|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma Belső Biztonsági Szolgálata személyi állományának nyilatkozata
"A személyi állomány értetlenül áll az SZDSZ és a Fidesz által a
kormány elnökétől követelt, leszámolás színezetű kollektív
felelősségrevonást, elbocsátást, a történelemből már ismert,
rosszemlékű ,,B listára,, helyezést sürgető elképzelések előtt,
hiszen ez szöges ellentétben áll az említett szervezetek eddig
deklarált demokratikus elveivel.
Mélységesen elítéljük és megvetjük azt a személyt, aki szigorú
állam- és szolgálati titkok illetéktelen kezekbe juttatásával súlyos
bűncselekményt követett el."
BBC, Panoráma:
Kelet-Európa és Magyarország - interjú Tom Lantossal
"Látni kell azt is, hogy a lengyelek mennyivel több segítséget
kapnak Amerikából, hogy ők sokkal okosabban, inteligesebben
politizálnak, mint a magyarok.
Az amerikai kormány és a Kongresszus demokrata kezekben van, de
azt hiszem, nem egy titok, hogy a magyaroknak talán 90 százaléka
republikánus. Ezért a Kongresszusban a magyaroknak nincs nagy
befolyása, és véleményem szerint ezért is Magyarországnak sokkal
nehezebb dolga van a Kongresszusban, mint Lengyelországnak, és nincs
nekem sincs sok kollégám, akiknek a magyarok nagyon fontosak
lennének."
|
|
|
|
|
|
|
- Kelet-Európa: új szerepet - 2. folyt.
|
Ezeknek a régi pártoknak és mozgalmaknak, Kelet-Európában is megvannak az utódai. Többek között ilyen Lengyelországban a vidéki szolidaritás, Magyarországon a Kisgazdapárt és a Ceausescu utáni Romániában az elsők között megalakult Nemzeti Keresztény Parasztpárt. A nem kommunista pártok platformjaiban a nacionalizmus is egyre erősebben tűnik fel. 70 év alatt azonban Közép- és Kelet-Európa iparosodott, a lakosság többségét már nem a mezőgazdaság, hanem az ipar és kereskedelem foglalkoztatja minden országban.
A kelet-európai középosztály gerincét a munkásság alkotja, és ez a szintén újonnan létrejött nyugati stílusú konzervatív pártoknak a szavazóurnáknál nemigen bizonyul majd kedvezőnek, legalábbis kezdetben nem. A kelet-európaiak nagy általánosságban támogatják a szabadpiac elvét, és a fogyasztási cikkek választékát bővítő gazdasági reformokat, de ragaszkodni látszanak az úgynevezett szociális juttatásokhoz, amelyeknek nincs helye a Thatcher vagy a Reagan-féle konzervatívizmusban. Amihez persze a kelet-európaiak leginkább vonzódnak, az a nyugati demokrácia számukra anyagilag egyelőre elérhetetlenül drága skandináv modellje.
Ha a nyugati stílusú konzervatív pártok vezetői nem sok reménnyel tekintenek a választások elé, akkor vígasztalást találhatnak abban, hogy a kommunistáknak még náluk is nehezebb dolguk lesz. Persze elképzelhető, hogy a sok esetben önmagát szétforgácsoló és frakcióhrcokat folytató ellenzék ellen képesek összefogni és ügyesen, egy zászló alatt felsorakozva meghirdetni egy elfogadható, hihető politkai platformot, mert akkor egészen jó választási eredményeket is elérhetnek. Erre azonban egyre kevesebben számítanak. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|