Rendszerváltás és az MTI

	Japán új Európa-politikája (1.rész)
Tokió, 1990. január 10. szerda (MTI-TUD) - Megkezdődött a japán diplomácia nagy éve, legalábbis ezt írta az Aszahi Simbun című befolyásos lap. A nyolc európai ország amerikai stílusú ,,lerohanása,, a fiatalos és energikus Kaifu Tosiki kormányfő nagy próbatétele lesz. Tokiói vélemények szerint a tét nem kisebb, mint az: sikerül-e Japánnak elfogadtatnia külpolitikáját a vezető nyugati szövetségeseivel és ezáltal Kaifu eséllyel tud-e indulni a februári általános választásokon. Tokióban úgy látják: a 20-ik század második felének legfontosabb fejleményét hozta a tavalyi kelet-európai földcsuszamlás. Erre önmagához képest váratlanul gyorsan és szokatlan nyíltsággal, nagyszabású segélytervvel válaszolt a távol-keleti ország, ami hűen tükrözi: a japán politika felismerte az ország szerepének jelentőségét a világban. A Kaifu Tosiki berlini beszédében részletezett 1,95 milliárd dolláros támogatás Lengyelországnak és Magyarországnak az NSZK 2,7 milliárd dolláros csomagterve után a második legnagyobb hozzájárulás a reformokban élen járó két kelet-európai ország demokratizálódósához és piacgazdaságra való átállásához. (Az Egyesült Államok 1 milliárd dollárt igért.) Nyugat-Európában azonban bizonyos fenntartással, sőt, nem leplezett bizalmatlansággal figyelik tokió európai aktívizálódását. Míg a 80-as években Japán vezetői nem törekedtek másra, mint a párbeszéd fenntartására Nyugat-Európa vezetőivel, aközben gazdasági téren a viszony egyre jobban kiéleződött a kontinens és a szigetország között. 1988-ban 28 milliárd dollárra rúgott az Európai Közösség kereskedelmi passzívuma Japánnal szemben, csupán egy év alatt 13,6 százalékkal megugorva. Csaknem hasonló ütemben nőtt Japán aktívuma tavaly is. Nyugat-Európa tehát árgus szemmel figyeli Tokió lépéseit Kelet-Európában, mert attól tart, hogy Japán erre a potenciális piacra is rá akar tenyerelni. (folyt.) 1990. január 10., szerda 10:46
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Japán új Európa-politikája (2.rész)
Francois Mitterrand a közelmúltban figyelmeztette a Japán Szocialista Párt egyik képviselőjét: Japán érje be az Ázsia-Csendes-óceáni térséggel és tartsa távol magát Kelet-Európától, bízza csak Nyugat-Európára, hogy gondját viselje a térségnek. Ezért hangsúlyozta Kaifu a berlini beszédében, hogy üdvözli az Európai Közösség 1992 utáni integrációját, a béke és biztonság keretei között megvalósuló német újraegyesítést és ezért hívta fel a figyelmet arra is, hogy a három nagy ipari demokrácia - az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Európa - közös értékeiben (a demokrácia és a szabadságjogok, valamint a piacgazdaság magasabb rendű elveiben) osztozva támogatja egy egységes és erős Európa létrejöttét. Ezért érzékeltette, hogy Japán nemcsak gazdasági, hanem politikai felelősséget is kíván vállalni az új nemzetközi rend kialakításában. Ennek a japán politikának Kelet-Európa csak nyertese lehet. Félő azonban, hogy Nyugat-Európa esetleges értetlensége és bizalmatlansága Japánt túlzott óvatosságra és visszafogottságra inti, aminek viszont Kelet-Európa fizetné meg az árát. Kaifu azt is egyértelművé tette Nyugat-Berlinben, hogy kész a többi kelet-európai országnak is a segítségére lenni, ha a térségben a demokratizálódás és liberalizálódás éppolyan egyértelművé válik és éppúgy elkötelezik magukat a piacgazdaság mellett, mint azt Lengyelország és Magyarország esetében tapasztalni lehet. (folyt.) 1990. január 10., szerda 10:56
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Japán új Európa-politikája (3.rész)
Nyugat-Európa aggodalma ugyanakkor már csak azért is alaptalan, mert például a Kelet-Európa hat országában működő 1165 vegyesvállalat közül mindössze 15 japán, és a távol-keleti szigetország külkereskedelmének mindössze 0,38 százalékát teszi ki az érintett országokkal bonyolított árucsere. Jellemző, hogy Magyarország exportjának csupán két százaléka irányul Japánba, mindössze az egyhuszada a Közös Piac országaiba szállított magyar termékek értékének. Nem tévesztendő szem elől az a törekvés sem, hogy Japán nem egyszerűen pénzzel akar segíteni, hanem műszaki tapasztalatainak, vállalatirányítási és gazdaságszervezési gyakorlatának az eredményeit is rendelkezésre bocsátaná. Nagy számban fogadna továbbképzésre szakembereket és szaktanácsadók küldésével járulna hozzá a különböző gyárak, erőművek, és egyéb környezetszennyeződést okozó létesítmények ártalmainak a kiküszöböléséhez. Kaifunak ugyanakkor rendkívül meggyőzőnek kell lennie Európában, mert részben ettól függ, mennyire értik meg a törekvéseit Japánban is. Jellemző módon Nakajama Taro külügyminiszter a tavaly decemberi, soproni magyar-osztrák-japán külügyminiszteri találkozóról visszatérve Tokióba még azzal érvelt az újságíróknak, hogy Japán azért nem nyújthat többet Kelet-Európának, mert az adófizetők nem értik, miért kell egy olyan térséget támogatniuk, amihez semmilyen kapcsolat nem fűzi az országot. Kevesebb, mint 30 nap alatt azonban rendkívül meggyőző ,,háttérmunkát,, végzett a kormány, ezt bizonyítja a nyilvánosságra hozott csomagterv. Január végén azonban Kaifu feloszlatja a parlament alsóházát és általános választásokat ír ki. Ha európai körútja nem jól sikerül, sokak szerint nincs esélye arra, hogy újra kormányt alakítson. +++ Trom András (Tokió), MTI-Panoráma 1990. január 10., szerda 11:03
Vissza » A hírhez kapcsolódik »