|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Németh Miklóshoz
"... kérem a miniszterelnök urat, hogy rendeljen
el vizsgálatot a vonatkozó levéltári szabályozás alapján a
pártiratok ügyében, és a vizsgálat eredményéről a legszélesebb
közvéleményt tájékoztatni szíveskedjen.
Meg kívánom jegyezni, hogy nincs példa a történelemben arra -
kivéve a náci Németország gyakorlatát -, hogy létező pártok
iratanyagait államosították volna."
SZER, Világhíradó:
Temesvár - készülnek a vádiratok
"Még nem dőlt el az új hatalom és a lakosság között
olykor-olykor kiújuló polémia arról, hogy ki is lőtt először, és
hogy a hadsereg a forradalom kezdetén lőtt-e egyáltalán. Az azonban
bizonyos, hogy a hadsereg most keményen kezében tartja a hatalmat,
intézkedik és ügyészei - mintegy tízen, mint megtudom Nicolae
Predonescu ezredestől, a városi ügyészség parancsnokától - sorban
állítják össze a letartóztatott securitatésok elleni vádiratokat."
|
|
|
|
|
|
|
Akik a hírekben szerepelnek: Kaifu, a rendhagyó (1. rész)
|
Tokió, 1990. január 14. vasárnap /MTI-Panoráma/ - Különleges
körülmények kényszerítő hatására, rendhagyó módon került a csúcsra
Kaifu Tosiki, Japán hetvenhatodik miniszterelnöke, akinek a neve -
akárhogyan is alakuljon a jövője - egybeforr a távol-keleti hatalom
európai és kelet-európai nyitásának meghirdetésével. A japán
parlamenti demokrácia történetében másodszor fordult elő a múlt év
augusztusában, hogy ketten is pályáztak a kormányfői posztra. Míg a
felsőház - amelyben a háború után először felülkerekedett az
ellenzék - Doi Takakót, a Japán Szocialista Párt elnökét kívánta a
miniszterelnöki bársonyszékbe emelni, addig az alsáház, élvezve a
kormánypárt abszolút többségét, az akkor 58 éves politikus mellett
döntött.
Egy éven belül háromszor cserélt gazdát a kormányzó Liberális Demokrata Párt elnöki és így a miniszterelnöki kettős hatalmi posztja: végre lecsillapodhattak a pénzpolitikai manőverek, vesztegetési botrányok és a magánélet zűrzavarai miatt felkorbácsolt kedélyek a Felkelő Nap Országában. 1989 augusztusa óta Kaifu Tosiki a japán politika első számú irányítója és képviselője. Pályafutása és megválasztása több szempontból is rendhagyó.
Kaifu 1931. január 2-án Aicsi tartományban, Tokiótól 300 kilométerre Nyugatra, egy kisvárosi fotostúdió vezetőjének az első fiaként született. Ő a távol-keleti ország első, már Sova császár /a néhai Hirohito/ korszakában született kormányfő. Ez a tény nem keveset jelent a japánok szemében: a háborúhoz vajmi kevés a köze, és neveltetése, oktatása sem a vérzivatart hozó japán politika, hanem a háború utáni évekre esik.
Sorsába, egy középiskola tanár személyében a véletlen szólt bele. Tanára ugyanis felfigyelt ,,Tosi Csan,, előadói tehetségére, és benevezte egy beszéd-versenyre, amelyet Kaifu megnyert. Szakmáját /a Waseda egyetemen jogot tanult/ és politikai pólyafutását egyaránt kiváló szónoki képességeinek köszönhette. Erről nagy jelentőségű berlini beszédének hallgatói is meggyőződhettek a múlt héten, és mindazok hallhatják majd, akik szerdán beférnek a közgazdasági egyetem aulájába, ahol a japán kormányfő a tervek szerint találkozik a magyar egyetemistákkal. Kaifu Tosiki a legfiatalabb kepviselőként, 29 éves korában kezdte politikai karrierjét. A tiszta politikájáról híressé vált későbbi miniszterelnök, Miki Takeo frakciójához tartozott, majd a kormánypárt legkisebb csoportjához, a Komoto-frakcióhoz csatlakozott. (folyt.)
1990. január 14., vasárnap 15:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Akik a hírekben szerepelnek: Kaifu, a rendhagyó (2. rész)
|
Önmagában az is szokatlan, hogy ebből a politikai csoportból a csúcsra emelkedhetett; az példa nélküli, hogy pártelnök lett, holott korábban nem volt frakcióvezér és az LDP három kulcspozíciója közül egyet sem töltött be. A kormányban sem állt kulcstárca /külügyminisztérium, pénzügyminisztérium/ élén, ,,mindössze,, az oktatási miniszterségig vitte.
Kaifunak talán éppen ezek a ,,hátrányai,, váltak előnyére. A kormánypárt kompromittált csoportjai és frakcióvezérei úgy látták, hogy a tisztakezű Kaifunak talán esélye lesz arra, hogy akár átmeneti kormány fejeként is kivezesse a Liberális Demokrata Pártot a népszerűtlenségi hullámvölgyből. A legutóbbi közvéleménykutatási adatok szerint úgy tűnik, ez sikerül is neki.
A japán politika paradoxonaként azonban az LDP-ben, amint egy kissé magához tért válságból, azonnal feléledt a rivalizálási kedv is. Azzal, hogy viszonylag sikerült elcsitítania a párt körüli vihart, Kaifu saját karrierjét ássa alá: már némiképp elterjedt a vélemény, hogy ,,a mór megtette a kötelességét...,,
Lehetséges azonban, hogy a hagyományosan belpolitikával elfoglalt honatyák szemléletét az események módosítják. Kaifu Tosiki ugyanis röviddel hatalomra kerülése után bejelentette kelet-európai látogatási tervét. A külpolitikai lépés mögött sokan belpolitikai célokat sejtettek.
Azóta azonban a sorsfordító európai események felértékelték Kaifu látogatását. A kormányfőnek pedig volt ereje és bátorsága ezt nemcsak felismerni, hanem ebből a tényből Japánra nézve messzemenő következtetéseket is levonni - lényegesen rövidebb idő alatt, mint ahogyan azt Japán esetében megszokta a világ.
Kaifu ki merte mondani, hogy Japánnak, mint politikai hatalomnak is felelősen kell figyelemmel kísérnie a világ eseményeit - nem csak az üzleti haszon szemszögéből, gazdasági nagyhatalomként.
Akárhogyan is alakuljon a február 18-ra kiírt választás eredménye, a nagyszabású politikai nyitás és az új típusú, stratégiai jelentőségű gazdasági és politikai segítségnyújtás Kelet-Európa reformokban úttörő országainak mindenképpen Kaifu Tosikihez, a Magyarországra látogató első japán miniszterelnök nevéhez fűződik. +++
Trom András (Tokió), MTI-Panoráma
1990. január 14., vasárnap 15:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|