szeretem történelmi szempontból azt mondani, hogy valamire egyáltalán semmiféle lehetőség nincs. De mindenesetre én nem számítok arra, hogy az én életemben, tehát mondjuk az előttünk álló maximum 25-30 évben ez a fajta változás bekövetkezzék, és egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy igazságos lenne az, hogyha azt mondanánk, hogy Magyarország politikai határait feltétlenül ki kell terjeszteni oda, ahol az első világháború előtt voltak. Biztos, hogy ezek között a területek között sok olyan van, ahol annak idején is kisebbségben volt a magyarság, és ma különösen kisebbségben van. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Erdély jövője - 5/6. folyt.
|
Mondjuk Erdély esetében az a különbség, hogy a magyar történelemnek és a magyar kultúrának sokkal fontosabb forrásai voltak és vannak Erdélyben, és sokkal fontosabb és sokkal megszenteltebb szentélyei vannak Erdélyben, mint talán bárhol másutt azokon a területeken, amelyeket Magyarország elveszített.
- Jotisky Lászlóval beszélgettem. Egyikünk sem történész, gondolom hallgatóink többsége sem az, úgyhogy egyenlő súlyú lehet véleményünk. Ha kedvük van, bármely témával kapcsolatban közölhetik. A cím: BBC, Magyar adás, London WC 2 B 4 BH. A borítékra kérem, írják rá: Kényes kérdés.
Ha kapunk véleményt, helyet adunk neki. +++
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|